Nanodobozok javítják a kemoterápia hatékonyságát

A kemoterápia egyik nagy hátránya, hogy a kezelés során használt gyógyszerek nem csak a tumorsejteket pusztítják. A „precizitás” hiánya miatt lépnek fel az olyan mellékhatások, mint a csontvelő károsodása vagy a hajhullás. 

Nanodobozok javítják a kemoterápia hatékonyságát

A kemoterápia egyik nagy hátránya, hogy a kezelés során használt gyógyszerek  nem csak a tumorsejteket pusztítják. A „precizitás” hiánya miatt lépnek fel az olyan mellékhatások, mint a csontvelő károsodása vagy a hajhullás. A kutatók egyik célja, hogy biztosítsák: a gyógyszerek ott fejtik ki hatásukat, ahol szükséges, és másutt nem károsítják az egészséges sejteket. Ennek érdekében egy új kutatás során nanoméretű üreges kis tárolókba töltik a drogokat, amelyek kémiailag programozhatók, így az épp szövetet elkerülve, valóban a tumor környékén fejtik ki hatásukat. A részletes eredményekről a Science Translational Medicine oldalain számolnak be a tudósok.

A nanodobozok mérete, alakja és anyaga nagyban befolyásolja hatékony működésüket. A tudósok száz különféle variációt vizsgáltak meg, és ez alapján döntötték el, hogy melyik csomagolás a legmegfelelőbb a kemoterápiás szerek számára. A kísérlet során az is kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a nanodobozokban a tumorhoz juttatott szerek nemcsak a mellékhatásokat csökkentik, de hatásosabbak is a rákkal szemben, mintha hagyományos módszerekkel juttatnák a szervezetbe ugyanazt a hatóanyagot.

A kis csomagok alkalmazása már a klinikai kipróbálás stádiumában van, de a kutatók sokáig nem találták meg az optimális formát és alapanyagot. A mostani kutatás az MIT, a Harvard és a Cambridge-i Egyetem közös vállalkozása a probléma szisztematikus módon történő megoldására.

A rengeteg különböző lehetséges alapanyag vizsgálata helyett a kutatók hat olyan anyagra koncentráltak, amelyek használatát már engedélyezték az illetékes hatóságok. Hatóanyagként a szintén engedélyezett Docetaxel nevű szert használták a tesztek során. Tíz különböző tényezőt változtattak a kísérlet folyamán és ezeket szisztematikusan próbálták végig minden variációban. Ilyen volt a doboz mérete, a kémiai csoportok mennyisége, amelyek elrejtik a nanodobozt az immunrendszer elől, azon felszíni függelékek összetétele, amelyek biztosítják a tumorsejtek felismerését, a hatóanyag mennyisége, valamint a dobozok bomlásának és a hatóanyag felszabadításának sebessége.

A több mint száz különféle összeállításon végzett kísérletek alapján az optimális nanodoboz 100 nanométer átmérőjű, anyaga egy biológiai úton lebomló polimer, a politejsav (PLA), amelyet polietilénglikol (PEG) borítás fed be. Ez utóbbi vízmolekulákat képes megkötni, és elrejti a nanodobozt az immunrendszer elől. A PEG egyes láncaihoz az ACUPA nevű fehérje is kapcsolódik, amely azokhoz a receptorokhoz kötődik, amelyek nagy mennyiségben találhatók meg a rákos sejtek felszínén.

Az egereken, patkányokon és majmokon végzett kísérletek alapján a nanodobozos szállítás révén tízszer annyi Docetaxel került be a tumorsejtekbe, mint amikor injekcióval juttatták a szervezetbe az anyagot. A korai klinikai tesztek alapján a nanodobozok alkalmazásával a normál injekciós dózis mennyiségének ötödével elérhető ugyanaz a hatás, amely a hagyományos kezelés során jelentkezik. A kevesebb hatóanyag egyben kevesebb ezzel kapcsolatos mellékhatást jelent. A nanodoboz alkalmazásának egyelőre nem fedezték fel semmiféle mellékhatását, így ezek segítségével rövidesen számos hagyományos kemoterápiás szer válhat sokkal hatékonyabbá a rák kezelésében.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward