Tenshu General - Unalom a négyzeten

Van, amikor egy hadvezér nem szégyenében, hanem unalmában dől a katanájába.

Tenshu General - Unalom a négyzeten

Világunk tele van érdekes és elgondolkoztató rejtélyekkel, amiken hetekig lehet töprengeni. Ezek egyike a New Orleans városát 1918 májusa és 1919 októbere között rettegésben tartó Baltás vérfagyasztó históriája. A titokzatos elkövető, aki rémuralma alatt tizenkét embert ölt, vagy sebesített meg, különös ajánlatot tett a helyieknek egy mindössze kétéves kislány meggyilkolása és a szülei megtámadása után.

Az önmagát démonnak tartó tettes azt írta a levelében, hogy 1919. március 19-én újabb mészárlásba fog kezdeni, de mivel a jazznél nem létezik a fülének kedvesebb muzsika, azokban a házakban, ahol ilyen zenét játszanak majd, nem fog áldozatokat szedni. Bár voltak, akik nem hagyták magukat megfélemlíteni, sőt, kifejezetten azért nem engedelmeskedtek, mert abban bíztak, hogy a rém hozzájuk téved be és esetleg le tudják lőni, vagy el tudják fogni, a korabeli visszaemlékezések alapján az amúgy sem halk metropoliszban egyetlen szót sem lehetett hallani a fülsiketítően hangos zenebonától, és korábban soha nem tapasztalt kakofonikus hangzavar töltötte be az utcákat.

Ki lehetett a Baltás? Egy közönséges őrült, aki elhitte, hogy maga Lucifer vigyázza minden lépését, vagy egy ördögimádó szekta kultistája? Egy kisiklott életű jazzénekes? Egy eszelős, aki el akart vegyülni a kényszeredetten mulatozó tömegben, élvezve a hatalmát? Esetleg, mivel az áldozatok java része bevándorló volt, a gyűlölet motiválta volna a gyilkost? Tényleg ő írta volna a levelet, vagy csak egy morbid, de kétségkívül jól sikerült beugratásról volt szó? Sosem tudjuk meg.

A mészáros kilétéhez hasonló megoldhatatlan rejtélynek tekinthetjük a Tenshu General létrejöttét is. A SmartArt Game Studio a feudális Japán végeérhetetlen harcokkal teli időszakába elkalauzoló játéka ugyanis egyike azon alkotásoknak, amiknél egyszerűen felfoghatatlan, hogy mi is volt az alkotók motivációja és hogy miért hitték azt, hogy produktumuknak van létező piaca. Az alapkoncepció, miszerint egy olyan RTS-sel akarták bővíteni a műfaj palettáját, ami egyfelől bevezeti az abszolút kezdőket a valós idejű stratégiai címek világába, másfelől az egyes csaták rövidsége miatt az időhiányban szenvedőknek is lehetőséget nyújt arra, hogy kiéljék parancsnoki hajlamaikat, rendkívül tiszteletre méltó.

A gond azonban az, hogy a végeredmény egyszerűen annyira unalmas, lapos, és fapados, hogy nehezen képzelhető el, hogy a vevők jelentős része egy-másfél óra után nem él a Steam pénzvisszafizetési garanciájával. Az ember elfoglalja a városokat, megvárja ameddig beérkezik egy újabb adag az egyetlen erőforrásból, a rizsből, pár kattintással létrehoz egy sereget, újabb területekkel bővíti territóriumát és ennyi. A máskor izgalmas hódítás mechanikus rutinmunkává silányul. A hadvezéri képességeinknek például semmiféle szerepük sincs, mindent az dönt el, hogy kinek van több és jobb minőségű egysége. Egy gombnyomás és már vége is a csatának. A terep elvileg valamennyire befolyásolja, hogy a három katonatípus közül melyik kap bónuszokat és melyiknek van nehezebb dolga, de ennek a valóságban szinte semmi értékelhető hatása sincs.

A jellegtelen grafika sem dob sokat az összhatáson és a zene is csak a szódával elmegy kategóriát képviseli. Mindent összevetve, egy tizenkettő-egy tucat, pillesúlyú kattintgatós valami született, ami önmagában nem lenne baj, ha egy ingyenesen letölthető, hobbiból létrehozott játékról, vagy böngészőből futtatható, egy-két kávészünetet feldobó programról lenne szó. Az viszont, hogy valakiben felmerül, hogy mindezt elkérjen 1800 forintot, viccnek is erős, nem hogy üzleti tervnek. Már csak azért is, mert még a kitűzött célt sem sikerült elérni, egy kezdő is jó eséllyel elalszik az unalomtól a második-harmadik térkép környékén, ergo jobban jár, ha inkább a létező legkönnyebb fokozaton próbálkozik valami komplexebbel, a gyors csatákra vágyó tapasztaltabbak pedig több száz hasonló, vagy talán még jobb RTS közül válogathatnak, ha felmennek egy tetszés szerinti, flashjátékokat összegyűjtő oldalra.

Összességében a Tenshu General esetében elmondható, hogy egy újabb, próba-szerencse jelleggel elkészített alacsony költségvetésű indie-címmel állunk szemben, amivel technikai értelemben egyáltalán nincsen gond, mert hiba nélkül fut, de egyfelől csakis álló helyzetben szabad vele játszani, mert akkor talán nem alszunk el, másfelől teljességgel hiányzik belőle a szív, a lélek, vagy egyáltalán bármi, ami miatt megérné vele foglalkozni. A viszonylag magas pontszám oka az, hogy ha hozzá tudunk jutni egy komolyabb akció keretein belül, akkor pár órára lazításnak úgy-ahogy megteszi. Kár érte, mert az egymással hadakozó klánok történetéből sokkal többet is könnyedén ki lehetett volna hozni.

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward