Life Goes On: Done to Death - Haláli hullák

Az örök élet eléréséig vezető út megannyi, szerfelett mókás halállal van kikövezve.

Life Goes On: Done to Death - Haláli hullák

A különféle mondák, legendák és mítoszok olvasgatása közben mindig megdöbbentett, hogy a régi idők délceg daliái még a legeszelősebb parancsokat is képesek voltak blazírt közönnyel, vagy éppen visszafogott optimizmussal fogadni és alig-alig merült fel bennük a lázadás gondolata.

Könnyen meglehet, hogy bennem van a hiba. Mindazonáltal, ha egy reggel a király fennkölt körmondatokban közölte volna velem, hogy érdemeim elismerése végett abban a kegyben részesülök, hogy egy hosszú bot végén fityegő acéldarabbal legyilkolhatok egy öt panelház magas, Badacsony-széles, közel elpusztíthatatlan, tűzköpő rémséget, akkor alighanem gondosan leestem volna a lépcsőn, abban bízva, hogy nyílt töréssel nem küldenek a biztos halálba. Hasonlóképpen, ezer és egy százalék, hogy Trója ostromának második-harmadik éve felé óvatosan, de határozottan felvetettem volna Menelaosznak, hogy az agglegényéletnek is vannak szépségei. Ezen kívül arra is célozgattam volna, hogy számtalan hal úszik a tengerben, akiknek a szépségéért ugyan nem indul el ezer hajó, sőt, még egy koszlott komp kapitányát sem lehetne velük rávenni arra, hogy eltérjen a menetrendtől, de megvan az a kétségbevonhatatlan előnyük, hogy nem védi őket foggal-körömmel egy istenverte hadsereg.

A Life Goes On: Done To Death világát azonban nem hozzám hasonló, cinikus dologkerülők lakják, hanem a lovagi erényekért feltétel nélkül lelkesedő hősök, akik számára az élet önmagában nem érték, csak akkor, ha szolgálhatnak valakit. Ez pont kapóra jön egy nevesincs ország morális gátlásoktól mentes, palimadarakat kereső uralkodójának, aki szembesülve az elkerülhetetlennek tűnő elmúlással, mindenáron meg akarja szerezni az örök élet kelyhét. Ennek a pontos helyét azonban senki sem ismeri, mert a vidék tele van ravasz csapdarendszerekkel védett, szerény hatásuk miatt egy bolhapiacon is nehezen elsózható utánzatokkal. A ravasz király így fellelkesíti hű vitézeit, akik önként és dalolva igyekeznek meglelni az igazi relikviát, hogy aztán felfedezés közben eseti és egyedi kivételektől eltekintve pár másodpercen belül meglehetősen komikus halálsikolyt hallatva leheljék ki a lelküket. Hiába ugyanis a testüket fedő vért, a jeles harcosok az első sérüléstől meghalnak, hogy aztán egyetlen gombnyomást követően a helyüket átvegye a következő, hangzatos eposzi jelzőkkel bíró nevű nemes úr vagy dáma.

Nekünk az a dolgunk, hogy elérjük, hogy senki idő előtti távozása se legyen hiábavaló, hanem megkönnyítse a később érkezők dolgát és lehetővé tegye, hogy végül valaki megszerezhesse az adott pálya kincsét. A holttestek felhasználási módozatai igencsak változatosak: a jégkockává fagyott néhaiakra például fel lehet mászni, míg a tüskecsapdákra zuhantak testére nyugodtan rá lehet lépni, a legfontosabb funkciójuk azonban az, hogy szó szerint holt teherként nyomva tartsák a pályán elszórva lévő kapcsolókat. Eleinte a kalandorok megöléséhez használható csapdák és a kapcsolók egymáshoz nagyon közel helyezkednek el, később viszont már ki kell agyalnunk, hogy miképpen is juttatjuk el szállítószalagok, billencsek és hasonló eszközök igénybevételével egyik pontból a másikba a tetemeket. Fontos, hogy nincs egységkorlát, így annyi legényünket és leányunkat lökjük a halál dögletes torkába, amennyit nem szégyenlünk. Viszont a profik megkísérelhetik időre, illetve egy megszabott áldozatkereten belül maradva végigvinni a pályákat, illetve a Jeffnek nevezett, emberevő szőrmók jóllakatásával is kísérletezhetnek.

Elsőre tehát minden szépnek és jónak tűnhet, és tény mi tény, kevés okunk van panaszkodni. Bár a program nem reformálja meg a platformer műfajt, a játékmenete gyorsan pergő és addiktív, a fejtörők pedig pont annyira nehezek, hogy ne törjük ketté idegességünkben a billentyűzetet, de büszkék legyünk magunkra, ha teljesítünk egy szakaszt. Az azonban tény, hogy egyesek számára a viszonylagos rövidsége kellemetlen lehet, mert 3-4 óránál nem igényel többet a végigjátszása. Összességében azonban a Life Goes On: Done To Death mind a profi rejtvényfejtők, mint pedig a két kávészünet között némi kikapcsolódásra vágyók igényeit ki tudja elégíteni, már ha szeretik a morbid, de nem ocsmány humort. Előre hát, egészen az első veremcsapdáig!

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward