LOTR: Conquest - Tolkien forog a sírjában...

Ha azt mondom, hogy Tolkien, szerintem mindenki tudja, kiről s miről van szó. A Gyűrűk Ura regénytrilógia reneszánszát élte az utóbbi évtizedben, s nem elég, hogy három grandiózus film borzolta az Oscar-díj bizottság tagjainak idegvégződéseit, de a játékgépek tulajdonosai is kaptak a jóból szép számmal. Volt itt kérem stratégia (Battle for Middle Earth 1-2, plusz a második rész kiegészítője, melynek a leghosszabb játékcímet adták a világon), MMORPG (Lord of the Rings Online) és akció is, de még mennyi! Idén úgy döntött az EA, a film hivatalos jogainak birtokosa, hogy megpróbál még egy bőrt lehúzni az üsd vágd, nem apád koncepcióról, s íme, ez lett a Conquest, mely... hááát... na, mindjárt kifejtem bővebben.

LOTR: Conquest - Tolkien forog a sírjában...

Oldal I.

Ha azt mondom, hogy Tolkien, szerintem mindenki tudja, kiről s miről van szó. A Gyűrűk Ura regénytrilógia reneszánszát élte az utóbbi évtizedben, s nem elég, hogy három grandiózus film borzolta az Oscar-díj bizottság tagjainak idegvégződéseit, de a játékgépek tulajdonosai is kaptak a jóból szép számmal. Volt itt kérem stratégia (Battle for Middle Earth 1-2, plusz a második rész kiegészítője, melynek a leghosszabb játékcímet adták a világon), MMORPG (Lord of the Rings Online) és akció is, de még mennyi! Idén úgy döntött az EA, a film hivatalos jogainak birtokosa, hogy megpróbál még egy bőrt lehúzni az üsd vágd, nem apád koncepcióról, s íme, ez lett a Conquest, mely... hááát... na, mindjárt kifejtem bővebben.

Gyűrű kúra

A játék alapvetően a konzolokon oly népszerű hack n' slash akcióstílus koncepciójára épít. Azaz hősünket hátulról látjuk, amint a minden irányból rátörő ellenfeleket igyekszik a lehető legtöbb kombó és támadáslánc során eliminálni. Eddig ez nem valami eredeti, hisz ezt már tudta A Király Visszatér játék is (mely szerény véleményem szerint a legjobb volt az EA termékei közül), viszont a Conquest megkavarja az alapokat a sötét kampány bevezetésével. Bizony, aki eddig arról álmodozott, hogy lekever egy isteneset annak a kölyökképű Legolas gyereknek a Balrog öklével, most meg is teheti.

Sok más médiumtól eltérően én nem szeretnék a könyv és a játék közötti viszonyba belemenni. Több helyen is olvastam, hogy az alternatív kampány és történetszál milyen súlyos megcsúfolása a könyveknek, s hogy ez már önmagában is elég az EA produktumának elásására. Én azonban más véleményen vagyok. Először is a játék nem a könyvet, hanem a filmet veszi alapjául, másrészt pedig a műfaj neve is mutatja ("játék", ugye), hogy itt a szórakoztatás, s nem a látszatértékek unalomig ismételt frázisai álltak a középpontban. Annyit mindenesetre még hozzáfűznék a dologhoz, hogy aki képtelen elvonatkoztatni, az ne próbálja ki a Conquestet. Egyrészt csak idegesítené, másrészt pedig olyasmi miatt húzná le a játékot, ami nem is tartozik szervesen a tárgyhoz.

Oldal II.

János orkcsi a csatááában...

A játékot többféle karakterosztály színeiben is játszhatjuk. A pálya kezdetén ki kell választani a harcosunkat, s már indulhatunk is a nagy nyilak által mutatott lokációk felderítésére. Már itt meg kell jegyeznem, hogy ezek a nyilak és fénylő pontok az egész játékot kínosan arcade-érzetűvé teszik. Néha már komolyan azon járt az agyam, hogy a kiadó fejesei ezt valami '90-es évekbeli játékterem üzemeltetőivel fejlesztették, mert az egészből áradt a gagyiszag. Visszatérve viszont a játékmenetre, jobb, ha beleszokunk, hogy itt mindent kijelölnek nekünk, s a feladatunk mindössze a nyers túlélés és kaszabolás lesz. Négy osztályból választhatunk magunknak karaktert: harcos, íjász, felderítő és mágus (ez utóbbi nem enyhén sántít, de mindegy). Mindegyiknek megvannak a maguk erősségei és gyengeségei, ám ahogy én észrevettem, utóbbival túl bőkezűen bánik a program.

Millió módja van, hogy meghaljunk, s mivel az életeink száma limitált, ez könnyen felidegesítheti az embert. Nem elég, hogy az ellenfelek száma szinte végtelen, de a tetejébe nem egy támadás azonnali halállal jár, feleslegessé téve így az életerőt mutató csíkot a bal alsó sarokban. Ha trollba, entbe, vagy hasonló nehézfiúba, esetleg tüzes íjba botlunk, vége a dalnak, nem tehetünk semmit. Vagy nagyon gyorsan csapkodjuk a billentyűket, s a reflexeinkre hagyatkozva túléljük a csapást, vagy máris nézhetjük a respawn pontot a térképen. Mindennek a tetejébe pedig úgy lett leprogramozva a játék, hogy az egész sereg minket fog üldözni. A baráti AI nem csinál szinte semmi hasznosat, míg az ellenség csak ránk nyomul, ahogy az első filmben tették azt Szauron esetében. Üdítően hathat, hogy a sztorimód bizonyos pontjain lehetőség adódik a hőskarakterek irányítására (ugye Aragorn, Legolas, Gimli, stb. a jó, míg a Balrog, Szarumán, és drága kompániája a rossz oldalon). Óriási poén ezekkel a hősökkel nyomulni a hatalmas csatatéren, de a játék még így is túl nehéz.

Oldal III.

Minderre magyarázatot adhat, hogy a Conquest alapjában véve egy kooperatív játék, ám ez még így sem elégséges. Ha már van benne egyjátékos mód, akkor igenis tessék jól játszhatóvá tenni és támogatni! Mellesleg mielőtt valakinek felcsillanna a szeme a kooperatív szóra, nos, elég az hozzá, hogy a játék egy óra kaszabolás után így is, úgy is unalomba fullad. Persze ott van még a 16 főt támogató, hősökre építő multi is, ami egyedüli igazi pozitívuma a játéknak. A multimódok (itt nincs respawn-korlát, csak a pontok döntik el, ki győz) a már megszokott akciójáték sémákat követik (TDM, CTF és Territories, csak ugye "gyűrűkurásítva" - tudom, ez fájt), megfűszerezve a sok helyszínnel és a hőssé válás jutalmával. A játék egy pontján az adott mennyiségnyi pontot elérő csapat legjobban teljesítő játékosa megkapja a lehetőséget, hogy hőssel játsszon, s higgyétek el, ez komoly fejfájás lehet a másik oldalnak. Elengedhetetlen a csapatmunka és a tapasztalat, így a kampánymódot fel lehet fogni egyfajta tréningnek is.

[bold]

Közép-földe végnapjai[/bold]

Magáról a sztoritól nem igen kell mondanom semmit. A missziók közti átvezetők a filmekből kivágott jelenetekből állnak, így abszolút érdektelenek. A gonosz oldal annyiban kavarja meg a dolgokat, hogy Frodónak nem sikerül a küldetés (az első gonosz feladatunk a kicsike kiiktatása), így a világ leigázása jut osztályrészül. Sajnálatos, hogy ez a játékmód csak a jó kampány végigszenvedésével válik elérhetővé, pedig az egyik legnagyobb poén a játékban. A filmbeli összes csata legyűrhető mindkét oldalon, és ez változatossá teszi az amúgy elég együgyű programot. Aprócska extra, hogy a feladatok végrehajtásához meglovagolhatunk olifántokat és egyéb óriási egységeket, sőt, élhetünk bizonyos ostromfegyverek használatával is. Jó ötlet, de mint minden más, ez is unalmas egy óra játék után. Tovább ront a helyzeten az irányítás. Billentyűzettel frusztráló tud lenni, így ajánlom egy gamepad beszerzését.

Oldal IV.

Ami a látványt illeti... hát nem estem hasra. Az egész nem áll össze kerek egésszé. Vannak nagyon szép pillanatok (ilyen pl. Minas Tirith), de a legtöbbször egy előző generációs konzol teljesítménye jutott eszembe, telenyomva HDR-rel és motion blur-rel. A karakterek kidolgozottsága nem rossz (Gandalfé különösen tetszett), de a játék még így is alulmúlja a 2003-ban megjelent (azaz már öt éves) A Király Visszatér színvonalát. A legszomorúbb, hogy nem csak grafikában, de játékmenetben is. Bevallom, hogy az utóbbi időben egy játékot se élveztem olyan kevéssé, mint a Conquestet (na jó, a The Abbey talán rosszabb volt). Unalmas, közepes, egyszerű és agyatlan. Csak akkor ajánlom kipróbálásra, ha nagyon nem tud valaki mit kezdeni magával, de ha csak egy Gyűrűk Ura témájú akcióra vágytok, vegyétek le A Király Visszatért a polcról. Még mindig sokkal jobb.

Chocho

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward