Nyaralás helyett – Vakáció a monitor előtt 2. rész

Ha nem tudjuk vagy akarjuk elhagyni a lakásunk, gond egy szál se. A négy fal között is felejthetetlen kalandokat élhetünk át.

Nyaralás helyett – Vakáció a monitor előtt 2. rész

Cikkünk első fele ide kattintva olvasható el.

Nápolyt látni és...

Egyesek arra szánják vakációjuk kincset érő napjait, hogy álmaik metropoliszába utazva annak mesés építményeiben és főbb turisztikai attrakcióiban gyönyörködnek. Bár a Mirror's Edge: Catalyst fogadtatása sajnos nem volt olyan forró, mint jeles elődjéé, az vitathatatlan, hogy a franchise mindkét része bérelt hellyel bír az ágazat vizuális csúcsteljesítményéi között.

Az első epizód névtelen települése épp úgy megbabonáz, mint a reboot nevéhez méltóan áttetsző üveg-felhőkarcolókban gazdag Glass-a. Így sci-fi-be illő környezetben menekülhetünk az irhánkra vadászó orvlövészek, rendfenntartók, kommandósok rohamosztagosok és hasonló, változatosabbnál változatosabb fegyvereket használó rosszakaróink elől.

A 2007-es BioShock diadalmenetéhez nem férhet kétség. A kritikusok és a játékosok is odáig voltak az egyéni boldogulást piedesztálra emelő objektivizmus felsőbbrendűségét hirdetni hivatott, ám hamar egy ocsmány, belviszály-szaggatta diliházzá züllő, víz alatti Rapture-be elkalauzoló FPS-RPG hibridtől. Ezért az ítészek recenzióikban nem győzték méltatni a System Shock szellemi örökösének szánt játékot, és az irigylésre méltó eladási adatok sem maradtak el.

A hamar klasszikussá nemesedő etalon sikerében az etikai kérdéseket is felvető, csavaros történeten és a génmutációval elérhető szuperképességeken túl a hangulatnak is felbecsülhetetlen szerepe volt. Hiszen a fanatikus Andrew Ryan a végromlásában is impozáns, art déco stílusú disztópiája jóformán azonnal rabul ejti és nem ereszti az embert.

Az Epic jóvoltából nem is olyan rég ingyenesen letölthető GTA V is ideális egy kis virtuális városnézéshez, mivel a Dél-Kalifornia ihlette San Andreasban barangolva kismillió látnivalóra bukkanhatunk. Vinewood-ban megannyi fényképet készíthetünk a hírességek sétányán, és a negyed méltán híres feliratáról is lőhetünk egy fotót. Az egyik kikötőnél található Élménymóló-vidámparkban egy óriáskerék, illetve egy hullámvasút vár ránk, és egyebek mellett golfozhatunk, teniszezhetünk, rövidfilmekkel üthetjük el az időt, netán lőtereken finomíthatunk célzótudományunkon. Vagy éppen triatlonistaként, a sztrádák királyaként, az egek helikopterével ide-oda repdeső uraként, esetleg darts-bajnokként is megmérettethetjük meg magunk.

Fortuna híveinek pedig a Diamond kaszinó kihagyhatatlan, mert sose tudhatjuk, hogy mikor ütjük meg a főnyereményt. A természeti csodák listája épp ilyen bő. A Chiliad-hegyen lévő nemzeti park dús erdeiben túrázva nyulakra, pumákra és vaddisznókra vadászhatunk, míg a Grand Senora sivatagban bolyongva ráébredhetünk, hogy a színleg kihalt vidék hemzseg az érdekességektől. A halaktól nyüzsgő tengerről, a lenyűgöző Raton-kanyonról vagy az egyszerűen Nagy Bozótosként emlegetett, autó és motorversenyzéshez ideális régióról nem is beszélve.

Csend és harmónia

Sokan belső békéjükre próbálnak rálelni a nyaralásuk alatt, vagy messziről kerülni igyekeznek a normális esetben elkerülhetetlen konfliktusokat. Őt több, nyugalmas elfoglaltságból csemegézhetnek.

Az utóbbi pár esztendőben magára találó hazai szcéna nagyszerű gyöngyszemekkel örvendeztette meg a tartalmas kikapcsolódásra éhezőket. A legendás Myst-széria előtt tisztelgő Quern – Undying Thoughts is ezek sorát erősíti, és ahogy az elvárható, alaposan teszteli a kognitív készségeiket. Mivel a téren-időn kívül álló, bűvös sziget rabjaként pengeéles logikát és némi rafinériát igénylő fejtörőt kell megoldanunk ahhoz, hogy visszatérhessünk a civilizációba. Eközben pedig egy komoly morális dilemmában is döntésre kell jutnunk, mert csakis tőlünk függ, hogy ki kerül ki győztesen két, merőben más-más elveket valló ősi rivális párharcából.

Ha a modern technika őszinte-szenvedélyes rajongóihoz tartozva beruháztunk egy VR-készülékbe, és művészi ambíciókkal is bírunk, akkor a Tilt Brush méltán tarthat igényt a figyelmünkre. A Google 3D-s festőprogramjára voksolva kvázi végtelen lehetőségek nyílnak meg előttünk, és egyedül a fantáziánk szabhat határt a hagyományos vásznon kivitelezhetetlen effektekkel feldobható alkotásainknak. Békés téli csendélet, extravagáns, modern-absztrakt-szimbolista talány, realista portré vagy egy nagymester előtti tisztelgés: korlátok nélkül kísérletezhetünk.

A Postal 2 egyike a legkétesebb reputációnak örvendő címeknek, mivel a Running With Scissors senkit és semmit sem kímélő magnum opusában felébreszthetjük a bennünk szunnyadó, szadista-aberrált vadállatot. Élve felgyújtható ártatlanok, kaszával-machetével szétszabdalható vagy megcsonkítható nyomorultak, kedélyes fej-foci, és pokolra küldhető húsvéti nyuszi: az öldökölni vágyók kedvükre kéjeleghetnek. De az is tény, hogy a mocskos szájú fenegyerek hétfőtől péntekig tartó, egyre abszurdabb kalandjait elmesélő lövöldében és a Paradise Lost-nak keresztelt bővítményben egyáltalán nem kényszerülünk efféle gaztettek elkövetésére.

Ergo ha kihagyjuk az Apocalypse Weekend DLC-t, a türelmesek vagyunk, és nem csábulunk el a könnyű út szirénszavától, akkor úgy is eljuthatunk a fináléig, hogy egy legyet sem csapunk agyon. Vagyis ha nem rettenünk meg a kihívástól, akkor Jézussal felérő, pacifista élőszentként cselezhetjük ki a tálibok, a könyvégetők, a prepperek, a surmók és más, veszedelmes frakciók félőrült tagjait.  

Káosz a köbön

Persze, olyanok is akadnak, akiket a turistáskodás, vagy a félig-meddig passzív pihenés puszta ötletétől is hányinger kerülget, és hosszú évtizedeken át felidézhető extrém élményre vágynak. A Doom Eternal nem köntörfalazik: bár a történet hentelős FPS-hez viszonyítva fogyasztható, a hangsúly a non-stop, vérgőzös, csatáknak is beillő ütközeteken van.

A folyamatos fegyverváltásra és brutális kivégzésekre építő harcok során ráadásul nem csupán a pokol hordáinak kárhozott légióval akaszthatunk tengelyt. Az angyalszerű, ám azokkal szemben irgalmat nem ismerő hajtotta maykr-ek seregeit is megtizedelhetjük, sőt, még a mennyországra hajazó, futurisztikus dimenziójukat is feldúlhatjuk.    

A pályája javában gyakorlatilag mellőzve nyomorgó vagy kegyelemkenyéren tengődő H. P. Lovecraft ma sanszosan pénzét két marokkal szóló, különc aranyifjúként borzolná a bulvártémákra fogékonyak idegeit. Hiszen írásai ilyen-olyan feldolgozásaival nem, hogy Dunát, de Nílust lehetne rekeszteni – igaz, ezek nívója tízből kilencszer az unalmas és a feledhető között ingadozik. A török Cultic Games által tető alá hozott Stygian: Reign of the Old Ones azonban magasan kiemelkedik a felemás-lagymatag mezőnyből. Mert a fejlesztők egy remek húzásának köszönhetően nem kizárólag a külsőségekre, hanem a jeles író novelláinak és kisregényeinek velejét adó kozmikus horrorra fókuszáltak.

A térből és időből kiragadott, biztos kárhozatra ítélt Arkham egyik lakosaként így nem a tébolyodott lakosok, vagy az árnyakban megbúvó, inhumán fertelmek jelentik ránk a legnagyobb veszélyt. A totális reménytelenség fojtogató légköre jóval nyomasztóbb problémaforrás, mivel ha nem tudunk belekapaszkodni múltunk utolsó morzsáiba, a szörnyű valóság felőrli a pszichénk. A hideglelős, sokkoló-kétségbeejtő atmoszférára tehát egy szavunk sem lehet. Főleg, mert a számítógépes szerepjátékok ritka kivételeként itt nem éri meg egy csapongó-jellemtelen senkiházival szerencsétlenkednünk – elvégre túlélésünk kulcsa az, hogy kikristályosodott motivációnkból inspirációt merítve átvészeljük a nehézségeket.

Végül cikkünket 2019 legnagyobb meglepetése, az ágazat élvonalába egy kurta pillanat alatt berobbanó Disco Elysium zárja. Ez elsőre kakukktojásnak tűnhet, ám az ördög a részletekben rejlik. A kicsiny ZA/UM stúdió művében ugyanis egy, a garatra alaposan felöntő detektív bőrébe bújhatunk bele, feladatunk pedig elméletben az, hogy felgöngyölítsük egy gyilkosság szövevényes szálait. De helyzetünk ennél jóval komplexebb, mivel nyomozónk valamennyi emlékét elvesztette, és nekünk kell rekonstruálnunk a személyiségét. Csakis rajtunk áll, hogy az amnéziás hekus politoxikomán, meggyőződéses feminista fasisztaként, a cigarettát soha le nem tevő, a kriptozoológiáért élő-haló, öngyűlölő kommunistaként, ultraliberális, kapzsi hobó-szupersztárként vagy más fura figuraként ügyködik.

Hasonlóképpen, az is fontos, hogy Revachol sajátos szabályok szerint működő városában hekusként istenekével vetekedő hatalommal bírunk. Azaz szabadon garázdálkodhatunk  – pláne, mert képességeink aktív, véleményüket megosztó cinkosokként tippeket adnak, és egyengetik az utunkat. Viszont a mocskos anyagiakra ügyelnünk kell, ezért nem árt, ha testépítés, falfestés vagy trécselés közben megoldunk pár, kisebb súlyú esetet is. Ám ha akarjuk, üres üvegek visszavitelével is előteremthetjük a napi betevőt, lopott-talált holmikkal csencselhetünk, vagy ha óhajtjuk, finoman jelezhetjük, hogy pár reál fogékonnyá tehet minket a kreatív jogértelmezésre.

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap