Stardrive 2 – Kis csapat nagy álma

...avagy sokat akar a szarka, de bírja-e a farka?

Stardrive 2 – Kis csapat nagy álma

1. oldal

A Stardrive-sorozat első része a 4X játékok reneszánszának ambiciózus képviselője volt, melyet egy egészen kicsi fejlesztő (Zero Sum Games) adott ki két évvel ezelőtt, 2013 tavaszán. Nem kevesebbet próbált, mint a klasszikus 4X játékelemek mellett valós idejű űrcsatákat, körökre osztott földi harcokat, és maximálisan testre szabható űrhajókat egyszerre kínálni. A végeredmény sajnos elég felemás lett, ráadásul rendkívül sok programhiba nehezítette a játékosok életét, míg a fejlesztő minden ígéret ellenére gyakorlatilag magára hagyta a programot. Nem voltak túl biztatóak az előjelek tehát a folytatáshoz, de az mégis megjelent, és továbbra sem adta alább céljait: űrharc, földi harc, és galaxis-méretű stratégiázás várja azokat, akik mégis esélyt adnak neki.

Induláskor kilenc faj közül választhatunk, akik eléggé eltérő játékstílust igényelnek, de ha mégsem lenne egyikük sem ízlésünknek megfelelő, akkor meglehetősen részletes módon kialakíthatjuk saját népünket is. A kilenc fajon végignézve már szembetűnhet a Stardrive 2 különös, kissé komolytalan stílusa: választhatunk ugyanis többek között űrmedvék, űrfarkasok, űrbogarak, hippi növény-lények, vagy cthulhu-leszármazottak közül. Később sem veszi teljesen komolyan magát a program, gyakoriak a gyenge szóviccek az elnevezésekben és a különféle leírásokban, illetve időről-időre egy tévéadón keresztül kapunk információt a galaxisban zajló eseményekről, amit egy mesterséges intelligencia kommentál valóságshow-stílusban.

Maga a játékmenet viszont már jóval komolyabb hangulatú. A cél egy: kiirtani az összes többi népet – más győzelmi lehetőség nincsen, előbb-utóbb háború lesz a vége, akármennyire is barátkozunk másokkal. Pedig a diplomáciai lehetőségek egészen szélesek, kereskedni, meg-nem-támadási paktumokat kötni is lehet, de persze kémeinknek is adhatunk munkát, ellenfeleink fejlődését hátráltathatjuk, vagy épp technológiát lophatunk el tőlük. A diplomácia sajátos megoldása, hogy nem cserélgethetünk korlátlanul az ellenfelekkel, mert népeink bizalma véges, és egy idő után pihentetni kell a diplomáciát más fajokkal.

Márpedig szükségünk lesz a diplomáciára, mert a tudományos fejlesztés egy egészen szokatlan korlátot kapott: az elérhető technológiákat öt nagy területre osztották, és ezen belül még külön szintekre is elkülönítették őket. A trükk az, hogy egy-egy területen belül egy-egy szinten elérhető három fejlesztésből mi csak egyet kutathatunk ki, a másik kettő elveszett számunkra – kivéve, ha diplomáciával, vagy hódítással szerezzük meg azt másoktól. Számomra teljesen érthetetlen, logikátlan volt ez a korlátozás, ésszerűség szempontjából nincs megalapozva, miért ne lehetne később a másik kettőt is megtanulni. Mesterséges, zavaró korlát ez, amivel a cserélgetésre kényszerítenek rá a fejlesztők, mert csak. Ráadásul a csoportokban se láttam túl sok logikát, az egyes területek között teljesen szét vannak szórva például a hajónkhoz tartozó fejlesztések. Máshol vannak például a különböző robbanófegyverek, megint máshol a lézerek, a pajzsok, és totálisan elszórva a katonáink felszerelései. Előre tervezni is körülményes, mert mindig csak az aktuális három fejlesztést látjuk, ha messzebbre szeretnénk nézni, akkor az adott terület külön ablakát kell megnyitnunk. Végül pedig utolsó nagy bajom az egész fejlesztéssel, hogy a leírások – bár nagyon részletesen, és szinte már hihetően írják le, mit is csinál a fejlesztés – nagyon ömlesztettek, és nem lehet belőlük egy blikkre kinézni, hogy tulajdonképpen mit is kapunk. A lényeg egyáltalán nincs kiemelve, elveszik a szövegben.

2. oldal

A fejlesztések elég nagy része a különböző hajómodulokhoz kapcsolódik, amelyeket azután beépíthetünk a saját kisebb-nagyobb űrhajóinkba. A játéknak ez talán a leginkább szórakoztató része, a millió modul, fegyver, pajzs, és egyebek kiválasztásával összerakni a saját hajónkat olyan, mint egy nagyra nőtt űr-legó. Számít, hogy mit hová teszünk, mert az elhelyezés a lövés irányát is befolyásolja (azaz bal szárnyra tett ágyúkkal nem fogunk jobbra lőni), emellett pedig csata közben folyamatosan alakulnak ki helyi sérülések, ami akár a fegyverek és egyéb modulok megsemmisülését is okozhatja. Ráadásul a legtöbb modult különféle méretekben is beépíthetjük, ami befolyásolja azok erősségét és persze helyigényét. És ha még ez sem lenne elég, akkor legtöbbjüknél plusz energiáért, tömegért, vagy gyártási időért cserébe extra funkciókat is bekapcsolhatunk, úgymint erősebb páncélok, nagyobb tűzgyorsaság és/vagy hatótáv. Mindezt a milliónyi faktort figyelembe véve kell úgy megépítenünk a hajónkat, hogy annak legyen elég védelme és olyan fegyverzete, amit megálmodunk, mindezekhez elég energiával és lőszerrel, nameg a mozgékonysága is ki kell tudja szolgálni a céljainkat. Rendkívül összetett építőjáték ez, és tényleg mindenki megtalálhatja itt a számítását.

A hajók külseje a válaszott fajtól függ - ez itt űr-cthulhuék legnagyobbja

Miután összeraktuk és legyártottuk a hajóinkat, természetesen előbb-utóbb csatába is fogunk velük keveredni, ahol a korábban összerakott milliónyi elemet valós időben meglehetősen jól szimuláló hajóinkkal kell legyőznünk az ellenséges flottát. Az űrharcok rendkívül látványosak, a különböző lövedékek, pajzsok, rakéták és vadászgépek rövid időn belül színes kavalkáddá keverednek össze, viszont itt már sokkal kevesebb beleszólásunk van a végkimenetelbe. Úgy éreztem, hogy akármennyire jól és tudatosan is raktam össze a hajóimat, a valós idejű csata egyszerűen túlságosan kaotikus ahhoz, hogy megcsillogtassam szerény hadvezéri tehetségemet. Látványos, öröm rá nézni, de sokszor leginkább csak a „lőjétek, akit értek” elv tud érvényesülni.

De az űrcsaták még így is sokkal élvezetesebbek, mint a felszíni, taktikai harcok. Bizonyos helyzetekben ugyanis (mondjuk ellenséges bolygókat megtámadva, vagy egyes egyszerű küldetések végrehajtásakor) átkerülünk egy taktikai nézetbe, ahol már körökre osztva tudjuk irányítani csapatainkat. Ezeket az egységeket szintén személyre tudjuk szabni, felszerelésekkel, és akár különleges, aktiválható képességekkel, maga a harc viszont rémesen amatőr. Kinézetre is, és a taktikai lehetőségekben is, körülbelül egy flash-játék szintjén mozog. Jelen formájában nem is értem, miért kellett erőltetni, nagyon az érződik, hogy azért van, hogy „legyen benne ilyen is”, de a kidolgozása már messze nem sikerült olyan igényesen, mint az űrcsatáké.

3. oldal

Két csatározás között persze igazgatni kell birodalmunkat, a kutatással megnyitott épületek közül válogatva felfejleszteni és benépesíteni az egyes bolygóinkat, vagy éppen újakat kolonizálni. A program ezen része meglehetősen hagyományosan működik: gyártást, élelmet és kutatást termelnek a bolygó (vagy aszteroida) lakosai, a megmaradt erőforrás pénzként jelenik meg, emellett pedig oda kell figyelni a közhangulatra is. Bolygóink népességét szabadon pakolhatjuk az egyes termelési területek között, és egyébként akár több fajból is állhatnak, ha például „cserelakos” programot kötöttünk egy másik fajjal, vagy éppen elfoglaltuk az ő bolygóit. Érdekesség, hogy a megtermelt élelmiszert bolygók között is szállíthatjuk, így téve például lakhatóvá egy egyébként teljesen kopár planétát, illetve magukat a lakosokat is átcsoportosíthatjuk bolygóink között, ha úgy hozza szükség. Ezzel együtt a birodalom igazgatása túl sok újítást nem hoz, de korrektül működik – érdekesség, hogy a köröket nagyon rövidre szabták, így a space folyamatos nyomva tartásával szinte másodpercenként tikkelnek a körök, így már-már valós idejű érzést nyújtanak.

Az audio-vizuális körítés meglehetősen impresszív ahhoz képest, mennyire kicsi fejlesztőtől származik (leszámítva a földi harcokat). Az űr egész szép, az űrcsatákat már dicsértem korábban, a kezelőfelület pedig nagyrészt kényelmes, sok kereszthivatkozással és segítő információval könnyíti meg dolgunkat. Szinkront egyedül az oktató módban hallhatunk, talán jobb is így, kis költségvetéssel túl sok jót úgyse tudtak volna összehozni. A zene és a hanghatások viszont kifejezetten jól sikerültek, a robbanások, és a különféle fegyverhangok igazi űrcsata-hangulatot keltenek, ezen kívül pedig úgyis csak a kezelőfelület pittyegéseit halljuk.

4. oldal

Képeken nem is annyira látványos - na de mozgásban!

A Stardrive 2 egy igazán ambiciózus projekt, és mint ilyen, határozottan jobban sikerült az elődjénél, de közel sem hibátlan. Játékmenet szempontjából a leginkább fájó pont a kutatás kialakítása, az érthetetlen és megalapozatlan korlátozásokkal, és a nem éppen felhasználóbarát megvalósítással. A felszíni csatározások teljesen fölöslegesek, oda nem illő fércmunkák, de legalább teljesen opcionálisak. Az űrhajó építése már szinte önmagában elviszi a játékot, rendkívül élvezetes az elemekkel legózni, csak nagy kár, hogy ez működés közben már inkább kissé kaotikusan jelenik meg (talán jobb lett volna körökre osztva megoldani ezt, direkt kontrollt adva a fegyverek fölött). A program többi része simán csak korrekt, bár az is szomorú, hogy csak hódítással lehet győzni, hiába kutatunk ki mindent, vagy van mindenkinél erősebb gazdaságunk. Remélhetően az előző rész után tapasztaltakat (támogatás hiánya) talán most nem ismétli meg a Zero Sum Games csapata, már megjelenés után is jó pár javítással kijöttek – ami rá is fért a programra, és még így is maradt benne néhány kigyomlálni való hiba. (A cikk megírása után érkezett frissítési naplóban ígéretet kaptunk arra is, hogy később akár közös győzelmet és szövetséget is elérhetünk majd.)

Összességében jelenleg inkább csak a műfaj nagy szerelmeseinek tudnám ajánlani a Stardrive 2-t, akiket mondjuk nem zavar a kissé egydimenziós, harcközpontú játékmenet, és a kiváló hajóépítés miatt el tudják nézni neki a többi hibáját, vagy a fura humorát (génmanipulált cyber-elefántok, most komolyan?).

Értékelés: 6/10

Platform: PC

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward