Team Sonic Racing – Egységben az erő?

Ha elsősorban a gép ellen játszanánk, keresgéljünk tovább. Ellenkező esetben viszont adhatunk egy esélyt a Sega elpusztíthatatlan kabalájának.

Team Sonic Racing – Egységben az erő?

60 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
60
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Régi dicsőségünk

Beck Weathers negyvenéves korában kezdett el komolyabban foglalkozni a hegymászással, és gyorsan meg is fogadta, hogy teljesíti a „Hét Hegycsúcs” kihívást, azaz meghódítja az egyes kontinensek legmagasabb pontjait. De élete nagy kalandja rosszabbul nem is sülhetett volna el. 1996. május 10-én este a Mount Everest csúcsához közeledve a nem sokkal korábban szemműtéten áteső patológus az erőteljes ibolyántúli sugárzás és magaslati környezet a szervezetére gyakorolt hatása miatt lényegében megvakult.

Ilyen állapotban természetesen szó sem lehetett arról, hogy továbbmenjen. Vezetője, Rob Hall azt javasolta, hogy várja meg az Erkélynek keresztelt ponton míg ő felviszi klienseit. Aztán visszatér, és mivel biztos benne, hogy normális fényviszonyok mellett vissza fogja nyerni a látását, lekíséri. Ez tisztességes kompromisszumnak tűnt, ám az elemek közbeszóltak: Hall hét szerencsétlennel együtt életét vesztette egy iszonytató hóviharban. Az órákon keresztül tétlenségre kárhoztatott Weathers végül Michael Groom csapatával igyekezett kijutni a fagyos pokolból, de csapás csapást követett. Előbb az egyik kesztyűjét vesztette el: kézfeje természetesen egyetlen kurta éjszaka alatt megfagyott. Majd reggel addigi pártfogói arra jutottak, hogy semmit sem tudtak tenni érte, és onnantól kezdve nem törődtek vele, mert biztosak voltak benne, hogy legfeljebb órái vannak hátra.

Galéria megnyitása

Ő viszont foggal-körömmel ragaszkodott az életéhez, és bár horrorfilmben is megütközést keltő sérüléseket szerzett, nem adta fel. Virradatkor utolsó energiatartalékait felélve elvergődött a legközelebbi táborig, ahol nem látták el. A legyengült sportember ezért egy újabb gyötrelmes éjszakát töltött egyedül egy sátorban. Nyomorát-fájdalmát jól érzékelteti, hogy támogatás nélkül még a hálózsákjába sem bírt bebújni, az étkezésről és az ivásról nem is beszélve. A sors aztán reggel kárpótolta hányattatásaiért. Sorstársait annyira megdöbbentette, hogy a várakozásokra rácáfolva él, hogy elhatározták, hogy segítenek neki, és a vihar csillapodtával egy mentőhelikopter bevitte a legközelebbi kórházba. A texasi fenegyerek így a Vén Kaszás örökké vigyorgó csontarcába kacagott. Ez a tudat tartotta benne a lelket hosszú hónapokon át, hiszen sebei igen nehezen gyógyultak be. A teljes lista elképesztő: a bal keze öt ujját, a jobb felkarja javát, illetve az orrát amputálták, továbbá lábaiból is jókora darabokat hasítottak ki.

Weathers szívóssága és kitartása közel hihetetlen – ám a közelében sincs az elpusztíthatatlan Sonic-énak. Az egykor szebb napokat látott kék sündisznó piros alapon fehér csíkos futócipőbe bújtatott lábai alól ugyanis a Mega Drive nevével fémjelzett aranykor lecsengtével kicsúszott a talaj. A parádés nyitány után jellemzően az érdektelen iparosmunkák és a hágai taláros testület jogkörébe tartozó audiovizuális terrormerényletek között ingadozó alkotásokban tűnt fel. Beszédes tény, hogy az eredeti tervek szerint idén érkező Sonic-nagyjátékfilm előzetesének fogadtatása az iszonyatosan kinéző CGI-főszereplő miatt olyannyira tragikus volt, hogy az illetékesek inkább 2020 februárjára csúsztatták a bemutatót.

A Sega céges kabalájának egykor mindenki kedvenc olasz vízvezeték-szerelőjével vetekedő népszerűsége tehát már évek óta a múlté –  de szó sincs arról, hogy bedobná a törülközőt. A fagyhalál rémével farkasszemet néző doktorhoz hasonlóan ő is fittyet hány a realitásokra, és az utolsó utáni leheletéig küzd azért, hogy renoméja ismét régi fényében tündököljön. Ennek ékes bizonyítéka, hogy ezúttal egy, a Mario Kart nyomdokaiban járó, ám a készítők szándékai szerint a megszokott formulát új ötletekkel feldobó programban igyekszik újra elnyerni rajongói megbecsülését.

Lássuk hát, hogy sikerrel jár-e, vagy sem!

Száguldás, gokart, szeretem?

A többség először alighanem a kampányt takaró, egyből az események sűrűjébe csapó Team Adventure-nek kezd neki. Sonic-ék békés hétköznapjait ezúttal a különc feltaláló, Dodon Pa forgatja fel. A leginkább egy élveteg pedofil és elhízott macska szentségtelen nászának gyümölcsére hajazó lény nem sokat teketóriázik: felkéri hőseinket, hogy teszteljék le a járműveit. Ők kapva kapnak az ajánlaton – igaz, elsősorban azért, mivel a messziről jött alakról ordít, hogy köze van az ördögi Dr. Robotnikhoz. Hamar kiderül, hogy jók okoskodtak, és onnantól kezdve megpróbálják kitalálni, hogy miben is mesterkedik a jellegzetes arcszőrzetű-testalkatú tudós.

Galéria megnyitása
Az ehhez hasonló, gördülékeny-életszagú szövegek teszik ki a párbeszédek 98%-át.

Ahogy az ennyiből is kikövetkeztethető, az alaphelyzetért esélyesen senki sem kapott prémiumot, de a lényeg amúgy is a játékmenet. Annak dacára, hogy akadnak gyűrű-gyűjtögetésre, vagy eltérő pontértékű tereptárgyak megsemmisítésére építő, kifejezetten magányos vitézkedésre kihegyezett játékmódok, a hangsúly a három karakter kooperációját igénylő versenyeken van. Ezek lényege, hogy a kampányban előregenerált, a multiban pedig véletlenszerű partnerekkel az oldalunkon kell megmérettetnünk magunk, és az összesítve a legjobb eredményt elérő kompánia állhat a dobogó tetejére. Vagyis hiába vágunk keresztül a mezőnyön, mint forró kés a vajon, ha cimboráink a sereghajtók közt végeznek, ráfáztunk. Ezért nem csak arra kell ügyelnünk, hogy a műfaj hagyományainak megfelelően dobozokon áthaladva magunkhoz vehető eszközökkel borsot törjünk a konkurencia orra alá. Arra sem árt odafigyelnünk, hogy amennyire tőlünk telik, istápoljuk a leszakadókat, vagy ha mi maradunk le, akkor tudjuk, hogy hogyan juthatunk egy kis extra kakaóhoz.

A legegyszerűbb kunszt az, hogy igyekszünk egyenes vonalban vezetni, mert ha barátaink elég hosszan követik a nyomunkat, akkor arról letérve pár másodpercig zsírozott villámként lőhetnek ki. Emellett ha elsuhanunk előttük, egy kis időre felgyorsíthatjuk őket, és egy mozdulattal felkínálhatjuk nekik a nálunk lévő készséget. Hátha egy kis nitro-befecskendezés, vagy egy jókorát robbanó bomba megoldja a gondjaikat.

Záróakkordként az ezekkel a fortélyokkal és rosszakaróink leszorításával-megtámadásával feltölthető Team Ultimate ellövésével tarolhatjuk le a pályát. Ilyenkor a triónkba tartozókkal együtt szélsebes, sebezhetetlen csodaversenyzővé válunk, és ha nem hajtunk bele egy szakadékba, semmi sem állíthat meg minket.

Ne csalj!

Mint az könnyedén megállapítható, a Team Sonic Racing-nek vitán felül a javára kell írnunk, hogy szakítani kíván a sémákkal és meglepően merészen kísérletezik. Ám ahogy arra sajnos pár óra alatt mi magunk is rájöhetünk, hiába a nemes szándék, a maximum, amit a végeredményről elmondhatunk, hogy heroikusabban nem is hasalhatott volna el.

Azt, hogy a rettenetesen vontatott, nyögvenyelős-igénytelen sztori már kis adagokban is előhozza az emberből a kidülledt szemekkel csapkodó-köpködő állatot, még el lehet viselni. Hiszen jelen esetben nyilván nem a narratíva a fontos, és mérhetetlen mázlinkra nem kötelező végighallgatunk az állatkák borzasztóan megírt, kulisszahasogató eszmefuttatásait. De az átlátszó trükkökkel fenntartott nehézségi szint még a legjámborabbaknál is garantáltan kiveri a biztosítékot. A meccsek egyedül azért izzasztanak meg, mivel egyrészt pajtásaink állók idővel dafke-richtig pocsékul kormányoznak, és hibát hibára halmoznak. Másrészt a gépi pilóták ezzel párhuzamosan a játék belső logikáját székestől felrúgó és bordán taposó kunsztokkal ugranak az élre. Azaz, hangozzék akármilyen paradoxul is, a harmadik világ körül az elvileg a TSR lelkét jelentő közös munka fölösleges, idegölő nyűggé degradálódik. Elvégre azon kívül, hogy már-már automatikusan eljótékonykodjuk a felvett power-upokat, és azért imádkozunk, hogy aktiválhassuk a csapatturbót, semmit sem tudunk tenni egy 6-8 hellyel lemaradt kománkért. Mert ha lassítunk, hogy a hóna alá nyúljunk, akkor ugyan fel tudjuk hozni pár pozícióval, ám nullához közeli sanszunk van arra, hogy ismét az élre törjünk.

Főleg a négy verseny ponteredményétől függő végkimenetelű Grand Prix esetében lóg ki undorítóan a lóláb. Ha túl jók vagyunk, biztos, hogy a másik két delikvens bénázik, és az egyik alakulat messze kimagasló eredményt ér el, hogy egy pillanatra se dőlhessünk nyugodtan hátra.A terhek a mi vállunkat nyomják, és nem bízhatunk abban, hogy ha bakot lövünk, akkor a többiek segítenek korrigálni a hibát. Hasznuk kimerül abban, hogy az első körben esetleg egyszer-kétszer adnak nekünk egy kis extra löketet. Ergo az alapkoncepcióra rácáfolva a kampányban kizárólag rajtunk múlik a siker.

Galéria megnyitása

Ezt erősítendő „üsd a játékost” ősi rákfenéje is sűrűn visszaköszön. Ellenlábasaink még akkor is sűrűn elfeledkeznek arról, hogy nem a mi levadászásunkért jár trófea, ha a mezőny közepén kullogunk. Az első négybe kerülve pedig nem árt felkészülnünk arra, hogy célkereszt kerül a homlokunkra, és semmi sem drága a riválisainknak ha keresztbe tehetnek nekünk. A félreértések elkerülése végett: semmi problémám sincs azzal, ha az arany, vagy ezüstérem várományosaként hasítva az aszfaltot, páran rakétazáporral nyomatékosítják, hogy meglátásuk szerint méltatlan vagyok az elismerésre. Viszont az, hogy a nyomunkban loholók egymással alig törődnek, és pusztán az lebeg a szemük előtt, hogy nekünk, vagy a velünk egy követ fújóknak ártsanak, olcsó-igénytelen megoldás.

Kit válasszak?Bár a Sonic Team Racing a maga útját járja, már-már magától értetődően nem hiányoznak belőle a mokkáskanállal mért RPG-elemek. Az összesen tizenöt versenyző más-más statisztikákkal bír. Egyesek abban bíznak, hogy ha az ő járgányuk végsebessége a legmagasabb, akkor nem veszíthetnek, és akad aki a gyorsulásra, a kormányozhatóságra, a védelemre, vagy az alkalmi gázfröccsökre épít. Emellett három kisebb-nagyobb bónuszokat kapó fő kategóriába vannak sorolva: a fürgék jól időzítve kikerülhetik a lövedékeket, a technikások gond nélkül hajtanak át a nehéz terepen is, míg az izomagyak kacagva hajtanak keresztül a csapdák javán. Tapasztalataim szerint ezek az adatok messze nem befolyásolják annyira egy meccs végeredményét, mint a csapatmunka, vagyis válasszuk nyugodtan a legszimpatikusabb versenyzőt. Ám ezzel együtt ajánlott figyelembe venni, hogy a karakterünk miben jó, és kihasználni az erősségeit. Persze, ha akarjuk, a sikeresen abszolvált futamok után kapott kreditekből vehető zsákbamacskák megvásárlásával fejleszthetjük is a kocsikat. Pontosabban, egy-két tulajdonságot növelő, ellenben legalább annyit csökkentő pótalkatrészekkel és tisztán kozmetikai jellegű apróságokkal szabhatjuk személyre a verdákat. De mivel egyedül Fortunán múlik, hogy mit rejtenek a kapszulák, könnyen megeshet, hogy épp kedvencünkhöz nem kapunk semmit.

Az efféle művek elmaradhatatlan részét képező fegyverkínálattal sem lehetünk elégedettek. Bár a grafikusok mindent megtettek azért, hogy arzenálunk darabjai futurisztikusnak nézzenek ki, szinte teljesen hiányoznak az eredeti készségek. Jóformán csak ezerszer látott, elcsépelt szeretetcsomagokkal billenthetjük magunk felé a szerencse mérlegének nyelvét. Vagyis az új köntösbe csomagolással csupán annyit sikerült elérni, hogy eleinte néha lövésünk sincs arról, hogy mit csinálnak a fantáziadús elnevezésű és sci-fibe illő külsejű, de sablonos hatású kütyük. Végül, ha ezekhez a gyengeségekhez az ezerszer elkoptatott klisékre épülő, unalmas-jellegtelen pályakínálatot is hozzávesszük, végképp érthetetlenné válik, hogy miben reménykedtek a fejlesztők

Végkövetkeztetések

Összességében a Sumo Digital munkájának gyümölcse az egy érdekes ötletre épülő, ám a pongyola kivitelezés miatt a várakozásoktól messze elmaradó próbálkozások sorát gyarapítja. Némi polírozással akár 2019 egyik, ha nem a legkellemesebb meglepetéseként vonulhatott volna be az ágazat történelmébe, de jelenlegi formában nem nehéz jobbat találni nála. Pláne, hogy június végén érkezik majd a mai napig etalonnak számító Crash Team Racing Nitro Fueled alcímet viselő remake-je. A viszonylag magas pontszám oka, hogy helyi, vagy online multiban, hús-vér játékosokkal száguldozva a legfőbb gond nem keseríti meg az életünk. Igaz, a kisebb-nagyobb kellemetlenségek ilyenkor is rányomják a bélyeget az összképre.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Összefoglalás

Team Sonic Racing – Egységben az erő?

Team Sonic Racing – Egységben az erő?

Team Sonic Racing – Egységben az erő?
Szerzői értékelés
60
%
Sonic legújabb kalandja, ezúttal gokartkocsikkal.
A kooperációra építő alapötlet emberekkel játszva kifejezetten ötletes, és alapvetően tisztességes munka.
A gép pofátlanul csal, és a pálya, illetve fegyverkínálat lehetne ötletesebb.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap