A World Health Organisation, vagyis a WHO tavaly felvette a "gaming disorder"-t a hivatalosan jegyzett betegségek közé, amit talán játékfüggőségnek lehetne hívni magyarul, habár ez nem egészen fedi az eredeti megnevezést.

Az Oxford Internet Institute új kutatása azonban rámutatott, hogy a játékokhoz kapcsolódó addiktív viszony valami mélyebb dolognak az eredménye, nem pedig önmagában létező probléma. Andrew Przybylski professzor szerint a korábbi kutatások nem tudták kimutatni a fiatal játékfüggők életének szélesebb kontextusát, így nem derült fény arra, hogy valójában mi vezet ehhez a jelenséghez.

A kutatók célja ezúttal nem az volt, hogy felmérje, hogy ki és mennyit játszik, hanem hogy milyen dolgok okozhatják azt, ha valaki hosszú órákra a képernyő előtt ragad. Ehhez több mint ezer tinédzsert és a szüleiket vonták be a kutatásba, és arra jutottak, hogy az elnyújtott játékidő nem okoz érzelmi, kapcsolati vagy viselkedésbeli problémákat, hanem a fiatalok inkább a máshol megért frusztrációikat próbálják így levezetni.

A kutatás szerint a játékfüggőség mértéke attól függ, hogy a fiatal egyébként az életben mennyire érzi kompetensnek, autonómnak és egy társasághoz tartozónak magát, mennyire tud jól működni a társadalomban. Ha ezekben alapvető hiányosságok vannak, akkor a játékokban próbálják ezeket megtalálni. Az Oxford Internet Institute korábban is gyenge lábakon állónak nevezte a WHO döntését, hogy hivatalosan is betegségként tartsák nyilván a játékfüggőséget, és ez az újabb kutatás is ezt látszik megerősíteni.

A kutatók azt javasolják az egészségügyi szakembereknek, hogy ha valakit játékfüggőséggel kezelnek, akkor próbálják meg előásni a mögöttes okokat.