I. Specifikáció és kellékek
Régóta nem járt nálunk Dell notebook, főleg nem üzleti felhasználásra szánt konstrukció. A sok belépő szintű és játékra szánt noteszgép után végre egy igazi vérbeli hordozható, üzletembereknek szánt gép került a kezünk közé. Nem is nagyon akartuk kiengedni onnan.
Processzor: Intel Core Duo T9300 2.50 GHz (800 MHz FSB, 6 MB L2 cache)
Memória: 2x1 GB Samsung DDR2-667 (CL5-5-5-15)
Chipset: Intel PM965
Videokártya: Nvidia Quadro NVS 140M (16 unified shader, 4 ROP egység, 256 MB, DX10)
Hangkártya: SigmaTel STAC9205X HD Audio
Kijelző: 15,4” (1680x1050, Anti-Glare)
Merevlemez: Hitachi HTS722016K9A300 (160 GB, 7200 RPM, SATA-II)
Optikai meghajtó: LG GSA-T21N DVD-RW ATA-133
Hálózati kártya (LAN): Broadcom NetXtreme 57xx Gigabit Controller
Hálózati kártya (WLAN): Intel(R) PRO/Wireless 3945ABG max. 54 Mbit/s
Modem (56k): van
Modem (HSDPA): nincs
Webkamera: nincs
FireWire: van
Bluetooth: van
Infravörös port: nincs
Kártyaolvasó: nincs
Ujjlenyomat olvasó: nincs
Akkumulátor: 9 cellás 7600 mAh (86 Wh)
Operációs rendszer: Windows Vista Business
Impozáns és hiányos – röviden így lehetne értékelni a specifikációt első ránézésre. A webkamera, az ujjlenyomat- és a kártyaolvasó egyaránt hiányérzetet kelt, igaz van Multi-Bay-es DVD-írónk, amelyet bármikor kicserélhetünk egy második akkumulátorra. A géphez passzol az üzletembereknek szánt Windows Vista Business operációs rendszer, amelyet végre nem raktak dugig mindenféle hasznosnak tűnő, ám használhatatlan és lassú alkalmazással.
II. Hardver és teljesítménytesztek
A D830 robosztus külsejével igazi üzleti vadállat megjelenést kölcsönöz magának, ennek megfelelően igencsak halkan kelt életre a bekapcsoló gomb lenyomása után. Ezt a jó szokását még maximális terhelésnél se nagyon hagyta el, igaz ekkor már kicsit felpörögtek a ventilátorok, de semmiképpen nem volt zavaró hangja az aprónak nem nevezhető gépnek. A processzor üresjárati hőmérséklete 35-40 fok körül alakult (a videokártyáé 48 fok volt), míg teljes terhelésre valamivel 60 fok fölé kúszott.
Memóriából szerencsére kezd alap lenni a 2 GB, a mostani árak mellett véleményünk szerint ez teljesen rendben is van. Sűrűn szoktunk bizonyos embereket emlegetni, amikor az amúgy teljesen korrekt Windows Vista mellé odabiggyesztik az egy szem gigabájtos modult, miközben a gép többi része meg bivalyerős. Szerencsére itt erről szó sincs, bővítésnél viszont az egyik modult mindenképpen ki kell szednünk, mert két darab 1 GB-os Samsung chip került a laptopba.
A D830 egyik legérdekesebb része a Quadro grafikus kártya, ami egészen addig érdekes, amíg egy VGA detektáló programot rá nem eresztünk. Ekkor kideül ugyanis, hogy egy átcsomagolt GeForce 8400M GS-sel van dolgunk, amely végre tényleg képes szabályozni magát a terhelés függvényében, így nem eszi halálra az akkumulátort netezés alatt. Régebbi játékok futtatására alkalmas, az elmúlt másfél év terméseiből azonban ne nagyon válogassunk, mert néha még a nagy felbontású kijelzőn terebélyesedő Aero Glass felülettel is meggyűlik a baja (picit belassulnak az ablakműveletek).
A másik érdekesség a merevlemez. Szokatlan hangos, elsőre ez tűnik fel mindenkinek, később viszont kiderül a turpisság, hogy miért is. A Dell gondolt egy nagyot s merészet és egy percenként 7200-at pörgő, ráadásul SATA II csatoló felülettel rendelkező winchestert pakolt a D830-ba, amely sebességben gyakorlatilag mindent üt, amivel eddig notebookban találkoztunk. Az eddigi leggyorsabb 5400 rpm-es mobil merevlemezre több, mint 10%-ot ver rá, amely minden merevlemezkezelési területen visszaköszön, legyen akár szó írásról vagy olvasásról. Gyorsasága ellenére szokatlanul hűvösen (~35 fok) végzi dolgát.
