Rejtett csillagbölcsők a Tejútrendszerben

Egy sor új csillagkeletkezési helyszínt azonosítottak a csillagászok a galaxison belül. Ezek a csillagbölcsők olyan nagytömegű csillagokat termelnek ki, amelyek formálódásához mindössze 75 ezer évre van szükség.

Rejtett csillagbölcsők a Tejútrendszerben

Az Európai Déli Obszervatórium chilei APEX-teleszkópja a milliméteres és szubmilliméteres hullámhosszokon vizsgálja az égboltot, az űr leghalványabb, leghidegebb vidékeit kutatva. A műszer adatait elemző nemzetközi kutatócsoport, amelyet Csengeri Tímea, a Max Planck Rádiócsillagászati Intézet munkatársa vezetett, több nagyobb porfelhőre is ráakadt a Tejútrendszeren belül, amelyek nagytömegű csillagok keletkezéséhez szolgáltatnak alapanyagot.

Amikor egy nagytömegű csillag élete végére ér, szupernóvává válik, és jelentős mennyiségű anyagot dob le magáról, a legkülönbözőbb elemekkel árasztva el környezetét. Az így keletkező csillagközi porfelhőben aztán megfelelő körülmények közt újabb csillagok keletkezése indulhat meg. A csillagbölcsők észlelése a Föld felszínéről alacsony hőmérsékletük miatt nagyon nehéz feladat, hiszen a légköri molekulák könnyen megzavarhatják a méréseket. Az APEX éppen ezért a világ egyik legmagasabb pontján fekvő obszervatóriuma: 5100 méteres magasságban található az Atacama-sivatagban, a bolygó egyik legszárazabb régiójában.

Az ATLASGAL nevű projekt keretében a kutatók a Tejútrendszer belső vidékeinek (tehát a Napnál beljebb eső részeknek) a felmérését végzik a 0,87 milliméteres hullámhosszon vizsgálódva. A kutatás során nagyszámú „porburokra” akadtak rá, amelyek születőben levő csillagokat vesznek körül, a formálódó égitestek fénye azonban még nem elég erős ahhoz, hogy áttűnjön a porrétegen. Csengeri és kollégái tehát számos olyan „rejtett” helyszínt azonosítottak, ahol jelenleg is nagytömegű csillagok keletkeznek a galaxison belül.

A kutatók régóta tudják, hogy minél nagyobb tömegű egy csillag, annál rövidebb ideig létezik. A most felfedezett csillagbölcsők megfigyelése révén új információk derülhetnek ki azzal kapcsolatban, hogyan befolyásolja a csillagok élettartama a következő generáció jellegét. Az új adatok alapján a legnagyobb csillagok formálódásához mindössze 75 ezer évre van szükség, összehasonlításképpen a Nap létrejöttéhez több mint 10 millió év kellett. Ez az első alkalom, hogy ennyire gyors csillagkeletkezésre utaló bizonyítékokat találtak a Tejútrendszerben.

„Arról, hogy a nagytömegű csillagok gyorsan és intenzíven élnek, eddig is tudtunk” – mondja James Urquhart, a kutatás egyik résztvevője. „Most viszont már azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a rövid élet egy nagyon rövid csecsemőkorral kezdődik a porburkok mélyén.” A nagytömegű csillagok élettartama körülbelül ezrede a Napénak, az új eredmények azonban arra engednek következtetni, hogy keletkezésük is sokkal dinamikusabb a vártnál.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward