Új fekete lyukat fedeztek fel a Tejútrendszerben

A Swift J1745‒26 katalógusjelű objektum a Tejútrendszer középpontjától néhány foknyira, a Nyilas csillagkép irányában található.

Új fekete lyukat fedeztek fel a Tejútrendszerben

Szeptember közepén a Swift műhold, amely a gamma-, röntgen-, ultraibolya- és láthatófény-tartományban vizslatja az eget szokatlan események után kutatva, magas energiájú gammakitörést észlelt a Tejútrendszer középső vidékeinek irányából, amelynek intenzitása folyamatosan erősödött következő napok során. A jelenség alaposabb vizsgálata után a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy egy rendkívül ritkának számító röntgennóvát látnak. Ez utóbbi olyan, rövid idejű röntgenforrás, amely pár nap alatt éri el fényessége maximumát, majd néhány hónap alatt lassan elhalványul. A most megfigyelt jelenség hátterében minden bizonnyal egy eddig nem ismert fekete lyuk áll, hiszen röntgennóva akkor keletkezik, amikor hirtelen nagy mennyiségű gáz és por kezd áramolni egy fekete lyuk vagy neutroncsillag felé.

A Swift J1745‒26 katalógusjelű objektum a Tejútrendszer középpontjától néhány foknyira, a Nyilas csillagkép irányában található. Távolságát nehéz megállapítani, de a becslések szerint körülbelül 20‒30 ezer fényévnyire helyezkedhet el a galaxis centrumától.

Az észlelt sugárzási profil megfelel annak, amikor egy fekete lyukba áramló anyag okozza a röntgennóva felfénylését, és a szakértők remélik, hogy az intenzív röntgensugárzás lecsengését követően meg tudják saccolni az égitest tömegét, és megerősíthetik, hogy valóban egy csillagtömegű fekete lyukról van szó, mondta el Boris Sbarufatti, a Swift-projekt olasz munkatársa.

Ahogy a mellékelt videón is látszik, a röntgennóvák a következőképpen működnek: normális esetben a fekete lyuk felé áramló anyag akkréciós korong alkot, a befelé spirálozó, egyre jobban felhevülő plazma energiájának egy részét pedig egyenletes röntgensugárzás formájában adja le. Egyes fekete lyukak esetében azonban, egyelőre ismeretlen okokból, az anyag megreked és felhalmozódik a korong külső részein. Amikor a felgyűlő anyag mennyisége túllép egy bizonyos ponton, mintha átszakadna egy gát, az hirtelen nagy tömegben befelé kezd áramolni, és ezzel egy időben intenzíven felfénylik a röntgentartományban. Egy-egy ilyen kitörés gyakorlatilag kisöpri az akkréciós korong belső részeit, majd pár évtized alatt ismét felhalmozódik annyi por és gáz a külső területeken, amely képes betörni, újabb röntgennóvát produkálva, magyarázza John Cannizzo, a Goddard Űrközpont asztrofizikusa.

A szakértők becslései szerint galaxisunk akár 100 millió hasonló, csillagtömegű fekete lyukat is tartalmazhat, ezek többsége azonban inaktivitása vagy más okok miatt láthatatlan számunkra. Körülbelül egy tucat ilyen égitestet sikerült eddig azonosítani, de ez az első alkalom, hogy távcsővel, élőben figyelték meg egy röntgennóva születését.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward