Nílus a Titánon

A Cassini űrszonda a Nílus kisebb méretű változatát fedezte fel a Titánon. A Szaturnusz legnagyobb holdján látható, szénhidrogéneket szállító folyómeder 400 kilométer hosszan nyúlik „forrásvidékétől” a torkolatáig. 

Nílus a Titánon

A Cassini űrszonda a Nílus kisebb méretű változatát fedezte fel a Titánon. A Szaturnusz legnagyobb holdján látható folyóvölgy 400 kilométer hosszan nyúlik „forrásvidékétől” a torkolatáig. Ez az első alkalom, hogy ilyen kiterjedésű és bonyolultságú mederrendszert észleltek a Földön kívül.

A Titán északi sarki régiójában található medret a kutatók szerint folyékony szénhidrogének töltik meg, mivel a nagy felbontású radarfelvételeken teljes hosszában sötét színt mutat, ami nagyon sima felszínre utal.

Bár akad benne néhány kisebb kanyar, a folyó nagyrészt annyira egyenes, hogy szinte biztosan egy törésvonal által kialakított völgyben fut, hasonlóan az ugyanazon tengerbe ömlő, délebbre eső folyókhoz, mondja Jani Radebaugh, a Brigham Young Egyetem kutatója és Cassini-küldetés radarelemző csapatának tagja. Ezek a sziklás felszínben megfigyelhető mély repedések nem feltétlenül a földihez hasonló lemezmozgásokból erednek, de kétségkívül fontos szerepet játszottak a folyómedrek és valószínűsíthetően a tengerek kialakításában is.

A Titán az egyetlen olyan Földön kívüli ismert égitest, amelynek tartósan folyékony halmazállapotú anyagok vannak a felszínén. Míg a Földön többnyire a víz körforgásáról van szó, a Szaturnusz holdján etán, metán és egyéb szénhidrogének folyékony változatai fordulnak elő. 2008-ban a Cassini spektrometriai mérésekkel igazolta egy folyékony etánt tartalmazó tó, az Ontario Lacus létezését a Titán déli féltekéjén, 2010-ben pedig egy nem sokkal korábban leesett eső nyomait észlelte a szonda az egyenlítői régiókban.

A Titán tehát úgy tűnik, hogy a földihez hasonló folyadékkörforgással rendelkezik: az esők anyaga kisebb vízfolyásokká, majd folyókká duzzad, végül a tengerbe ömlik, ahonnan elpárologva felhőket képez, és a folyamat kezdődik elölről, mondja Steve Wall, a NASA JPL munkatársa, a radarelemzők vezető helyettese.

A fenti radarkép a 2012. szeptember 26-án készült, és a Titán északi sarki régióját mutatja, ahol a most felfedezett folyó a Ligeia Mare nevű tengerbe ömlik. A „földi” Nílus 6700 kilométer hosszú, és bár kialakulása nagyon összetett folyamat volt, egyes szakaszokon kétségkívül szerepet játszottak benne a törésvonalak is.

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward