Monstro Battle Tactics - A harc észjáték

A Retrocade stúdió játéka azok számára is megér egy próbát, akiket hidegrázás vagy idegroham kerülget a retró szó hallatán, de nagy újításokat ne várjunk.

Monstro Battle Tactics - A harc észjáték

„Akárhányszor meghallom a kultúra szót...kibiztosítom a Browningomat!” – hangzik el a náci kurzusíró, Hanns Johst Schlageter című darabjában. Jómagam a „retró” kifejezésre szoktam a megszokottnál hevesebben reagálni mostanában, mert a többé-kevésbé az indie-szcénát megmételyező igénytelenség szinonimája lett, és a piacot valósággal elárasztották azok az alkotások, amik nem éppen művészi megfontolásból néznek úgy ki és bírnak olyan játékmenettel és hangzásvilággal, mintha a nyolcvanas évek végén jelentek volna meg. Akkor mégis miért? Azért, mert a készítőjük gyorsan le akarta tudni a pályatervezés, a grafikai munkálatok és a programozás nyűgjét és nyilait, abban reménykedve, hogy ha 2 euró 99 centért árulja játékát, abból garantáltan megvesznek annyit, hogy egy időre ne legyenek anyagi gondjai.

Akadnak azonban olyanok is, akik tiszta szívükből azon vannak, hogy minőségi művekkel elégítsék ki a nosztalgiázni vágyó közönség igényeit. A Retrocade csapatának játéka, a Monstro Battle Tactics is ezen címek közé tartozik. A történet szerint Ludus békés és idilli világán járunk, ahol az emberek és a különféle bizarr szörnyek testvéri sorsközösségben élnek egymással és a viszály egyetlen piszkosszürke gomolyfelhője sem rondítja el a béke kristálytiszta égboltját. Ám egy nap egy igen ritka csillagegyüttállás következményeként felbukkannak Terra lakói, akik választás elé állítják a helyieket: vagy ki lesznek irtva az utolsó szálig, vagy harcolni kezdenek egymással az ő mulattatásukra. Mivel a biztos halálnál minden más opció kedvezőbb, a mindeddig összetartó oldalak hamar egymás torkának estek, és kezdetét vette a szörnyek és az emberek közötti öldöklő küzdelem, amibe tetszés szerinti oldalon kapcsolódhatunk be.

Az alaphelyzet minden pályán ugyanaz. Adott egy térkép, amin mind nekünk, mind pedig az aktuális kampányban az ellenfél szerepét betöltő frakciónak el van helyezve pár fix harci értékekkel bíró, semmilyen formában nem fejlődő egysége. A feladatunk rendszerint az, hogy kitaláljuk, hogyan lehet legyőzni a többnyire túlerőben lévő ellenséget, néha csak a puszta túlélésre kell fókuszálnunk, esetleg egy megadott egység lekaszabolása a fő célunk, és az is megesik, hogy egyetlen harcosunkat sem veszíthetjük el. Helyzetünket nagyban bonyolítja és nehezíti, hogy nincsenek az ütéseinket erősítő bónuszok, vagy a túlélési esélyeinket nagyban megnövelő módosítók, így a szerencse teljesen ki van zárva a történésekből, csakis a logikánkra és a helyzetfelismerő képességünkre hagyatkozhatunk, így minden teljesített szakasznál joggal örülhetünk a sikernek, mert azt nem Fortunának, hanem magunknak köszönhetjük.

További pozitívum még, hogy bár a keretsztorit elnézve az ember dark fantasy hangulatot várna, az a MBT egy kifejezetten humoros cím, ami szórakoztatóan és szellemesen megfogalmazott felvezető-szövegeivel számtalan alkalommal csal majd mosolyt az arcunkra, sőt, egy-két esetben a nevetést sem fogjuk tudni megállni, mivel a már-már isteni hatalommal bíró faj egyértelműen a tizenéves, netszlengben beszélő „vérpistike” játékosok paródiája. Az pedig csak hab a tortán, hogy helyenként a kissé régimódi kivitelezés is finom, egyáltalán nem izzadtságszagú iróniával van kezelve.

Elsőre tehát minden tökéletesnek tűnik, de ahogy haladunk előre a játékban, úgy bukkannak elő azok a hibák és gyengeségek, amik miatt nem beszélhetünk igazi klasszikusról. Irányítható egységből kifejezetten kevés akad, ami azzal jár, hogy pár pálya végigvitelét követően már első pillantásra többé-kevésbé helyesen fel tudjuk mérni, hogy mit is kéne csinálnunk, ami némileg levon az élvezeti értékből. Természetesen akadnak olyan csavaros szakaszok, amiknél minden ravaszságunkra szükségünk van, de a könnyen teljesíthető, pár másodperc alatt végigvihető töltelékpályák száma sem elhanyagolható. További negatívum, hogy a körítés sokkal kreatívabb, mint a játékmenet. Időnként ugyan felcsillan egy-egy szellemes és érdekes ötlet, de nem nagyon találunk benne olyat, amit már ne láttunk volna valahol máshol.

Mindent összevetve, a Monstro Battle Tactics egy kellemes, pihentető és rendkívül kedvező áron kínált elmetorna, amit hibái ellenére bátran merek ajánlani a műfaj rajongóinak, ha lazítani akarnak egy kicsit. A játékmenetét illetően nincsenek benne különösebben egyedi ötletek, nem tartozik a világot megváltó klasszikusok közé, de ha beruházunk rá, és csak egy kicsit is érdekel minket a műfaj, biztosan szerez majd nekünk pár kellemes órát. Remélhetőleg a Retrocade csapata a jövőben egy kicsit bátrabban mer majd kísérletezni, mert érezni, hogy meg van bennük a potenciál arra, hogy valami olyat tegyenek le az asztalra, ami profi iparosmunka helyett egy évek múlva is elővehető címként vonul majd be a játékipar történelmébe.

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward