Nem volt véletlen a halak szárazföldre való kilépése

Egy új vizsgálat szerint a halak egymástól függetlenül többször is alkalmassá válhattak a víz elhagyására, különböző stratégiákat valósítva meg a cél érdekében.

Nem volt véletlen a halak szárazföldre való kilépése

Egy új vizsgálat eredményei szerint az első hal, amely 350 millió éve kilépett a szárazföldre, egyáltalán nem egy szerencsés véletlen eredményeként fejlődött ki. Az Új-Dél-Walesi Egyetem kutatóinak jelenkori kétéltű halakon végzett kutatása ugyanis azt sugallja, hogy a víz elhagyásának képessége egymástól függetlenül legalább 30-szor fejlődött ki a jelenleg élő halak körében, így az evolúció korábbi szakaszában is többször sor kerülhetett erre.

Terry Ord és Georgina Cooke olyan ma élő halfajokat vizsgáltak meg munkájuk során, amelyek hosszabb-rövidebb időre képesek elhagyni a vizet. Összesen 130 ilyen fajt azonosítottak a nedves talajon egyik tócsából a másikba átsikló amerikai tengeri angolnától a bőrén keresztül a levegőből is lélegezni képes iszapugró gébig, amely élelemért jön ki a szárazföldre.

Az Alticus monochrus nevű nyálkáshal is kiválóan érzi magát a vízen kívül

A halak családfája azt sugallja, hogy a szárazföldre való kilépés sokkal megszokottabb, mint gondolnánk, hiszen 33 család tartalmaz legalább egy olyan fajt, amely képes elhagyni a vizet. Különösen érdekes ebből a szempontból a nyálkáshalak családja, amelyek a vizsgálatok szerint háromszor (vagy még többször) is „meghódították” a szárazföldet. Egyik kétéltű fajuk, a csendes-óceáni nyálkáshal különösen ragaszkodik a szilárd talajhoz, hiszen egész felnőtt életét partmenti sziklákra tapadva tölti, az ezeket elérő hullámokban fürödve. Ezek az állatok annyira nem kedvelik a nyílt vizet, hogy ha külső támadás éri őket, inkább vízzel ellentétes irányba menekülnek, nehogy elszakadjanak a szárazföldtől, mondja Ord.

Ezek a nyálkáshalak a már említett angolnáktól vagy az iszapugró gébektől egészen eltérő „kétéltűséget” képviselnek, ugyanakkor szintén jelentős mennyiségű időt töltenek szárazon. Ez is azt mutatja, mondják a kutatók, hogy a vízből való kilépésnek rengeteg különféle módja valósult meg az állatvilágban. Különösen sokféle stratégia köthető a tengerek partvidéki zónáihoz, ahol apály idején szárazra kerülnek az egyébként vízzel fedett részek, és amelyek így a kétéltű lét kiváló gyakorlóterepeinek bizonyulhattak. A szakértők ezen megfigyelése azt a teóriát is alátámasztja, hogy a szárazföldi emlősök elődei az óceánból léptek ki a partra, szemben azzal a régebbi elmélettel, miszerint édesvízi halak voltak az őseink.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward