Védőtokos inzulintermelő sejtekkel kezelnék a diabéteszt

Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőkben az immunrendszer megtámadja a vércukorszintet szabályozó sejteket, egy új anyag azonban segíthet ennek elkerülésében.

Védőtokos inzulintermelő sejtekkel kezelnék a diabéteszt

Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőkben az immunrendszer megtámadjaa hasnyálmirigyet, amely így nem lesz képes a vércukorszintet szabályozó hormonok megtermelésére. Ezen betegek naponta többször kénytelenek megmérni vércukorszintjüket, majd az aktuális eredmények tükrében kívülről beadagolni az inzulint, hogy egészséges határok között tartsák vérükben a cukor koncentrációját. Ezt a fajta szabályozást azonban nagyon nehéz tökéletesen csinálni, a hibák pedig hosszú távú egészségkárosító hatásokkal járhatnak.

Az igazán hathatós megoldás a diabétesz ezen formájának kezelésére az lenne, ha sikerülne pótolni a hiányzó hasnyálmirigy-sejteket, amelyek így átvehetnék az irányítást a glükózszint monitorozása és szabályozása fölött. Ilyen jellegű kezelésekkel jelenleg is próbálkoznak a kutatók, a megoldással azonban az a fő probléma, hogy az immunrendszer a beültetett sejteket is megtámadja, hacsak a beteg nem szed élete hátralevő részében immunszupresszív szereket, amivel viszont kiteszi magát a különböző fertőzéseknek.

Az MIT, a Bostoni Gyermekkórház, az Illinois-i Egyetem és más intézmények kutatói azonban nemrégiben kitaláltak egy megoldást a probléma áthidalására. Beültetés előtt egy különleges anyagú tokba helyezték az inzulintermelő sejteket, ami aztán elrejtette ezeket az immunrendszer elől. Az egerekbe implantált emberi sejtek a kísérlet teljes ideje alatt, összesen hat hónapig működőképesek tudtak maradni a toknak köszönhetően.

A tok kívülről

Korábbi hasonló kutatások során a tok anyagaként biztató jelöltnek tűnt egy eredetileg barnamoszatokból izolált anyag, az alginát. A viszkózus, gumiszerű anyagból készült gélek a sejtet bevonva nem károsítják annak működését, átengedik magukon a cukrot és a fehérjéket, és a sejtek közti kommunikációt sem akadályozzák, az immunrendszer ugyanakkor valamiért nem tekinti ezeket idegennek, így általában nem is támadja meg őket. A megoldással ugyanakkor az a probléma, hogy emberekbe és más főemlősökbe ültetve az alginát-kapszulák körül idővel hegesedési folyamat indul meg, ami megakadályozza, hogy a tokokban található sejtek ellássák feladatukat.

A szakértők ennek elkerülése érdekében különböző alginát-származékokkal kezdtek kísérletezgetni, eltérő kémiai csoportokat aggatva a polimer láncokra, hátha valamelyik révén még jobban el lehet rejteni az anyagot az immunrendszer elől. Összesen közel 800 származékot hoztak létre, majd egerekben és nem emberi főemlősökben kezdték tesztelni ezeket. A legjobbnak bizonyult anyagot (triazol-tiomorfolin-dioxid, TMTD) aztán diabéteszes egerekben is kipróbálták az inzulintermelő sejtek elrejtésére.

Utóbbi tesztek során erős immunrendszerrel rendelkező egereket használtak, és emberi őssejtekből növesztett hasnyálmirigy-sejteket ültettek be ezek hasüregébe. A sejtek az implantáció után rögtön megkezdték az inzulintermelést, és a vércukorszintet a kísérlet végéig, összesen 174 napig szabályozásuk alatt tartották. A sejtek folyamatosan monitorozták a glükózszintet, és ennek megfelelően szabályozták az inzulintermelést, szükségtelenné téve bármiféle külső beavatkozást a vércukorszint egészséges keretek közt tartására.

Tokba rejtett inzulintermelő sejtek

A kutatók azt is kipróbálták, hogyan reagálnak az anyagra a főemlősök. A vizsgálatokból az derült ki, hogy 1,5 milliméter átmérőjű kapszulák esetén hat hónap elteltével sem indul meg a hegesedés az állatokban. (Ezek a kapszulák inzulintermelő sejteket egyelőre még nem tartalmaztak.) A vizsgálatok alapján tehát az újonnan kifejlesztett tokok valóban alkalmasak lehetnek arra, hogy emberi betegekben is megvédjék a beültetett sejteket az immunrendszer támadásaitól, állítják a szakértők. A módszer ráadásul a kezelés minden fázisára kielégítő megoldást kínál, a hormontermelő sejtek beszerzésétől kezdve azok működőképességének megőrzéséig.

A kutatás következő szakaszában nem emberi főemlősökben fogják tesztelni a kapszulákba csomagolt inzulintermelő sejtek működőképességét, majd ha minden jól megy, néhány éven belül sor kerülhet az első klinikai tesztekre is. A módszerrel kiegyensúlyozottabb vércukorszint-szabályozást lehet megvalósítani, mint bármilyen létező technológiával, mondják a kutatók, hiszen az erre a célra specializálódott sejtek sokkal jobbak a glükózszint mérésében és szabályozásában, mint az ezt különböző készülékekkel megoldani próbáló emberek.

A szakértők egyben azt is vizsgálják, hogy miért működik olyan jól a kiválasztott alginát-származék. Az eddigi kísérletek alapján úgy tűnik, hogy azok az anyagok rejtenek el a leghatékonyabban az immunrendszer elől, amelyek triazol-csoportokat tartalmaznak. A kutatók úgy sejtik, hogy ezekben a gyűrűs csoportokban lehet valami, ami megzavarja az immunsejteket, ezért nem ismerik fel idegenként az anyagot, és az abba csomagolt dolgokat. Ha ez tényleg így van, annak más szervek és szövetek beültetésekor is jelentősége lehet.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward