Rágcsálók állhatnak a különös buckamezők formálódásának hátterében

A washingtoni Mima-fennsíkról elnevezett jellegzetes buckák az Antarktisz kivételével minden földrészen megtalálhatóak, eredetükkel kapcsolatban azonban mostanáig bizonytalanok voltak a kutatók.

Rágcsálók állhatnak a különös buckamezők formálódásának hátterében

A washingtoni Mima-fennsíkról elnevezett jellegzetes buckák az Antarktisz kivételével minden földrészen megtalálhatóak, eredetükkel kapcsolatban azonban mostanáig bizonytalanok voltak a kutatók. Az egy-két méter magas, legfeljebb 50 méter átmérőjű, csoportosan előforduló kiemelkedésekről az antropológusok sokáig azt hitték, hogy ősi sírhelyek, a geológusok szerint viszont földrengések, netán visszahúzódó gleccserek is formálhatták ezeket. Az Amerikai Geofizikai Társaság konferenciáján azonban egy új elmélettel ismerkedhetett meg a hallgatóság a különös dombocskák kialakulásával kapcsolatban: Emmanuel Gabet szerint tasakospatkányok állhatnak a buckák keletkezésének hátterében.

Maga az ötlet annyiban nem új, hogy már több alkalommal megfigyelték a szakértők, hogy a Mima-buckák tasakospatkányoknak adnak otthont. Ezekről a rágcsálókról azonban senki sem gondolta eddig, hogy a hódokhoz hasonló várépítők lennének. Látszólag annyit tesznek, hogy befúrják magukat a talajba, ahol gyökerek után kutatnak. Gabet szerint pontosan ez a magyarázat a dombocskák keletezésére: a rágcsálók alagútjainak vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy azok az idők folyamán egyre feljebb kerülnek, mintha az ásást végző rágcsálók az eltávolított földet maguk fölé „lapátolnák”, alulról felfelé emelve ezzel a dombot.

Gabet számítógépes szimulációval vizsgálta meg, hogy pusztán ez a különös ásási metódus elegendő lehet-e a buckák kialakulásához. A program több száz évnyi ásásnak megfelelő ideig futott, és a virtuális tájon lassan valóban kiemelkedtek a jellegzetes dombocskák, amelyek mind méretükben, mind eloszlásukban kísértetiesen hasonlítottak a valóságban megfigyelt buckamezőkre.

Mivel a tasakospatkányok kizárólag Észak-Amerikában honosak, ez persze nem magyarázza meg a többi kontinens hasonló buckáit, Gabet azonban úgy véli, hogy hosszabb távon más talajásó fajok is hasonló hatással lehetnek lakóhelyük domborzatára. A kutató a következő évek során különböző földrészek és régiók Mima-buckáit akarja megvizsgálni, hogy kiderítse, milyen élőlények lakják ezeket. Az elmélet, amely a publikálása óta rövid idő alatt máris a buckák keletkezésének legvalószínűbb magyarázatává lépett elő, mindenesetre kielégítő magyarázatot ad arra, hogy az Antarktiszon miért nincsenek ilyen dombocskák, hiszen a déli földrészen a talaj fagyossága miatt nincsenek üreglakó emlősök.

Gabet ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy az általa kínált biológiai magyarázat ellenére a buckák keletkezése sebessége alapján továbbra is inkább geológiai folyamatnak tűnik. A tasakospatkányok mindössze pár évig élnek, a dombocskák formálódásához viszont több mint fél évezredre van szükség. Ennél pedig még egy átlagos szárazföldi kőzetlemez is gyorsabban mozog.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward