We Are the Champions - nagy tettek ideje

Melyik volt a legemlékezetesebb kalandod?

We Are the Champions - nagy tettek ideje

Az emberek örömmel olvasnak rendkívüli személyekről, és az ő hihetetlen kalandjaikról. Szerencsére kiemelkedő karakterekből és érdekes emberekből pedig nincs hiány.

Léo Major például egymaga szabadította fel Zwolle városát az azt elfoglaló nácik uralma alól, megakadályozva, hogy a gyalogsági támadást a várható emberveszteség miatt kerülni akaró szövetségesek porig bombázzák a holland települést. A gránátokat dobáló, több géppuskából is tüzelő Major olyan zajt csapott, hogy a németek azt hitték, egy komolyabb létszámú osztag ütött rajtuk, és menekülőre fogták. Ezzel a tettével joggal érdemelte ki a helység díszpolgári címét, hiszen ha barátjával, az akció kezdetén elhalálozó Willie Arseneaulttal együtt nem vállalkozik az öngyilkos küldetésre, a helyiek jó része életét vesztette volna a tüzérségi támadás során.

Eugene Vidocq, a hírhedt párbajhős és többszörös gyilkos, pályája elején aligha hitte volna, hogy 1811-re ő fogja vezetni a francia rendőrséget, és hogy újító nyomozati módszereinek köszönhetően nyolc év alatt negyven százalékkal esik vissza a bűnözés. Cipőnyomat-készítés, a bűnözők kedvelt fogásait tartalmazó kartotékrendszer, pisztolykaliber-vizsgálat: mindet ő kezdte el először használni. Persze, nem csak az eszét, az öklét is jó pár alkalommal kénytelen volt bevetni pályája során, hiszen egykori cinkosai közül sokan nem voltak hajlandóak megbocsátani neki, hogy a másik oldalt szolgálja kétségtelen tehetségével. Hatását jól mutatja, hogy Honoré de Balzac hat regényében is felbukkan, vagy említésre kerül a róla mintázott csirkefogó, Vautrin.

Nagy Sándor pedig, akinek mindössze tizenhárom kurta év jutott arra, hogy uralkodjon és hódítson, egy olyan birodalmat szerzett meg kardja erejével, aminek híre a mai napig fennmaradt.

Évezredeken keresztül az átlagemberek legfeljebb csak álmodhattak arról, hogy hasonló izgalmakat élhessenek át. A videojátékok megjelenésével mindez megváltozott. Ma már bárki lehet Major, Vidocq, vagy Nagy Sándor, sőt, túl is szárnyalhatja őket, még ha csak virtuálisan is.

A fejlesztők hamar felismerték, hogy a többség el akar szakadni a mindennapok taposómalmától, és ennek megfelelően alakították ki programjaik koncepcióit. Ha úgy tartja úri kedvünk, pár óra erejéig rettenthetetlen zombivadásszá, minden hájjal megkent mestertolvajjá, a normandiai partraszállás sikerét eldöntő, egyszemélyes hadsereggé, vagy éppen országok, bolygók, egyenesen galaxisok uraivá válhatunk.

Hős, vagy éppen gaztetteink között is akadnak azonban fénypontok, olyan események vagy eredmények, amiket évek múlva is büszkén emlegetünk. Egy különösen nehéznek bizonyuló játék végigvitele, a felhasználók mindössze pár százalékának meglévő trófea vagy achievement szinte odafigyelés nélkül való megszerzése, az adott játékon belül rendkívülinek számító eredmény elérése, esetleg egy rekordpontszám, amit évekig nem tudott senki sem megdönteni: a lista hosszasan folytatható.

Jómagam a Hitman-sorozat valamennyi részének egymás utáni, legnehezebb fokozaton való végigjátszására vagyok a legbüszkébb. Ez önmagában még nem különösebben említésre méltó tett. Úgy azonban, hogy az első résznél csak a legolcsóbb fegyvert, a többinél pedig az alapfelszerelést használtam a pályán található gyilokszerszámok mellett, és ha meghaltam, a 2000-ben megjelent Codename: 47 első pályájától kezdtem újra mindent, már távolról sem volt egyszerű a dolog. Főleg, hogy az értékeléssel bíró pályák nyolvanöt százalékánál sikerült megszereznem a Silent Assassin minősítést, vagyis csak a célponttal végeztem, és senki sem vett észre. A második-harmadik véletlen oda nem figyelés miatti halál után már árgus szemekkel lestem mindenre, és valóban úgy éreztem, hogy egy hivatásos orgyilkos vagyok, akinek csak egy dobása van. Amikor az Absolution utolsó előtti pályáján sikerült fűbe harapnom, majdnem feladtam az egészet, de végül újra nekifutottam, és ez alkalommal sikerrel is jártam.

Szoros versenyben második a Clover eszelős beat-em-upjának, a God Handnek legnehezebb fokozaton való végigjátszása, ami keményebb dió annál, mint ahogy a videó alapján hinnénk.

Nektek van olyan teljesítményetek, amire úgy érzitek, hogy teljes joggal vagytok büszkék?

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward