Packard Bell EasyNote TK11: Megérkezett a Brazos

Végre egy notebookban is kipróbálhattuk, mire képes az AMD legújabb alacsony fogyasztású platformja, a Brazos.

Packard Bell EasyNote TK11: Megérkezett a Brazos

1. Bevezető és specifikáció

Korábbi tesztünkben már részletesebben bemutattuk az AMD legújabb platformját, amely a Brazos nevet kapta. Most elérkezett az idő, hogy notebook vonalon is megismerkedjünk vele, megvizsgáljuk, mennyire állja meg a helyét a konkurens Intel Atommal szemben, illetve értékeljük a látottakat és a jövőre nézve véleményt nyilvánítsunk, megérte-e fáradoznia az AMD-nek, avagy sem.

Kezdhetnénk cikkünket azzal, hogy a kaliforniai cégnek mennyi időbe telt ellenfelet állítania az Intel alacsony fogyasztású platformjának, de az az igazság, hogy a netbookok népszerűsége az elmúlt egy évben látványosan zuhanni kezdett, ezzel egy időben a tabletek iránti kereslet viszont nőtt. Elemzések alapján nagyjából az idei év közepére várható, hogy ismét megnő az igény a kicsi, könnyű, hosszú üzemidővel bíró gépek iránt, így mondhatjuk, hogy az AMD jókor igyekszik jó helyen lenni. A korábbi Intel Atom generációk nem váltották be maradéktalanul a felhasználók reményeit, főleg igaz ez az utolsó széria megjelenése óta, amikor bekerült a végtelenül gyenge GMA 3150 videokártya a processzorba. Az NVIDIA sem erőltette túl a második generációs ION népszerűsítését, a nálunk járt Asus eeePC 1215N-en kívül aligha találunk más modellt a hazai piacon.

Az AMD tehát pont akkor tör be ebbe a szegmensbe, amikor az a lehető legjobb, hiszen a közvélemény kutatások szerint a felhasználók többsége már kezdi unni a generáció váltásokkal is inkább csak stagnáló Intel Atom szériát és régóta várnak már egy igazi konkurens platformra. A zöldek két családot indítottak útnak, az egyik az Ontario, a másik a Zacate névre hallgat. Kettejük között főleg az órajelek jelentik a különbséget (CPU és GPU). A Zacate-ban egy Radeon HD6310 teljesít szolgálatot, míg az Ontario-ban egy HD6250-es dolgozik, de a két GPU valójában azonos architektúrát takar, hiszen mindkettőben 80 shader egység dolgozik, csak a HD6250-nél 280, míg a HD6310-nél 500 MHz-en ketyegnek. Mindkét családban két modellel találkozunk, egy egymagossal és egy kétmagossal. Az Ontario család tagjai 9, míg a Zacate família tagjai 18W-os fogyasztási mutatóval rendelkeznek. Ennek megfelelően előbbit netbookokba, utóbbit olcsó notebookokba és asztali egybegépekbe ajánlja az AMD.

Meglepő módon a nagyobb képernyővel rendelkező notebookok futottak be elsőként a hazai piacra, így nálunk is egy 15,6”-os modell tette tiszteletét, melyben az erősebbik Zacate családba tartozó processzor volt. Ha végignézzük a specifikációt, láthatjuk, hogy tényleg egy belépő szintű gépről van szó, hiszen se eSATA, se USB3 támogatás nincs, ráadásul még a Bluetooth is kimaradt a repertoárból. Van viszont cserébe egy 500 GB-os merevlemezünk, gigabites hálózati kártyánk, n-es WLAN-unk és teljes értékű 64 bites Windows 7 Home Premiumunk, ami a 118 ezer forintos árat figyelembe véve nem hangzik rosszul. A hatcellás akkumulátor egy teljesen mezei darab, 48 Wh-s kapacitásával elmarad az Asus eeePC 1215N-ben lévő 55-ös társától, így kíváncsiak voltunk, hogy a nagyobb kijelzőt is figyelembe véve mekkora különbség lesz a két gép akkumulátoros üzemideje között. A gyári garancia egy év, amelyet valamivel több, mint 10 ezer forintért további eggyel toldhatunk meg.

A meglehetősen vékony dobozban tényleg csak a legszükségesebb dolgokat találjuk meg, ilyen a tápegység, az akkumulátor és némi leírás a gép üzembe helyezéséhez. A visszaállítást a merevlemezről tudjuk elsősorban elvégezni, de ha készítünk DVD-t, akkor természetesen onnan is kivitelezhető a művelet.

2. Hardver

Bekapcsolást követően elég nagy zajra lettünk figyelmesek, amely a Windows töltésének kezdetekor egyszerűen tovaszállt. Innentől kezdve az EasyNote gyakorlatilag némán tette a dolgát, maximális terhelés mellett is minimálisan emelkedett csak meg a ventilátor fordulatszáma, de ezzel együtt is bőven a leghalkabb gépek közé sorolható a TK11. Külön öröm volt, hogy a remek zajszint mellé remek hőmérsékleti értékek is párosultak, ugyanis a processzor (és a benne található videokártya) üresjáratban 47, maximális terhelés mellett 64 fokig volt képes felmelegedni, de ehhez mind a CPU-t, mind a VGA-t munkára kellett fognunk. Ezek után magától értetődik, hogy a burkolat sehol nem volt langyosnál melegebb, így, ha akarjuk, ölben is kiválóan használhatjuk az amúgy nem kicsi gépet.

A Windows 7 egész baráti pontszámokkal jutalmazta a gép sebességét, sőt, ha eltekintünk a processzor alacsony órajele miatti 3,8-as számtól, akkor látható, hogy gyakorlatilag 5 körül van a fennmaradó kategóriák átlaga, ami kiváló. Bár az 5,5-ös pontszám nem feltétlenül sejteti, de a Brazos platformba tartozó processzorok mindössze egycsatornás memóriavezérlővel rendelkeznek, és tekintettel arra, hogy a bennük található videokártyák sávszélessége is a rendszermemóriától függ, így a 64 bites adatsín bizony komoly mértékben lassítja az amúgy egyik leggyorsabb integrált megoldást. Bár az 5,7-es pontszám remekül mutat a játékra szolgáló teljesítmény felirat mellett, az alacsony sávszélesség és a szokásosnál lassabb processzor miatt ne legyenek illúzióink, hogy ezzel a géppel fogjuk végigjátszani a Crysis második részét. Ettől függetlenül játékra korlátozottan alkalmas a masina, erről pár oldallal később részletesen is beszámolunk.

Az AMD CPU helyett APU-ként (Accelerated Processing Unit) emlegeti az Ontario és Zacate központi egységeket, amely tulajdonképpen helyénvaló, hiszen az integrált videokártya rengeteg feladatot le tud venni a processzor válláról, legyen szó fizikai számolásról, nagyfelbontású videók gyorsításáról vagy böngészőben futó videók lejátszásáról. Az Intel új generációs Atomja hiába tartalmazza szintén a videokártyát, mivel nem képes semmilyen értelmes hardveres gyorsításra, így APU-ként emlegetni nagyfokú felelőtlenség lenne. Az AMD megoldása tehát komplexebb és előremutatóbb, legyen szó bármelyik Brazos platformba tartozó APU-ról. Természetesen meghagyták a lehetőségét annak, hogy egyes gyártók dedikált VGA-t is csatlakoztathassanak a rendszerhez, így egy PCI-E x4 kommunikációs csatorna is rendelkezésre áll (ezt várhatóan az asztali gépeknél fogják használni a felhasználók).

Egy rendkívül halk notebookot egy valami tud igazán elrontani: egy hangos merevlemez. Szerencsére jelen esetben erről szó sincs, a Western Digital bevált Scorpio Blue-ja hozta a tőle megszokott formát. Nem csak halk, de rendkívül hűvös is volt. Használat során egyetlen partíció áll rendelkezésre az adatok tárolására, ezt nem árt, ha észben tartjuk.

A hangszórók attól függetlenül, hogy nagy hangerővel és tisztán szóltak, túl sok élményt nem nyújtanak, de a mindennapos sorozat nézésekhez, illetve internetes rádióhoz megteszik.

3. Ergonómia

A készülék külseje régi ismerősként köszönt vissza, hiszen a TK11 valójában az F4081 modellel egyezik meg, legalábbis, ami a külső stílusjegyeket illeti. A teljes egészében matt műanyagból készült burkolat alsó fele viszonylag masszív, a kijelző mögötti borításra viszont érdemes vigyázni, mert bár nyomás hatására nem mélyed be az átlagnál jobban, sok ellenállást nem fog tanúsítani egy esetleges balesetnél. Alul a merevlemezhez és a memóriához tudunk hozzáférni.

A billentyűzettel összességében elégedettek voltunk, hiszen alátámasztása jó, az ujjlenyomatokat nem igazán gyűjti, a gombok elég nagyok, viszont kicsit instabilak, így a gyors gépelést szokni kell rajta. Gyorsgombokból a hangerő szabályzására szolgáló billentyűkön kívül plusz egy áll rendelkezésünkre, amely az általunk kiválasztott chat programot indítja el (jellemzően a Windows Live Messengert).

A touchpad nagyon könnyedén kezelhető és természetesen minden multitouch mozdulatot támogat, beleértve a nagyon ritka két ujjas pöccintést is, amellyel többek között a jobb gomb műveletét is kiválthatjuk (ez a funkció a Mac-es felhasználóknak már ismerős lehet). A bal és jobb egérgombok bár nincsenek elkülönítve, jól kezelhetők és rendkívül halkan működnek, így a gép csendes működését az ergonómiai eszközök se befolyásolják.

Már a bevezetőben említettük, hogy csak tényleg a legszükségesebb csatlakozókat találjuk meg a gép különböző oldalain. Valószínűleg a célközönség nem fogja hiányolni se az eSATA-t, se az USB3-mat, viszont a gép elejére került kártyaolvasót inkább körömmel lehet kényelmesen kezelni, mintsem ujjbeggyel, ez elképzelhető, hogy pár felhasználónak nem fog tetszeni.

A kijelzőt szerencsére nem tudták annyira elrontani, hogy az eddig kellemes benyomását keltő gép renoméján csorbítson. Bár látószögei az átlagos megjelenítők közé sorolják, a színekkel aligha lesz problémánk, ráadásul a fényerő tartomány is elég tág ahhoz, hogy minden körülmények között optimálisan tudjuk használni a gépet (napsütésben persze ügyeskedni kell majd a fényes panel miatt). A webkamera meglepően normális képet produkált, bár 640x480-as felbontás felett 50% vagy afeletti terhelést rótt a processzorra, így HD felbontásban kizárólag elektromos hálózatról üzemeltetve érdemes használni.

4. Teszteredmények

Kétség kívül a teszteredményekre voltunk leginkább kíváncsiak, hiszen notebookos vonulatban most járt nálunk először az AMD Brazos platformja, abból is ugye rögtön a legerősebb variánst kaparintottuk meg.

A kép elég vegyes, hiszen jól látható, hogy a szintén egyik legerősebb kétmagos Intel Atom processzorhoz viszonyítva hol lassabb, hogy gyorsabb sebességre volt képes az 1.6 GHz-es AMD Zacate magos APU. Sajnos a grafikonok ezért nem igazán adják vissza azt az érzetet, amit ez a platform nyújt a mindennapokban, ugyanis – köszönhetően az Atoménál sokkal bonyolultabb felépítésnek – jóval gördülékenyebben mennek a dolgok, mint a legerősebb netbookok esetében. További jó hír, hogy a HD és fullHD felbontású flash videók is akadás mentesen megtekinthetők a legújabb Internet Explorer 9-es böngészőben, ráadásul extrém magas processzorhasználattal se kell számolnunk, hiszen a munka nagy részét a grafikus kártya végzi.

A Radeon HD6310-zel még nem találkoztunk érthető módon, de sebességét valahova az ION2 környékére vártuk – ismerve a specifikációit. A kapott eredményeket látva bátran kijelenthetjük, hogy játékra alkalmasabb az AMD platformja, hiszen szinte az összes tesztben a konkurencia előtt tudott végezni, volt, ahol elég szép előnnyel. Ezek után kíváncsian várjuk a szintén kétmagos AMD C-50-es APU-t – amelyben egy 40%-kal gyengébb videokártya kapott helyett –, hiszen a netbookokba ez a családtag fog bekerülni. Ha képes megközelíteni a második generációs ION szintjét, már nyert ügye van a cégnek, hiszen a 100 ezer forint körüli kategóriában az Atomos netbookok többsége nem kapott kiegészítő videokártyát az amúgy szinte semmire nem alkalmas Intel GMA 3150 mellé.

Az akkumulátoros üzemidők sokkal jobban alakultak, mint azt vártuk volna. Dacára az erősebb hardvernek, a nagyobb kijelzőnek és a kisebb akkumulátornak, a Brazos alapú Packard Bell notebook gyakorlatilag ugyanannyi ideig volt képes talpon maradni, mint a legerősebb netbook, amely bizakodásra ad okot a kisebb és csekélyebb fogyasztással bíró netbookok megjelenéséig. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy egy 9W-os AMD C-50-nel szerelt 12”-os gép kibír majd akár 8-9 órát is egy feltöltéssel.

5. Értékelés

Összességében mind a platformmal, mint a notebookkal elégedettek voltunk. A platformmal azért, mert rugalmassága és alacsony fogyasztása miatt sok területen komoly ellenfele lehet az eddigi egyeduralkodó Intel Atom családnak, a notebookkal pedig azért, mert a szerény felszereltségtől eltekintve egy nagyon halk, könnyen és jól kezelhető, olcsó és akkumulátorról sokáig üzemelő nagykijelzős gépet ismerhettünk meg a személyében. Más cégek is elkészítették már a saját maguk 15,6”-os AMD Brazos-os megoldásukat, ráadásul a Sony már jelen van egy 12”-os VAIO-val is a piacon, így idő kérdése csak, hogy mikor indul el a Brazos láz és mikor kezdenek el beszivárogni más gyártók megoldásai is. Véleményünk szerint a 15,6”-os masináknak akkor van értelme, ha valakinek tényleg számít az üzemidő és főleg irodai alkalmazásokkal, esetleg filmek megtekintésével akarja elsősorban terhelni a gépet (például egyetemisták). Az igazi fantázia az egybegépek, de még inkább az Ontario alapú netbookokban van, alig várjuk, hogy utóbbiak beszivárogjanak a hazai nagykereskedések polcaira és rávethessük magunkat. Addig is álljon itt egy ajánlott plecsni a gépnek, de még inkább a platformnak.

A Packard Bell EasyNote TK11-es notebookot a Cédrus Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:

+ rendkívül halk működés

+ alacsony hőméréskletek

+ jó akkumulátoros üzemidő

+ jó touchpad

+ kompakt és jól használható platform (flash HD, mkv HD, stb)

+ teljes értékű Windows 7 az árban

Kontra:

- inkább kisebb kijelzővel lesz benne fantázia

- 1 év garancia

Hivatalos honlap: Packard Bell

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward