Őssejtek és orrszarvúak

Ambiciózus tervet jelentettek be a mindössze 3 élő egyeddel rendelkező északi szélesszájú orrszarvúak megmentésére, bár a projekt sokak szerint visszaüthet.

Őssejtek és orrszarvúak

1. oldal

A Közép- és Kelet-Afrika szavannáin egykor élt északi szélesszájú orrszarvúnak az intenzív vadászat eredményeként legjobb tudomásunk szerint napjainkban nem létezik vadon élő példánya. Az alfajnak mára mindössze három egyede maradt meg, amelyek a kenyai Ol Pejeta rezervátumban élnek. Mivel a még élő állatok természetes úton nem tudnak szaporodni, közülük rövidesen a legfiatalabb, a 15 éves Fatu lehet az egykor népes alfaj utolsó élő tagja, hacsak nem történik valami.

Egy kutatócsoport a napokban ambiciózus tervet tett közzé az északi szélesszájú orrszarvúak megmentésére. A szakértők a még élő példányoktól származó, illetve korábban lefagyasztott hímivarsejtek és más sejtek révén – részben ezek átprogramozásával – mesterséges megtermékenyítéssel hoznának létre embriókat, hogy újjáélesszék a populációt. Ezt az utolsó erőfeszítést a San Diegoi Állatkert és a berlini Leibniz Intézet kutatói vezetik, akik azt állítják, hogy ugyanezzel a módszerrel más, a kihalás szélére sodródott állatok is megmenthetők lehetnek, és talán néhány mára eltűnt faj is visszahozható lehet. A terv kritikusai ugyanakkor úgy vélik, hogy annak megvalósulása túlságosan sok pénzbe kerül majd, és ami még nagyobb probléma, elvonja a figyelmet és a forrásokat a széles körben alkalmazott, és számos esetben jól bevált állománymegőrzési törekvésektől.

„Az északi szélesszájú orrszarvú biztosan kihal, ha nem teszünk semmit” – mondja Oliver Ryder, a San Diegoi Állatkert genetikusa, az állatok megmentésére kiagyalt terv egyik kiötlője. A tervezett stratégiát tavaly decemberben, egy bécsi konferencián álmodták meg a két említett intézmény munkatársai, illetve néhány másutt dolgozó őssejt- és termékenységi szakértő. A kész tervet május 3-án publikálták a kutatók a Zoo Biology nevű folyóirat oldalain, bár annak megvalósításához még számos akadályt le kell győzni, ahogy azt a Leibniz Intézet szaporodásbiológusa, Thomas Hildebrandt is hangsúlyozza.

Fatu

Az északi szélesszájú orrszarvúak a hatvanas években még több mint 2000 fős vadon élő populációval rendelkeztek, a orvvadászok azonban azóta csaknem teljesen kipusztították őket. A három túlélő nem szaporodóképes, így önállóan nem tudnák újjáéleszteni az alfajt. Sudan, az egyetlen hím 42 esztendős, és túl kevés spermiummal rendelkezik. Lánya, a 26 éves Najin lábsérülései miatt nem bírná el egy vele párosodó hím súlyát, és a magzatot sem tudná kihordani. Az ő lánya, Fatu pedig egy születési rendellenesség miatt alkalmatlan a szaporodásra, mivel az embrió nem tudna megtapadni méhében. Az elmúlt évek konzervációs törekvéseinek eredményeként azonban további tíz, mára elpusztult orrszarvú hímivarsejtjei és egyéb sejtjei vannak lefagyasztva.

A kutatók a tervek szerint először a létező pete- és hímivarsejtekből próbálnak meg embriókat létrehozni. Hildebrandt még idén Kenyába utazik, hogy petesejteket gyűjtsön be Fatutól és Najintól. Ezeket aztán a fagyasztott spermiumokkal igyekeznek megtermékenyíteni, és ha sikerül, az embriókat déli szélesszájú orrszarvú „béranyák” hordhatják ki. Már ez az első lépés sem lesz egyszerű, hiszen eddig még senkinek sem sikerült mesterséges megtermékenyítéssel orrszarvú-embriót létrehoznia, a beültetésről nem is beszélve.

A kutatók a siker érdekében a mérsékelten fenyegetett, déli szélesszájú orrszarvúakon terveznek „gyakorolni”, amelyekből jelenleg nagyjából 20 ezer egyed él a bolygón. Hildebrandt úgy véli, hogy a technikai problémákat egy éven belül meg fogják tudni oldani, és így Najin, illetve Fatu találkozhat utódaival, mielőtt elpusztulna. A nagyszabású tervvel kapcsolatban ugyanakkor komoly problémát jelent, hogy jelenleg csak a két élő nőstény használható a petesejtek forrásaként. Ez pedig annyira korlátozott génállományt jelent, amelyből nem lehetséges egy kellő diverzitással rendelkező, önfenntartó orrszarvú-populációt létrehozni.

Sudant és társait napi 24 órában fegyveres őrök vigyázzák

2. oldal

A második fázisban éppen ezért a kutatók azt tervezik, hogy a lefagyasztott sejteket őssejtekké programozzák át, majd ezekből pete- és hímivarsejteket hoznak létre. 2011-ben Jeanne Loring, a kaliforniai Scripps Kutatóintézet őssejtkutatója kollégáival már részben sikerrel járt ezen a téren, hiszen indukált pluripotens őssejteket hoztak létre Fatu bőrsejtjeiből. Az őssejtekből ivarsejteket létrehozni ugyanakkor újabb nagy feladat lehet, és elképzelhető, hogy a siker érdekében az őssejteket reproduktív szövetek közt kell majd tenyészteni. Más fajok esetében hatásosnak bizonyult, ha ezt például egérszövetekkel oldották meg, de azt nem tudni, hogy a másutt bevált megoldások alkalmazhatónak bizonyulnak-e az orrszarvúak esetében is, mondja Loring.

Korábban is történtek kísérletek arra, hogy a kihalás szélére sodródott fajokat reproduktív módszerekkel hozzák vissza. A 2000-ben kihalt beceite kőszáli kecskét és a gaurt klónozással próbálják visszahozni, illetve megmenteni, egyelőre nem sok eredménnyel. Az orrszarvúak megóvására létrehozott tervezet sejtek átprogramozásával kapcsolatos része ráadásul még ezeknél is nehezebb dió lehet, bármennyire is bizakodó a szakma egy része. „Nem látok technikai akadályokat” – mondja George Church, a Harvard kutatója, aki nagyon hasonló módszerrel reméli újra életre kelteni a gyapjas mamutokat. (Vagy legalábbis olyan ázsiai elefántokat kíván létrehozni, amelyek képesek megélni a szibériai sztyeppén.)

Az már most biztos, hogy a projekt rengeteg pénzbe fog kerülni. A San Diegoi Állatkert az utolsó ott élő északi szélesszájú orrszarvú, Nola tavaly novemberi halála óta 2 millió dollárt gyűjtött össze a tervezet megvalósítására, arról ugyanakkor az ottani kutatók nem kívántak nyilatkozni, hogy becslésük szerint mekkora lesz az összköltség. Hildebrandt elmondása szerint saját csapata jóval kevésbé bizonyult sikeresnek a pénzszerzésben, holott egyetlen orrszarvú eredményes mesterséges megtermékenyítése is több millió dollárt emészthet fel.

Ryder szerint az alfaj feltámasztása minden pénzt megér, annál is inkább, mert a szakértők által kidolgozott technikák más állatok esetében is alkalmazhatóak lehetnek. Pontosan ez a precedens aggasztja ugyanakkor Stuart Pimm konzervációbiológust, a Duke munkatársát. Ez a tervezet nem kevesebbet állít, minthogy megengedhetjük magunknak, hogy a kihalás határára hajszoljunk fajokat, hiszen azokat megfelelő technológiákkal aztán úgyis vissza tudjuk majd hozni, mondja a kutató. Ezzel pedig morálisan nagyon megkérdőjelezhető gyakorlat honosodhat meg.

Michael Knight, a Természetvédelmi Világszövetség orrszarvúak megmentésén dolgozó csoportjának vezetője szintén tart a projekttől. A szakértő szerint a próbálkozás anyagiakat vonhat el a többi orrszarvú-megőrzési programtól, beleértve azokat is, amelyek a déli szélesszájú orrszarvúak megóvására jöttek létre, és jelenleg nagyon sikeresen működnek. Knight szerint a kutatás ezen irányát nem lenne szabad erőltetni. Próbálkozni persze lehet, de nem kellene úgy „reklámozni” az erőfeszítéseket, hogy azok egy faj megmentésére irányulnak. Ha valaki orrszarvúakat akar menteni, fordítson pénzt a déli szélesszájú orrszarvúakra, mondja a kutató. Ezekből a 20. század elejére mindössze húsz egyed maradt, a jól szervezett konzervációs törekvéseknek köszönhetően azonban mára több mint 20 ezerre nőtt a populáció létszáma.

Fatu és Najin

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward