Metal Max Xeno - Roncsok és hősök

Mad Max találkozása a JRPG-vel: Japán romjain tankok és guberálók küzdenek a túlélésért.

Metal Max Xeno - Roncsok és hősök

76 %
{{ average }} %
  • Végre egy JRPG, amiben a véletlenszerű harcok is élvezetesek, a tankkal szinte egy lövéssel letolhatjuk a keménykedő robothangyákat.
Szerzői értékelés
Szerző
76
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Néha így zavartan előveszem a PS Vitát, megsimogatom, hogy semmi baj, én tudom, hogy még jönnek ki rád játékok, és akkor leülök egy három percre Minecraftozni, vagy nem is tudom. De tényleg, egyszer-kétszer egy évben jön valami, ami igazán üt, ami hoz egy igazi nagy élményt, többnyire természetesen Japánból, és mivel egyre nagyobb JRPG-rajongó lettem az utóbbi években, egész jól elvagyok.

Újabban a Metal Max Xeno-t gyűrtem, ami tehát kijött PS Vitára, de PS4-re is, viszont egyáltalán nem tudtam róla előzőleg, hogy micsoda, de mint kiderült, egy egészen eredeti, magával ragadó JRPG egy poszt-apokaliptikus Japánban. Mivel idén nem kaptunk új részt a NieR-sorozatban, elfogadtam azonnal. Aztán utánanéztem, hogy mi is ez.

Galéria megnyitása

Visszaolvasgatva korábbi cikkeimet, nem is tudom, hányszor jövök már ezzel a sablonszöveggel, hogy "japán játéksorozat, ami eddig nyugaton nem volt sikeres", de sajnos itt is el kell lőnöm: mint kiderült, a Metal Max egy 1991-ig visszakövethető, több részes legenda, amelynek négy számozott és több számozatlan részéből mindeddig egyetlen részt, a Metal Saga-t tudtak hivatalosan lefordítani, szóval a Metal Max Xeno jelentheti a nagy fordulópontot. Kell ismerni az előző részeket? Hát, nézd, én se ismerhetek minden obskúrus japán játékot, de őszintén... szerintem nem, teljesen szépen bevitt a világba és fel is fogtam a téteket.

De villámgyorsan a lényegre is térek: ez egy alacsony költségvetésű, rémesen egyszerű, de jó kis JRPG. Ha a Dragon Quest XI a legszebb PS2-es szerepjátékok hőskorát idézte, a Metal Max Xeno ugyanezt teszi a PS1-es szerepjátékokkal: mechanikailag és grafikailag majdhogynem meg sem haladja az akkori elvárásokat, viszont ez jól passzol mind a sztorihoz, mind a világhoz: a távoli jövőben Tokió (Dystokio) romjai között egy maroknyi túlélő próbálja felvenni a harcot a gépekkel, és kikukázni bármit, ami még menthető ebből a sivár, halott világból.

A mesterséges intelligencia az igazi túlélő: a robotok néha segítenek, de leginkább az életünkre törnek.

A kicsit terminátoros felütés valójában inkább a Mad Max-re hajaz (gyanítom, a címét is innen deriválták), kezdetben egy magányos hőst irányítunk, Talist, aki vándorútja során egy kis bázisra bukkan, ahol furcsa karakterek felajánlják, hogy beköltözhet, használhatja a szolgáltatásokat, ha elintéz néhány feladatot a környéken. Nem kell túl komplikált sztorit várni, a Metal Max Xeno nagyon egyenes, vagy mondjuk úgy, nagyon mechanikus játék, aminek központi eleme a gyűjtögetés, bázis- és járműfejlesztés, fejlődés és harc. Már-már mobilos játéknak is elmenne, annyira puritán.

Galéria megnyitása

Viszont pont, hogy emiatt nem szeretném elmarasztalni, mert a játékmenet valamiért rendkívül elragadó, és éppen a felesleges körök hiánya miatt teljesen sima élmény. Ugyan klasszikus JRPG-ről van szó, a világ bejárása járművekkel történik (leginkább tankkal), és a csaták nagy része is így zajlik. A véletlenszerűen felbukkanó ellenfelek sem idegesítőek, mert néha már az előzetes csapásban egy lövéssel el lehet őket intézni, és ez szerintem annyira vicces és jópofa, hogy első ilyen alkalommal fel is röhögtem. Még be se állt a körökre osztott harcba, és dobta a nyersanyagot.

A körökre osztott harc teljesen klasszikus PS1-es szintű mechanikákkal zajlik, és ugyanígy működik akkor is, amikor nem járművel vagyunk, hanem mondjuk egy-egy romot fel akarunk fedezni.

Az ellenfelek között nevesített, "Wanted" jelzésű járművek is szerepelnek, illetve mi magunk is felszedhetünk és fejleszthetünk különféle járgányokat, igaz, az esetek többségében bőven elég a kezdetben bejáratott tankkal járni.

A felfedezés nem annyira mély, mint várnám, a nyílt világú térképen is bizonyos értelemben lineárisan haladunk checkpointokat (teleportálási lehetőséget feloldó "Bester Point"-okat) követve, még a kincsesládákat is jelzi a térkép, tehát igazi meglepetésekben csak akkor lesz részünk, ha lemegyünk a romokba. Alapvetően ott is alkatrészeket keresünk, és esélyesen egy bossharcba botlunk a végén, tehát ez is elég szokkványos. A karaktereink szintje fejlődik, de a járműveké nem, így az ellenfelek által eldobott alkatrészekből kell átdolgoznunk őket a garázsban. A kézzelfogható nyersanyagok és hagyományos szintezés mellett különféle kihívásokat is teljesíthetünk (győzz le x ellenfelet, találj meg x Bester pontot, stb.), ezekből pedig tovább specializálhatjuk, fejleszthetjük a karakterünket.

Galéria megnyitása

A főhadiszállásunk egy otthonosan berendezett kis védett lak, itt szállnak meg segítőink és idővel társaink is, van egy jópofa bár, a már említett garázs, itt vehetünk fel új tennivalókat, és itt halad tovább a sztori is bizonyos értelemben. A sztori és a karakterek, mit mondjak, nem a játék erőssége, ezen a téren is meglehetősen puritán, tehát aki narratív mélységeket vár, ne itt tegye: leginkább csak mechanikai fontosságúak az NPC-k, személyiségük egyáltalán nem összetett, vagy érdekes.

Ha az elvárásainkat így igazítjuk, és tényleg csak tiszta játékmenetű, kellemesen zsibbasztó grindolásra vágyunk, a Metal Max Xeno remek választás lehet, nem is túl hosszú, nem is túl nehéz (legfeljebb húsz óra az egész, viszont New Game+-ban még lehet szórakozni). De épp emiatt úgy érzem, nem is éri meg a teljes árát, annak ellenére, hogy a felszínességeitől eltekintve elég jól szórakoztam vele. Aki nagyon ki van éhezve egy igazi komplex JRPG-re, máshol keresse, de ha már nagyon hiányzik a betevő falat, egy akció során érdemes lehet feltankolni vele.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Összefoglalás

Metal Max Xeno - Roncsok és hősök

Metal Max Xeno - Roncsok és hősök

Metal Max Xeno - Roncsok és hősök
Szerzői értékelés
76
%
Poszt-apokaliptikus JRPG, amelyben a megszokott gyalogos kalandozás helyett különféle járművekkel, gépekkel is harcolunk.
Jó értelemben puritán, régimódi JPRG, amelyben az egyszerű fejlesztgetés és gyűjtögetés felesleges körítés nélkül, tiszta élvezettel történik.
Grafikailag, illetve más produkciós értékek szempontjából eléggé középszerű, és ezt nem támogatják túlzottan érdekes történetek, karakterek, stilisztikai megoldások sem.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap