Xenonauts – Retro UFO-vadászat

Az eredeti UFO/X-Com játékok szellemében készült feldolgozás hű maradt az ősökhöz.

Xenonauts – Retro UFO-vadászat

1. oldal

Nagy elvárásoknak kellett megfelelnie a két évvel ezelőtt megjelent XCOM – Enemy Unknown-nak. Az X-Com/UFO játékok modernizált újragondolásával a fejlesztők ugyanis egy olyan legendás játékipari monstrumhoz nyúltak, amit csak a legnagyobbakkal szokás egy lapon emlegetni. A Civilization-sorozatért is felelős Firaxis azonban nem vallott kudarcot, az új XCOM-ot mind a sajtó, mind pedig a játékosok megszerették (nekünk is tetszett), szép eladásokat produkált és jó pár díjat hazavihetett. A szálka azonban kicsit benne maradt a rajongókban, ugyanis az XCOM jó pár változtatást eszközölt az eredeti formulán, köztük néhány olyan drasztikusat is, mint a mozgáspontok elvetése, és az új bázisok építésének mellőzése. Bár helyettük kaptunk más játékelemeket, amik megadták az XCOM saját karakterét, azért sok játékos örült volna, ha egy az egyben a régi játékmenetet kapja vissza napjaink körítésével. A Xenonauts nekik készült, annak ellenére, hogy a fejlesztése még 2009-ben, az új XCOM bejelentése előtt kezdődött – és aztán sokáig el is húzódott, megjárta a Kickstartert és a Steam Early Access programját is, mire végre megjelent.

(Egy gondolat erejéig ki kell térni a 2007-ben megjelent UFO Extraterrestrials játékra, ami hasonló célt próbált elérni: szinte teljes másolata volt az eredeti X-Comnak. Ez a játék azonban nagyon alacsony költségvetésből készült, ami a kivitelezésén is meglátszott, mindennek tetejébe pont az alacsony költségvetés miatt a legtöbb játékos radarja alatt maradt, az ismeretlenség homályában. Pedig jó játék, pláne a modokkal kibővített Gold változat, érdemes ránézni, bagóért be lehet szerezni.)

Ha nagyon tömör akarnék lenni, akkor a játék ismertetését ennyivel el tudnám intézni: „A Xenonauts ugyanaz, mint az eredeti UFO.” Ezzel azonban valószínűleg nem kapnám meg a Hónap Cikkírója címet, sőt... Úgyhogy egy kicsit merüljünk el a részletekben!

Az elődeihez hasonlóan a Xenonauts is két síkon játszódik: a bolygónkon bázisokat építünk, új technológiákat fejlesztünk és fegyvereket gyártunk, miközben vadászgépeinkkel az időről-időre megjelenő ufókat lelőjük. Ezután a játék második rétegében körökre osztott harcrendszerű taktikai játék keretében irányítjuk katonáinkat, hogy az ufó környékét a túlélő idegenektől megtisztítva biztosítsuk a földönkívüli felszereléseket, és az így szerzett tárgyakat vizsgálva újabb technológiákat fedezzünk fel. Így működött ez 1994-ben, és így működik ez most is. A 2012-es XCOM újításait itt nem találjuk meg, azaz például a harcrendszer mozgáspontokat használ, így szabadon váltogathatjuk a mozgást és a lövést, illetve célozni is különböző pontossággal tudunk, attól függően, hogy mennyi időnk maradt. A harcrendszer kifejezetten taktikus, rá vagyunk kényszerítve, hogy ügyesen használjuk a felderítést, a célzást, guggolást, és fedezékeket, vagy éppen az ellenfél körében támadást. A katonáink felszerelését is cserélhetjük menet közben, ha valamelyikük kifogyna a lőszerből, a másik még adhat neki. Az ellenfelek pedig meglepően okosak – volt rá példa, hogy szépen beállítottam a katonáimat arra számítva, hogy szemből fog jönni a sarkon túl látott idegen, erre körbekerült, és oldalba támadott minket... A különböző lények is máshogy viselkednek, az androidok nem foglalkoznak fedezékkel, míg a „szürkék” előszeretettel bújnak meg házakban, vagy gránátoznak be az embereink közé.

2. oldal

De nem csak a taktikus térképen, hanem bolygó nézetben is teljesen visszanyúltak a gyökerekhez a fejlesztők. Szabadon hozhatunk létre bázist a bolygó minden szárazföldi pontján, és érdemes is minél többet létrehozni idővel, mert csak így tudunk minden kontinenst megvédeni az ufóktól (ha pedig nem tesszük, megvonják a pénzügyi támogatást tőlünk). A bázisaink fejlesztése, bővítése is az eredetit idézi, egyedüli különbség, hogy több épület is 2x1-es méretű, ezeket viszont szabadon forgathatjuk, így jobban kihasználva a rendelkezésre álló helyet.

Bár a Xenonauts nagyrészt az eredeti receptet követi, pár kisebb bővítés, változás belefért a játékba. Talán a leginkább kézzel fogható az ufók levadászása, ami egy külön (opcionális) minijátékot kapott, ahol a saját gépeinket valós időben terelgetve kell kijátszani az ellenséges hajót, vagy hajókat – mert előfordulhat, hogy egy fő hajó mellett egy, vagy két kísérőt is le kell győzni. Ezek a küzdelmek elsőre talán érdekesek lehetnek, de én nagyon hamar rászoktam az „automatikus megoldás” gomb használatára, ami csata előtt százalékos formában mutatja esélyeinket. Ha netán elveszítenénk a gépünket/gépeinket, akkor sem kell végleg lemondani róluk, ugyanis a roncsokat begyűjtve egy hosszas javítási folyamat után újra harcba lehet állítani őket.

A légi csaták mellett egy másik jelentős újítás a légicsapások kérése. Ezt a lezuhant ufók roncsaira hívhatjuk le, ezzel automatikusan megsemmisítve azt. Ekkor nem kell kimenniük az embereinknek, és az életüket kockáztatniuk, ráadásul automatikus sikert jelent – arról nem is beszélve, hogy mennyi időt megspórolhatunk így. Hátulütője azonban, hogy így jóval kevesebb pénzt kapunk, mint rendes csata esetén, és az idegen anyagokat is teljesen megsemmisíti a légi bombázás. Valamit valamiért – időt spórolunk, de erőforrást veszítünk, a döntés a miénk.

Katonáink fejlesztése kicsit másképp zajlik, mint az elődben. Az alapok ugyanúgy működnek, azaz elegendő idegen megölése után előléptetik őket, amitől a tulajdonságaik automatikusan nőnek. Azonban emellett még külön érdemérmeket is kaphatnak a csatában elért eredményeik után. Ezek olyanok, mint az achievementek, akkor kapják, ha mondjuk egy csatában megöltek ötnél is több lényt, vagy ha halál közeli állapotba kerültek, esetleg az első terror-missziójuk után is bónuszként – sok ilyen kis plecsnit kaphatnak, amik növelik a bátorságukat, ezzel ellenállóbbá téve őket az idegenek elmét manipuláló támadásaival szemben.

A fentieken túl még sok apróságot változtattak az eredeti recepthez képest, ezek azonban többnyire kényelmi funkciók. Van, amelyik egyértelműen pozitív, mint például az, hogy tartalékolhatunk mozgáspontot a különböző pontosságú támadásokra, így biztosítva, hogy az ellenfél körében is legyen esélyünk védekezni. Az is pozitív, hogy a küldetések alternatív győzelmi feltételeket is kaptak: a lelőtt ufós küldetéseket úgy is megnyerhetjük, ha néhány körig bent tartózkodunk az üres ufóban (nem kell elkószált idegenekre vadászni), az idegen bázis energia-ellátását felrobbantva pedig önmegsemmisítést idézhetünk elő, így szintén nem kell a maradékkal foglalkozni (cserébe nem kapjuk meg az idegen eszközöket, nyersanyagokat); a terror-küldetéseknél pedig 20 kör után besegít a katonaság, és a térkép láthatóvá válik (bár nekem még sosem húzódott el odáig egy küldetés sem).

A játékba került változtatások némelyike viszont kettős megítélésű kényelmi funkció. Nem kell például külön lőszert gyártanunk az idegen technológián alapuló fegyverekhez, ezek automatikusan elkészülnek. Szintén automatikusan felfejleszti a program a gépeink rakétáit, géppuskáit, vagy épp a katonai gránátokat és elsősegély-csomagokat, rögtön amint kikutattuk a szükséges technológiát. Az idegenek vallatásához nem szükséges külön épület, ahogy a holttestek is automatikusan, a többi kutatástól függetlenül kerülnek boncolásra. A játék igen előzékenyen szól nekünk, ha egy, a küldetésünk előrehaladásához szükséges, magasabb beosztású lény tartózkodik az adott helyszínen, és ránézésre is meg lehet őket különböztetni. Ezen funkciók többnyire logikusnak mondható lépések, de azért egy picivel mégis egyszerűbb, kevésbé összetett lett tőlük a játékmenet.

3. oldal

A grafikai körítés ügyesen találta el az egyensúlyt a retro, rajzolt kinézet és a modern megjelenés között. Alapvetően régies stílusú, de ugyanakkor mégse csúnya, sőt néhol kifejezetten megkapó. Tökéletesen támasztja alá azt az érzést, hogy mi most egy régi játék felújított változatával játszunk. A funkcionalitás, a kezelőfelület pedig csillagos ötöst érdemel. Mind a világtérképen, mind a taktikai játékmódban minden szépen kézre áll, az ikonok egyértelműek, jól megjegyezhetőek, a program szépen a kezünk alá dolgozik. Hangok terén is erős a retro-érzés, ez azonban nem annyira dicséret, lehetett volna kicsit fejleszteni főleg a lények hangjain – azt meg az alacsonyabb költségvetésből nem nehéz kitalálni, hogy szinkron nem szerepel a játékban, mindent olvasni kell, a katonáink pedig szótlanok.

A zene kellemes, feszült hangulatot teremt, épp csak motoszkál a háttérben, de ez pont elég is ahhoz, hogy kiemelje a taktikus csaták izgalmát. Összességében a kivitelezés szépen hozza a retro-hangulatot: régies, klasszikus, de mégis vállalható, kellemes a szemnek, pláne ha szerettük az eredetit.

A Xenonauts egy kiváló feldolgozása lett a legendás X-Comnak, és a Firaxis-féle változattal ellentétben nem próbálta újragondolni az eredeti receptet. Az újítások jelentősége minimális: a légiharcot feleslegesnek éreztem, de a fórumokon sokan szeretik, és szerencsére teljesen opcionális. A légicsapások bevezetése nagyon okos húzás volt, az egyéb kényelmi funkciók pedig egy 2014-es játékban azért már kellenek, de nem jelentenek annyira drasztikus változást, hogy rossz szájízt okozzanak. A kivitelezés nagyon hangulatos, a játékmenet pedig ugyanannyira élvezetes, mint 20 évvel ezelőtt. A lenti pontszámnál azért nem kap többet a Xenonauts, mert zsenialitásának túlnyomó részét az elődnek köszönheti, ahhoz nem igazán tett hozzá – hisz nem is nagyon kellett. Így azonban csak egy tisztességes feldolgozás, nem több, de nem is kevesebb. X-Com/UFO rajongóknak melegen ajánlott, garantált, hogy nem fognak benne csalódni!

Értékelés: 8/10

Platform: PC

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward