V Sagittae – Tűzijátékra fel!

Egy kutatócsoport alapos vizsgálatok alapján 2083 körülre jelzi előre a Nyíl csillagképben található kettőscsillag nóvarobbanását, ami az évszázad egyik leglátványosabb égi eseményének ígérkezik.

V Sagittae – Tűzijátékra fel!

A Földtől nagyjából 7800 fényévre, a kevéssé ismert, apró és elég halvány Nyíl csillagkép részét képező objektumról először 1902-ben állapították meg, hogy a változócsillagok közé tartozik, vagyis fényességét észrevehető ütemben változtatja. 1963-ra aztán azt is kiderítették a csillagászok, hogy valójában egy kettőscsillagról van szó, mégpedig, mint azóta világossá vált, az úgynevezett kataklizmikus változócsillagok egyik képviselőjéről.

Kataklizmikus változók

Utóbbiak olyan kettős rendszerek, amelyekben egy fősorozatbeli csillag és egy fehér törpe kering egymás körül olyan szoros pályáján, hogy a fehér törpe gravitációja anyagot szív el a másik csillagtól. Ez az anyag akkréciós korongot képez a fehér törpe körül, és a korong erős ultraibolya- és röntgensugárzást bocsát ki, ahogy anyaga az égitest felé hullik.

Az ebből a fehér törpére érkező anyagból pedig idővel sűrű légkör alakul ki, amelynek hidrogénje a kritikus hőmérséklet elérése nyomán „belobban”, vagyis gyorsan fuzionálni kezd. Mindez a csillag hirtelen felfénylésével jár, amit a korai megfigyelők úgy értelmeztek, hogy ilyenkor új csillag születik, ezért is adta a folyamatnak a 16. században Tycho Brahe a nóva (új csillag) nevet. Adott körülmények között ez a folyamat többször is megismétlődhet egy kettős életében: ha a donorcsillag egy nóvarobbanás után is tovább tudja táplálni a fehér törpét hidrogénnel, annak légköre ismét felsűrűsödhet, és ismét beindulhat benne a fúzió.

Galéria megnyitása

A V Sge nevű rendszer sorsa azonban nem ez lesz: a kettős, amely több szempontból kilóg a kataklizmikus változócsillagok különleges kategóriájából is, egy új kutatás szerint elkerülhetetlenül rohan a végső kozmikus katasztrófa felé. A következő évtizedek során a rendszer fényessége drámaian megnő majd, míg 2083 táján elérkezik az a pont, amikor annyi anyag kerül át a donorcsillagtól a fehér törpéhez, hogy a két égitest egy ütközés keretében összeolvad.

Az összeolvadás előtti napokban a donorcsillag teljes anyaga a fehér törpe körül fog kavarogni, illetve a légkörben fuzionálni, aminek eredményeként a rendszer átmenetileg a Szíriusznál vagy a Vénusznál is fényesebbé válhat

– mondja Bradley E. Schaefer, a Louisianai Állami Egyetem kutatója, a V Sge-vel kapcsolatos új vizsgálat vezetője.

Furcsa páros

Ahogy már említettük, a V Sge az extrém kataklizmikus változók közé tartozik. Míg minden más ilyen ismert rendszerben a fehér törpe nehezebb a donorcsillagnál, jelen esetben az anyagát átadó csillag majdnem négyszer annyit nyom, mint a fehér törpe (a fehér törpe 0,9 naptömegű, a donorcsillag pedig 3,3 naptömeget nyom). A V Sge ráadásul 100-szor fényesebb minden más ismert kataklizmikus változónál.

A duó már most is olyan erős csillagszeleket kelt, amelyek példátlannak számítanak és egy nagyon látványos katasztrófát vetítenek előre. Az extrém fényesség pedig pontosan azt jelzi, hogy a nóvává alakulás elkerülhetetlen: a fehér törpe egyre több anyagot szív el a nagyobbik csillagtól, amelynek egy részét bekebelezi, a többi pedig kisugározza, intenzív plazmafelhőkkel árasztva el kozmikus környékét.

