Pályán az új feketelyuk-vadász

Június 13-án este hat után pár perccel alacsony Föld körüli pályára állt a NuSTAR, a NASA legújabb űrteleszkópja, amely a nagy energiájú röntgentartományban fogja vizsgálni az eget.

Pályán az új feketelyuk-vadász

Közép-európai idő szerint június 13-án este hat óra után pár perccel alacsony Föld körüli pályára állt a NuSTAR (Nuclear Spectroscopic Telescope Array), a NASA legújabb űrteleszkópja, amely a nagy energiájú röntgentartományban fogja vizsgálni az eget, fekete lyukak, szupernóvák, neutroncsillagok és az univerzum egyéb érdekességei után kutatva.

A műszert a Marshall-szigetekhez tartotó Kwajalein-atollról juttatták pályára, de nem a megszokott módon. A Pegasus XL hordozórakétára erősített távcsövet a Lockheed L–1011 TriStar utasszállító gépének módosított változata, a Stargazer emelte 11 900 méteres magasságba, ahol a rakétát leoldották a géptestről. Öt másodperces szabadesést követően begyújtották a három fokozattal rendelkező hordozórakéta hajtóműveit, amely aztán kijuttatta a műszert az űrbe. A rakéta pár kilométeres magasságban történő begyújtásával jelentős mennyiségű üzemanyag spórolható, de a módszer sajnos csak az ehhez hasonló, kisebb méretű hordozók esetében használható.

A röntgencsillagászat jóval komplikáltabban működik, mint a hagyományos, látható fényen alapuló távcsövek. A problémák ott kezdődnek, hogy a földi légkör elnyeli a röntgensugárzást (ez persze csak csillagászatilag jelent gondot, az itt élő élőlények szempontjából nagyon is jó dolog). Ebből az következik, hogy a röntgentartományban csak az űrből érdemes vizsgálódni, amihez „kihelyezett” távcsövek szükségesek.

A másik probléma a röntgensugárzással a nagy energiájú részecskék fókuszálása. A látható fény fotonjait tükrök segítségével összegyűjtve éles képet kaphatunk a távoli tárgyakról, a röntgenfotonok viszont ehhez képest úgy viselkednek, mintha puskával lőnénk ugyanerre a tükörre: ha telibe találják, nem visszaverődnek róla, hanem átütik, ez pedig nem segít a képalkotásban. A röntgensugarakat súroló beeséssel lehet fókuszálni, ha ugyanis lapos szög alatt érik a reflektáló felületet, akkor visszaverődnek arról, valahogy úgy, ahogy a lapos szögben elhajított kő „kacsázik” a tó tükrén. A párhuzamos röntgennyalábokat tehát ilyen súroló beesések láncolatával fókuszálják.

A röntgentávcsövek ennek megfelelően hosszú, hengeres tükrökkel rendelkeznek, amelyek egyik végük felé keskenyednek. A laposan beeső sugarak lapos szögben is verődnek vissza, így a fókuszpont elég távol esik, vagyis az elrendezéshez nagyon hosszú távcső szükséges, ami a műszer pályára juttatásánál gondokat okozhat. A Pegasus rakétára szerelt NuSTAR hossza például nem haladhatta meg a 2 métert. A mérnökök ötletes megoldást találtak a problémára: a 600 kilométeres magasságban keringő távcső a következő héten „kinyílik”, vagyis egy előzőleg harmonikaszerűen összecsomagolt rúd segítségével meghosszabbodik. Az így kapott majdnem 11 méteres szerkezet egyik végére kerülnek a tükrök, a másikra pedig a detektorok.

A NuSTAR, amely egy hónap múlva kezdi meg tudományos tevékenységét, tízszer élesebb felvételeket fog készíteni az égbolt röntgensugárzást kibocsátó objektumairól, mint a jelenlegi hasonló műszerek. A teljes projekt 165 millió dollárba került, és az univerzum talán legvadabb égitesteire vadászó távcső 25 évig szolgáltatja majd az adatokat.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward