A kutyák ugyan elsősorban érzékeny orrukról híresek, de az utóbbi években több kutatás is bizonyítékokat talált arra, hogy a mágneses mezőkre is érzékenyek. A téma legismertebb szakértője, Hynek Burda, a prágai Cseh Élettudományi Egyetem kutatója például 2013-ban megmutatta, hogy a kutyák hajlamosak észak-déli irányba orientálni magukat, amikor vizelnek vagy ürüléket raknak le. Mivel mindkét tevékenység szerepet játszik a terület megjelölésében és felismerésében is, a szakértő szerint az lehet a háttérben, hogy az orientáció segít belőni a kutyák számára, hogy hol vannak egy területen belül.
Az álló helyzetben való orientálódás ugyanakkor messze van a mágneses alapú navigálástól. Burda kutatócsoportja most az utóbbira talált bizonyítékokat. Burda doktorandusza, Kateřina Benediktová négy kutya viselkedését tanulmányozta kamerák és GPS-jeadók révén, miközben egy ismeretlen erdőn vágtak keresztül.
Az állatok átlagosan 400 métert mentek többet az egyenes útvonalnál, miközben más élőlények szagát követték. A jeladók adatai alapján a letéréseket két módon kezelték a kutyák: az egyik esetben saját korábbi nyomukon tértek vissza a fő útvonalra, a másikban pedig egy teljesen új csapáson, a bozóton átvágva rövidítettek, és így jutottak vissza a fő nyomvonalra. Az adatok elemzése közben az is kiderült, hogy az utóbbi esetekben a kutyák egy ponton megállnak, és előrefutnak 20 métert, majd vissza. Úgy tűnt, hogy ezek a „felderítő” futások észak-déli irányba orientálódnak, de ennek biztos megállapításához Benediktová nem rendelkezett elég adattal.
A kísérlet következő szakaszában ezért a kutató és Burda 27 kutya viselkedését vizsgálták, több mint három év alatt több száz séta adatait gyűjtve be. A szakértők friss tanulmányukban 223 ösvényről való letérés adatait elemzik, amelyek során a kutyák átlagosan 1,1 kilométert vándoroltak a fő útvonalon kívül. Ezek közül 170 esetben megtorpantak, mielőtt visszaindultak volna, majd 20 métert rohantak oda-vissza észak-déli irányba. Ezt követően a kutyák hajlamosak voltak rövidíteni, vagyis új útvonalon visszatalálni gazdájukhoz, mint a maradék esetekben, amikor a kutyák inkább a saját korábbi nyomukat követték vissza, és így lyukadtak ki a fő ösvényre.
Az erdei séták során a kutatócsoport igyekezett minimálisra csökkenteni az egyéb tájékozódási jelzések számát, így például a kutya gazdája úgy rejtőzött el, miután a négylábú letért az ösvényről, hogy a kutya ne lássa és ne is tudja kiszagolni hollétét. A terep többnyire teljesen ismeretlen volt az állatok számára, így előzetes tudásukra sem támaszkodhattak a tájékozódás során.
A szakértők szerint az észak-déli irányú rövid rohanások célja, hogy a kutyák felmérjék, hol vannak, és ennek alapján megállapítsák a legrövidebb visszatérési útvonalat. Hogy ezt pontosan hogyan csinálják, azt a kutatók a következő vizsgálat révén remélik kideríteni. Ennek során mágneseket fognak a kutyák nyakörvébe helyzeni, hogy megzavarják a helyi mágneses mezőt, és megnézik, hogy ez hogyan hat a haladásukra.
A független szakértők szerint egyáltalán nem lenne meglepő, ha igazolást nyerne, hogy a kutyák valóban aktívan használják a mágneses mezőket a tájékozódás során, hiszen erre számos más faj is képes, és a kutyák esetében eddig nagyon keveset kutatták a kérdést.