[bold][italic]Dell Latitude D830 teszteredmények:
[/italic][/bold]
PCMark05 (CPU): 6342
PCMark05 (Graphics): 3080
PCMark05 (HDD): 5198
Cinebench10: 5218 (2 perc 49 másodperc)
Memória olvasás: 5570 MB/s
Memória írás: 4229 MB/s
Memória másolás: 4218 MB/s
Memória késleltetés: 83,1 ns
CPU Queen: 10550
CPU PhotoWorxx: 11153
CPU Zlib: 31967 kB/s
CPU AES: 9240
FPU Julia: 4595
FPU Mandel: 2364
FPU SinJulia: 1176
III. Belsőségek és ergonómia
Mint már említettük az egész gép robosztus, masszív külsőt kapott, érzi rajta az ember, hogy nem fog egyik pillanatról a másikra szétesni. A BIOS a szokásos Dell részletességű, mindent beállíthatunk benne a végletekig. A készülék dokkolható, ez az egyik legfontosabb részét képezi a gépnek, hiszen így otthon és irodában egyaránt tudjuk használni úgy, hogy bent csak egy dokkoló állomás van rákötve egy billentyűzetre és egy egérre (valamint egy TFT-re).
A billentyűzet hozza a márkától elvárt minőséget, gyakorlatilag a D420 normális méretű klaviatúrájával találkozhatunk, amelyen érdekes helyre kerültek a kiegészítő (Home-End, stb.) gombok, de könnyen megtalálhatók. Az Fn gomb a helyén van, tehát a Ctrl-tól jobbra illetve sokak örömére van pöcökegér.
A gyorsgombok praktikusak, a három leggyakrabban használt műveletet találjuk meg rajtuk (hangerőállítás fel és le illetve némítás), ezek nem konfigurálhatók szabadon, tehát böngésző vagy levelező indításra nem lehet átprogramozni őket.
Bár nem látszik, de a touchpad rendelkezik függőleges görgetősávval. Ettől etelkintve a felület lehetett volna kicsit nagyobb (mondjuk a 4 gomb közül az alsó kettőt egybeolvaszthatták volna vele) és érzékenyebb, mert elég nagy utat kell bejárnia az ujjunknak, mire a kijelző egyik széléről a kurzort elcipeljük az átellenes sarokba. A gombok minősége kiváló, élmény használni őket, nem kattognak, nyomáspontjuk ideális.
Az oldalsó kimenetek közül talán a már említett multi-bay-es DVD-írót érdemes kiemelni, továbbá van PC Card és CardBus foglalat is. A gép eleje teljesen üres, csak a nyitómechanikát találjuk meg rajta. Hátul sokkal érdekesebb (és szokatlanul zsúfoltabba) látvány fogad minket. Gyakorlatilag ide került minden kommunikációs port, hacsak az oldt is megtalálható USB-ket nem számoljuk. DVI és HDMI sajnálatos módon nincs, képátvitelre csak a jó öreg analóg D-Sub kimenetet tudjuk használni.
A kijelző nagyon szép, kalibrált képpel rendelkezett, de a magas felbontást ekkora méretben még mindig nem tudjuk megemészteni, hiszen olvasásra katasztrofálisan aprók a betűk (tudjuk, tudjuk ott a nagyítás…de akkor is). Ettől eltekintve éles, kontrasztos és elég fényerő tartalékos a panel, amelynek gyártóját nem sikerült megtudnunk. Látószögei a TN technológiár jellemzőek, pontosabban annál valamivel jobbak, főleg oldalsó irányban.
Webkamera hiányában az audiovizuális kommunikációról nincs tapasztalatunk, viszont a beépített sztereó hangszórópár meglepően öblösen és tisztán szólt, ráadásul a hangerő tartalékkal sem volt gond. Kicsit furcsa, hogy miért pont egy üzleti gépbe kell ilyen normális multimédiás cuccot tenni, miért nem képesek az ennél jóval olcsóbb készülékekbe is beszerelni ugyanezt.
IV. Üzemidő és értékelés
A specifikációknál látott 9 cellás akkumulátor – mint már oly’ sokszor – ezúttal is a Sanyo-tól érkezett és teljesítményével az utolsó cseppig elégedettek voltunk (hát ha még azt is bele számítjuk, hogy a DVD-író helyére mehet még egy szerényebb telep…). Alacsony fényerős böngészés mellett nem kevesebb, mint 6 óráig(!) húzta a vastag D830, maximális fényerővel és komolyabb terheléssel ez az érték 3-4 óra közé csökkent, játékkal pedig 2 óránál tovább nem nagyon bírta.
A Dell Latitude D830 egy kiváló gép, ehhez kétség sem férhet. Szép kijelző, kényelmes billentyűzet, masszív és fémesen hideg anyaghasználat, brutális akkumulátoros üzemidő, multi-bay DVD-író, dokkolhatóság. Nagyjából ezek azok a pontok, ahol ez a készülék kiemelkedőt alkot, ugyanakkor a másik oldalon a webkamera, a kártya- és memóriakártyaolvasó hiánya terebélyesedik. Egy mobil internetes előfizetéssel kiegészítve gyakorlatilag megvan az idei év egyik nagy esélyese az üzleti szegmensben.
[bold][italic]A tesztkészüléket a CHS Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük.
[/italic][/bold]Hivatalos honlap: Dell Magyarország
Vásárlás: iPon webáruház