Galéria megnyitása

A V Sge különleges tulajdonságairól egy ideje már tudnak a kutatók, az azonban csak mostanra vált világossá, hogy a két égitest olyan, egyre szorosabb pályán kering, hogy az ütközés elkerülhetetlenné vált, és a közeljövőben várható. Ez a felfedezés jelentős részben annak köszönhető, hogy a V Sge-ről rengeteg felvétel készült  már több mint 100 évvel ezelőtt is, amelyek megmutatják, hogyan változott a rendszer fényessége.

Az utólagos elemzések feltárták, hogy a rendszerről már az 1890-es években is készültek felvételek (akkor persze még nem ismerték ezek jelentőségét), és hogy a kettős folyamatosan egyre fényesebbé vált az azóta eltelt évek során, ahogy a fehér törpe egyre több anyagot tulajdonított el társától.

Összességében a kutatók megállapításai szerint a kettőscsillag fénye 1907 óta tízszeresére nőtt, így a V Sge 2,5 magnitúdóval lett fényesebb.

Ilyen ütemű fényességnövekedésre a szakértők szerint csak az lehet a magyarázat, hogy a fehér törpe felé hulló anyagmennyiség exponenciálisan növekszik. Ami viszont abból adódhat, hogy a kettős rendkívül gyors ütemben kerül egyre közelebb egymáshoz.

Galéria megnyitása

Fehér törpéből vörös óriás

Ez a folyamat pedig a következő évtizedekben tovább folytatódik majd, mondja Schaefer. Az átadott anyagmennyiség tovább növekszik, amitől a pályák még szorosabbá, a rendszer pedig még fényesebbé válik. Ahogy már említettük, a folyamat végére a fősorozatbeli csillag gyakorlatilag elfogy, és közben olyan energiák szabadulnak fel, amelyek nyomán sosem látott erejű csillagszelek indulnak útjukra, majdnem olyan nagy maximális fényességet produkálva, mint egy szupernóva robbanása tenné.

A rendelkezésre álló történeti adatok alapján a kutatócsoport azt is nagy pontossággal előre tudta jelezni, hogy az ütközésre mikor kerül sor. Schaefer és társai számításai szerint

a kozmikus tűzijáték tetőpontja 2083-ra várható, 16 éves hibahatárral, vagyis az eseményre nagy valószínűséggel valamikor 2067–2099 között fog sor kerülni.

Ennél pontosabb becslésre azért nem volt lehetőség, mert az észlelési adatok elég változatos megbízhatósággal rendelkeznek (például a változatos képrögzítési technikák és hordozók miatt), másrészt a kettőscsillag fényessége az exponenciális növekedés közepette némi hullámzást is mutat, ami bizonytalanná teszi az előrejelzéseket.

Galéria megnyitása

A legnagyobb fényesség időszaka, amely alatt a csillag minden bizonnyal az égbolt egyik legfényesebb csillagává (ha nem a legfényesebbé) válik, nagyjából egy hónapig tart majd. És ahogy már említettük, ezúttal nem lesz szó ismétlésről: a két csillag összeolvadásával a donorcsillag teljesen megszűnik létezni, és a kettős helyén egyetlen vörös óriás marad hátra. Ennek magját az egykori fehér törpe adja, amelyet egy fuzionáló hidrogénköpeny, és egy hatalmasra felpuffadt, ritkás hidrogénlégkör vesz körül.

***

Bár az esemény annyira nem lesz látványos, mint 1604-es Kepler-féle szupernóva, mely három hétig a nappali égen is látható volt, és számos civilizáció készített róla feljegyzéseket a világ minden pontján, fényessége csúcsán a V Sge is feltűnő jelenség lesz az éjszakai égen. Schaefer elmondása szerint, az átmenetileg felfénylő égitestek (nóvák, szupernóvák) közül így is ez lesz a legfényesebb 1604 óta. És egy ideig jóval erősebb fénnyel fog világítani, mint a legfényesebb ismert nóva, a V603 Aquilae, amely mínusz 0,5-ös magnitúdójával 1918 nyarán néhány napig az északi égbolt legfényesebb csillaga volt.

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap