Útjára indult a Sentinel–1B

Az új műholddal a következő hónapokban teljessé válik az európai földfigyelő program első konstellációja, a radarműholdakból álló Sentinel–1.

Útjára indult a Sentinel–1B

Hétfőn este 11 után néhány perccel útjára indult az új európai földfigyelő program negyedik műholdja, a Sentinel–1B. A Landsathoz hasonló, ám annál sokkal átfogóbb program célja, hogy különböző szenzorokkal felszerelt műholdakkal figyelje a földfelszínt, minden eddiginél részletesebb vizsgálatoknak vetve alá bolygónk szárazföldjeit, vizeit és légkörét. Az Európai Bizottság által életre hívott Copernicus-program saját műholdjain kívül harminc további műhold, ezen kívül óceáni megfigyelőállomások, időjárás-figyelő állomások és a levegő minőségét vizsgáló szenzorhálózatok adatait is összesíti majd, rendkívül részletes adathalmazt nyújtva használóinak arról, hogy mi zajlik a Földön.

Az első „őrszem”, a Sentinel–1A 2014. április 3-án indult útjára, vagyis már két éve szállítja a radarképeket a felszínről, részletes és rendszeres felvételteleket készítve a sarkvidéki jég mennyiségéről, a földcsuszamlásokról és az áradásokról. Párja, a most fellőtt Sentinel–1B ezzel azonos felépítésű, és a másik műholddal azonos pályán, attól 180 fokkal „lemaradva” fog keringeni. A végső, 700 kilométer magasságú, napszinkron pálya eléréséhez ezúttal is nagyjából 3 hónapra lesz szükség, vagyis az érdemi munka ezt követően kezdődhet meg.

A műholdak egyenként 12 naponta érnek ugyanazon terület felé, és a 12 nap alatt 175-ször kerülik meg a Földet, sávonként végigfotózva annak felszínét. A konstelláció második tagjának felbocsátásával és végleges üzembe állásával 6 naponta fog radarkép készülni minden egyes régióról. A műholdakra szerelt radar „átlát” a felhőkön és az esőn, valamint az is közömbös számára, hogy milyen napszakban mér fel egy-egy területet.

A kilövés idejére a Sentinel–1B 12 méteres radarantennáját, és két darab, 10 méteres napelem-panelét összecsukták, ezek kinyitására nagyon óvatosan, összesen mintegy 10 óra leforgása alatt kerül sor. A Sentinel–1B-vel együtt egy francia műholdat (Microscope) és három kisműholdat is feljuttattak az űrbe: a 10 x 10 x 11 centiméteres űreszközöket a Liège-i Egyetemen, a Torinói Műszaki Egyetemen, illetve az Aalborgi Egyetemen fejlesztették.

A Copernicus-program rengeteg új eredményt hozott az elmúlt két évben, mondja Volker Liebig, az Európai Űrügynökség Földfigyelő Programjainak igazgatója. Két héttel ezelőtt például a Sentinel–1A lencsevégre kapta, ahogy hatalmas jéghegyek szakadnak le az antarktiszi Nansen-selfről. Mivel a déli földrészen rövidesen beköszönt a tél, a nappalok egyre rövidebbek lesznek, így a radarképek egyre nagyobb jelentőséget kapnak a változások nyomon követésében.

A Copernicus-program másik két működő műholdja közül a Sentinel–2A 2015. június 23-án indult útjára, és 13 különböző látható és infravörös hullámhossz-sávban vizsgálja a felszínt, a Sentinel–3A pedig 2016. február 16-án startolt, és többek közt a tengerszint topográfiáját és magasságát, illetve a felszíni hőmérsékletet vizsgálja.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward