Védőoltással harcolnának a békákat ölő gombafertőzés ellen

A kilencvenes években egy borzasztó betegség ütötte fel a fejét a kétéltűek körében: a kitridgomba felbukkanása óta több tucatnyi fajt irtott ki, és több száz másik létét veszélyezteti.

Védőoltással harcolnának a békákat ölő gombafertőzés ellen

A kilencvenes években egy borzasztó betegség ütötte fel a fejét a kétéltűek körében: a Batrachochytrium dendrobatidis nevű gomba felbukkanása óta több tucatnyi fajt irtott ki, és több száz másik létét veszélyezteti. A világszerte mindenfelé megjelenő kór ebben az évben eljutott Madagaszkárra, az utolsó érintetlen kétéltű-populáció élőhelyére is. A kitridgombának is nevezett gomba az állatok bőrében gátolja az elektrolitok cseréjét, ami kezelés hiányában ritmuszavarokhoz, majd szívleálláshoz vezet.

A kitridgombával kapcsolatos hírek csaknem mindig rossz hírek, most azonban halvány reménysugár mutatkozik a fertőzéssel szembeni harc frontján. A Dél-Floridiai Egyetem kutatója, Taegan McMahon és kollégái ugyanis bejelentették, hogy kísérleteik alapján az általuk kezelt békák ellenállóvá váltak a gombafertőzéssel szemben, ha ismételten megfertőzték, majd meggyógyították őket. Az állatok ellenállóképességét már az is kimutathatóan növelte, ha a gomba elpusztult formájával találkoztak.

A Costa Ricában honos aranyvarangy a kitridgomba egyik első ismert áldozata

Ez pedig rendkívül fontos információ, hiszen reményt ad arra, hogy esetleg kidolgozható lehet valamiféle védőoltás a fertőzés megállítására. Ahogy az ember esetében a kórokozók legyengített változataival készítik fel az immunrendszert a baktériumok tényleges támadására, úgy a békákat a gomba elölt változatával lehetne beoltani.

Ahogy McMahon is elmondta, ennek megtörténtéig még rengeteg munkára lesz szükség, hiszen egyelőre az sem biztos, hogy tényleges működőképes lehet-e az emberi védőoltásokhoz hasonló kezelési módszer. Más kétéltű-kutatók szkeptikusak a kísérlet eredményeivel kapcsolatban, a gomba ugyanis még négyszeri fertőzés után is nagyon halálos, vagyis megöli a békák jelentős részét. A ténylegesen működő védőoltások ezzel szemben többnyire már egyszeri beadás után védelmet nyújtanak a populáció nagy része számára, mondja Lee Skerratt, a James Cook Egyetem szakértője.

Karen Lips, a Marylandi Egyetem kutatója ezt azzal egészíti ki, hogy mivel a világ minden kétéltűfaját érinti a probléma, az állatok közt bőven akadnak olyanok, amelyek már több alkalommal is megfertőződtek, a rezisztencia nyomai azonban egyelőre sehol nem bukkantak fel. A sokadszori fertőzés során továbbra is elpusztul a kétéltűek nagy hányada, és amelyik egyed túléli a kitridgombát, arról nem tudni, hogy hogyan tette ezt. Ennek ellenére bármi jó hírnek és jó eredménynek számít, ami egy kicsit is növeli a túlélési esélyeket, mondja a szakértő.

McMahon és kollégái kubai levelibékákat fertőztek meg kitridgombával, majd testhőmérsékletük megemelésével segítették elő a kórokozó elpusztítását. Minden újabb fertőzés után nőtt a békák ellenállóképessége. A harmadik alkalmat követően bőrfelületükből negyedannyi volt csak érintett, mint amennyi az első fertőzés során. Immunválaszaik egyre erősebbek voltak, és a fenyegetés felbukkanására a sokadik fertőzés után több fehérvérsejtet kezdtek termelni. Ez azért volt meglepetés, mert a kitridgomba többek közt azért olyan halálos, mert elnyomja a kétéltűek immunrendszerét, úgy tűnik azonban, hogy ezt a hatást több fertőzés után kompenzálni képesek az állatok.

Mivel veszélyeztetett fajokon nem lenne szerencsés élő gombával kísérletezni, a szakértők azt is kipróbálták, hogy mi történik, ha az állatok bőrére elölt kórokozókat juttatnak. A hatás így sem maradt el: a békák ellenállóképessége az élő gombával való kezelésekhez hasonló mértékben növekedett.

A kísérlet során kezelt állatok 20 százalékának ellenállóképessége növekedett meg, ezek voltak életben 5 hónap elteltével is. Az eredmény sokkal jobb, mint a kezeletlen populációkban, amelyeket általában maradéktalanul elpusztít a fertőzés. A 20 százalékos túlélési arány azonban valószínűleg még mindig túl alacsony ahhoz, hogy a vadon élő fajok tagjainak fennmaradása biztosított legyen általa. Azt sem tudni továbbá, hogy mennyi ideig tart ki a fokozott ellenállóképesség. Elképzelhető, hogy egy-két éven belül eltűnik, így az állatok újra megfertőződve mégis elpusztulnak majd.

A különböző békafajok ráadásul nagyon eltérően reagálnak a kitridgombára: vannak köztük olyanok, amelyek mind egy szálig elpusztulnak, és akadnak olyanok is, amelyeket alig érint a fertőzés. Ilyen körülmények közt pedig nehéz megjósolni, hogy a legérzékenyebb, és éppen ezért leginkább veszélyeztetett fajok hogyan reagálnak majd a kezelési kísérletekre.

A vadonban ráadásul más faktorok is kulcsszerepet játszanak a túlélésben. Lips kísérleteinek tanúsága szerint, míg a kitridgomba 13 °C-on maradéktalanul elpusztítja a megfertőzött szalamandrákat, 17 °C-on meg se kottyan nekik. McMahon és kollégái éppen ezért a következő fázisban mezokozmoszokban, vagyis aprócska, precízen szabályozott élőhelyeken is vizsgálják majd módszerük hatékonyságát, illetve hogy mely körülmények közt képesek a leginkább megbirkózni az állatok a fertőzéssel.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward