A fekete lyukak összeolvadásából eredő gravitációs hullámokat először 2016 elején észlelő detektorokat április 1-én helyezték újra üzembe, és azóta ezek már négy ilyen eseményt is detektáltak. Az olaszországi Virgo detektorral kiegészülve a LIGO először április 8-án, majd 12-én detektált olyan jeleket, amelyek két-két fekete lyuk összeolvadására utalnak, amit április 21-én és 25-én újabb észlelések követtek.
Utóbbi kiemelten érdekesnek tűnik, mert az adatokat elemző kutatócsoportok 99 százalékos biztonsággal állítják, hogy az április 25-én észlelt gravitációs hullámok egy kettős neutroncsillag ütközésekor indultak útjukra, mintegy 500 millió fényév távolságból. Amikor két ilyen sűrű és nehéz égitest egyesül, egy erősen fénylő objektum, úgynevezett kilonóva keletkezik, amelyet a hagyományos, elektromágneses tartományban vizsgálódó távcsövekkel is észlelni lehet.
Ezért amikor a LIGO és a Virgo detektorai gravitációs hullámokat észlelnek, automatikusan riasztást küldenek a világ nagy obszervatóriumainak a jelek eredetével kapcsolatban, hogy a szakértők saját műszereiket irányba állítva észlelhessék az ütközés nyomán útnak induló elektromágneses sugarakat is. Ilyen „közös” észlelést először 2017 augusztusában sikerült végrehajtani, amikor a gravitációshullám-detektorok riasztására először a Fermi űrtávcső csípte el a neutroncsillagokból keletkezett kilonóva gammavillanását, majd számos más teleszkóp is bekapcsolódott az észlelésbe.
A mostani esemény kapcsán megnehezíti a forrás beazonosítását, hogy a LIGO egyik detektora nem működött, amikor a hullámok elérték a Földet, így azok eredetét nem sikerült olyan precízen meghatározni, mint ami három működő interferométer esetén lehetséges. A csillagászok azonban így is rögtön vizsgálni kezdték az égbolt kérdéses területét, ahol két olyan jelöltet is találtak, amely a gravitációs hullámok forrása lehet. Annak meghatározásához, hogy a detektált elektromágneses jelek közül bármelyiknek van-e köze a LIGO és a Virgo észleléséhez, további vizsgálatokra lesz szükség, ami a következő hetek észlelései során gyűjtött adatok elemzése révén valósulhat meg.
