Mayan Death Robots - Maja Armageddon

A Worms speedben és LSD-ben rendkívül gazdag diétán nevelt édesgyermeke garantáltan elmulasztja a legmakacsabb búskomorságot is.

Mayan Death Robots - Maja Armageddon

Bár sokan tűkön ülve várják, hogy az emberiség megfelelő külsőségek és nagy nyilvánosság előtt felvegye a kapcsolatot egy idegen civilizációval, számtalan kiváló tudós, köztük maga Stephen Hawking is azt az elvet vallja, hogy egy efféle találkozás végzetes lehet. Hiszen, semmi garancia nincs arra, hogy a másik bolygóról érkező faj nem tekinti majd bolygónkat kizsákmányolható és lerabolható nyersanyagforrásnak, minket pedig potenciális haszonállatoknak, rabszolgáknak, vagy a Mayan Death Robots mintájára egy gyilkos showműsor felrobbantható statisztáinak.

A Sileni Studios játékának alaphelyzete szerint ugyanis egy robotokból álló faj rábukkan az ő szemszögükből nagyjából a zöldszemes ostorosok és háromkaréjú tarisznyarákok közötti értelmi szintű és technikai fejlettségű emberekkel teli, kora újkori Földre, ahol aztán a maják birodalmában egy kábeltévén adott, megsemmisülésig tartó küzdelmeket bemutató showműsort kezdenek el rögzíteni.

Mindez azzal a nem várt következménnyel jár, hogy a derék, obszidiánból készült késekkel bárki szívét örömmel kimetélő helyiek pánikszerű menekülés helyett istenként kezdik tisztelni a megszállókat, érdekes ízt adva ezzel a meccseknek, mert egy félrement találat akár egy tucatnyi fanatikus hívőt is a levegőbe röpíthet. Mindez persze nem igazán nyeri el az ősi maja istenek tetszését, így az égi hatalmasságok minden erejükkel vissza akarják állítani a régi status quo-t, másfelől a Hernando Cortez vezette konkvisztádorok is módfelett morcosak, hogy a tervezett agyaggalamb-lövészetnek induló mészárlás és a gazdátlanná lett falvak aranykincseinek újrafelosztása helyett rendszeres időközönként atomot dobnak rájuk, vagy villanyárammal sokkolják őket halálra. De mivel a shownak mennie kell, a párviadalok a hátráltató tényezők ellenére is folytatódnak.

Ha valakiben a fentebbi sorokat olvasva megfogalmazódott a kósza gondolat, hogy egy minden mértéken felül elborult címhez van szerencséje, akkor nem sokat téved. A Team 17 által megálmodott Worms-széria nyomdokaiban járó tüzérjáték egyike az utóbbi idők legőrültebb alkotásainak. Mi, ahogy azt a korábbiak alapján nem nehéz kitalálni, egy isteni státuszba emelkedett robotharcos felett vehetjük át az irányítást, a célunk pedig, hogy megsemmisítsük ellenfelünk központi magját. Ameddig ez a kocka épségben van, addig hiába gyilkoljuk meg, idővel feltámad, mégpedig teljes életerővel. Így vagy annyi sebzést kell okoznunk a magnak, hogy felrobbanjon, vagy mivel a kategória hagyományainak megfelelően minden térkép porig rombolható, el kell érnünk, hogy egy földbe robbantott lyukon keresztül kiessen a különféle, nemritkán őrült eseményekkel feldobott pályákról. Időnként becsapódó villámok nehezítik meg a dolgunkat, esetenként ember és gépevő hóemberek vagy óriásnövények akarnak lakmározni belőlünk, az se ritka, hogy a kapzsi és ostoba producer addig-addig birizgálja az időjárást szabályozó gépet, hogy szél vagy hóvihar tör ki.

Mindezek mellett mind a saját, mind pedig riválisunk nyájára oda kell figyelnünk, mert az első pillantásra teljesen haszontalannak tűnő parányok nem csak látványelemként szolgálnak. A mi oldalunkon állók ugyanis hozzánk viszonyítva picinyke méretük ellenére kiváló testőrök, akik addig ütik-verik a térfelünkre átmerészkedő nemezisünket, ameddig csak egy füstölgő ócskavaskupac marad belőle. A botor módon mást tisztelők is a hasznunkra lehetnek, mert ha leszedjük őket, akkor minden halott maja után nő a fegyvereink okozta robbanás sugara, ami tovább növeli a káoszt. A hangulatra tehát nem lehet panaszunk, jóformán lehetetlen fejhangú röhögés nélkül kibírni a párharcokat. Szerencsére nem csak az atmoszféra remek, hanem a játékmenet is. Eleinte hat, eltérő képességekkel bíró karakter közül választhatjuk ki a nekünk legjobban tetszőt, de idővel ahogy haladunk az akár egy másik játékossal is végigvihető kampányban, úgy bővül a lista, egészen tíz harcosig. A megunhatatlansághoz hozzájárul, hogy mivel a rövid körök során mindkét fél egyszerre cselekszik, minden küzdelem gyors helyzetfelismerő képességet igényel, mert ha az ellenfél egy kicsivel gyorsabban kapcsol, meghiúsíthatja a terveinket.

Minden tökéletesnek tűnik tehát, de még ha valóban egy az átlagosnál sokkal jobb programhoz is van szerencsénk, hibák és hiányosságok akadnak. A legsúlyosabb baklövés, hogy nincs online multi, csak hotseat-módban küzdhetünk meg egy barátunkkal. Felfoghatatlan, hogy ezt miért hagyták ki, hiszen bármilyen jó is a kompetens mesterséges intelligencia ellen játszani, előbb vagy utóbb az emberben felmerül, hogy nem csak a géppel kéne csatázni, de ha nincs senki a közelében, akkor ez esélytelen. A különféle fegyverek terén sem vagyunk elkényeztetve. Nyoma sincs a Worms-széria bőséges választékának, bár ezen némileg enyhít, hogy minden készség egyedi, ötletes és más-más szituációknál látjuk hasznát. Ennek ellenére csak ajánlani tudom a Mayan Death Robotsot, mert nem csak ár-érték arányban járunk vele jól, hanem egy abszolút értelemben profin tető alá hozott játékkal lehetünk gazdagabbak a megvásárlása után.

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward