A tudomány nagy kérdései közé tartozik, hogy vajon kialakulhatott-e az élet bolygónkon kívül más helyeken is az univerzumban. És ha ez megtörtént, vajon léteznek-e rajtunk kívül más intelligens életformák is? Az első felvetésre a szakértők többsége hajlamos igennel válaszolni, egyszerűen arra alapozva, hogy a Földön a bolygó formálódása után nagyon hamar, pár száz millió év alatt megjelent az élet. Ez azt sugallja, hogy az élettelenből megfelelő körülmények között viszonylag könnyen lesz élő.
De ez sem bizonyos, elképzelhető a folyamat általában jóval lassabb, csak nekünk volt szerencsénk. Ráadásul egyetlen példa alapján lehetetlen megítélni, hogy mennyire nehéz vagy könnyű az élet kialakulása, vagy hogy milyen körülmények szükségesek ehhez. Az egyetlen dolog, amit a földi élet elárul ezzel kapcsolatban, hogy az élet létrejötte lehetséges. Egy friss kutatás szofisztikált statisztikai elemzésekkel igyekszik választ adni arra, hogy mennyi esélye van az élet megjelenésének. A számítások alapján elég sok, a szakértők ugyanakkor úgy találták, hogy az intelligens élet nagyon-nagyon ritka lehet a világegyetemben.
A Columbia kutatói bayesiánus statisztika alkalmazva jutottak ezen következtetésekre. Ez egy olyan statisztikai ág, amely lehetővé teszi, hogy a számítások során előzetes ismereteket is figyelembe vegyenek a szakértők. Ha feldobunk egy érmét, a hagyományos statisztika alapján 50 százalék az esélye, hogy fej, és annak is, hogy írás lesz a dobás eredménye. De ha az érme nem tökéletesen szimmetrikus, a valószínűségek megváltoznak, és a bayesiánus módszerrel az is megmondható, hogy mennyire. Mindössze annyit kell tenni, hogy a korábbi érmedobások eredményeit is figyelembe vesszük a számítás során, és így megtudhatjuk, hogy a következő dobásnál milyenek lesznek az esélyek.
Ami az élet kialakulását illeti, az előzetes tudás jelen esetben az, hogy tudjuk, hogy a Földön mennyi időbe telt annak megjelenése. A korábbi hasonló elemzések során azonban ez kevés információnak bizonyult a megbízható válaszhoz. David Kipping asztrofizikus, aki egyébként exoholdak kutatásával foglalkozik, és kollégái ezért bevettek két másik tényezőt is a képletbe. Egyrészt azt, hogy mennyi időbe telt az intelligens élet kialakulása az élet megjelenése után. Ez azért fontos, nem bolygónkon erre nem állt rendelkezésre végtelen hosszúságú időtartam. A Nap jelenleg lassan melegszik, és 900 millió éven belül a Föld túlságosan forróvá válik ahhoz, hogy az emberhez hasonló fajok kifejlődjenek rajta.
A másik újonnan bevezetett tényező az élet kialakulásának valószínűségével kapcsolatos. A korábbi vizsgálatok során ezt egy 0 és 1 közötti értékként kezelték, amely bárhol helyet foglalhat a skálán. A fizikában azonban általában nem így működnek a jelenségek: a legtöbb folyamat vagy mindig működik, vagy sosem. Például ha a Földön leejtünk egy követ, az mindig lefelé esik és sosem indul el felfelé. Az leesés valószínűsége tehát 1, a felfelé elindulásé pedig 0.
Kipping számításai során 0-hoz, illetve 1-hez közelítette az élet kialakulásának valószínűségi tényezőjét, ráadásul valós adatokkal tovább limitálta a lehetőségeket. Tekintetbe vette, hogy a Földön legkorábban 4,1 milliárd évvel alakulhatott ki az élet, legkésőbb pedig 3,465 milliárd évvel ezelőtt (ezeket a számokat a legkorábbi életre utaló nyomok alapján adta meg). A számítások során a Föld „élhetőségi ablakát” is felhasználta, vagyis azt is tekintetbe vette, hogy bolygónk összességében nagyjából 5,3 milliárd évig lesz életre alkalmas. Végül hozzávette mindehhez az intelligens élet megjelenéséhez szükséges időt is, amelynek kialakulása – ahogy már említettük – jelen esetben az élhetőségi ablak végére esett.
A szakértő mindezeket figyelembe véve azt találta, hogy ha visszafordítanánk az időt (avagy újra feldobnánk az érmét), a konzervatívabb (3,465 milliárd éves) számokat figyelembe véve 3:1-hez a valószínűsége az élet kialakulásának bolygónkon. Ha a legkorábbi lehetséges időponttal számolunk, a valószínűség 9:1-hez lesz. Ez pedig már elég magas arány: bár nem jelenti azt, hogy az élet mindig gyorsan alakul ki, azt sugallja, hogy ha alkalmasak a körülmények, nagyobb a valószínűség a gyors kialakulásnak, mint a lassabbnak.
Ami az intelligens életet illeti, ezzel viszont már más a helyzet. Az élet valószínűbb, korai megjelenésével számolva Kipling azt nézte, hogy milyen eséllyel nagyon ritka (0-hoz közeli) vagy nagyon gyakori (1-hez közeli) az intelligens élet, és eredményül 3:2-höz arányt kapott. Vagyis valószínűbbnek tűnik, hogy az intelligens élet nagyon ritka. Ez részben abból adódik, hogy a földi példa alapján a fejlett életformák nagyon lassan formálódnak a bolygó élhetőségi időszakához képest.
A világegyetemre vetítve az eredményeket mindez azt sugallja, hogy az élet valószínűleg elég elterjedt az univerzumban, az intelligens élet viszont rendkívül ritka – legalábbis az új modell szerint.
