A Manchesteri Egyetemen SpiNNaker nevű, 2018-ban beüzemelt szuperszámítógépe nem kisebb céllal épült, minthogy az emberi agy működését modellezze minden eddiginél részletesebben, sejtszintű alapossággal. Ennek érdekében a rendszert egymillió darab, percenként 200 milliárd művelet végrehajtására képes processzorból építették fel, amelyek mindegyike egy-egy idegsejt működését szimulálja. Az emberi agy persze ennél sokkal több, közel 100 milliárd neuronból áll, de a SpiNNaker ennek ellenére is sokkal valósághűbben modellezi az agy működését, mint bármely korábbi mesterséges rendszer.
Az agy és a számítógépek felépítése és működése között azonban ezt megelőzően is léteztek hasonlóságok, amelyekről most az évente összesen 14 trillió GB-nyi memóriát gyártó Kingston Technology munkatársai készítettek egy összeállítást, arra is kitérve, hogy ezen a területen milyen trendek várhatók a közeljövőben, és hogy várható-e, hogy a számítógépek elérik az emberi agy szintjét.
Ami az azonnali feladatvégzésben kulcsszerepet játszó rövid távú memóriát illeti, ezért az agyban sűrűn elhelyezkedő sejtek milliárdjai felelősek, míg a számítógépekben a RAM (Random-Access Memory) és a DRAM (Dynamic RAM) lapkák feladata ugyanez, amelyeken kívül a rendszer gyorsasága a beépített memória kapacitásától is függ. Napjainkban az átlagos RAM-sávszélesség 20 GB/s körüli, a memória pedig 8 GB körüli. A Kingston előrejelzése szerint a sávszélesség 5 éven belül meghaladja a 40 GB/s-ot, köszönhetően a piacon várhatóan jövőre megjelenő DDR5-technológia elterjedésének, a beépített memória kapacitása pedig 256 GB felettire nőhet.
Ami a munkakapacitást illeti, az emberi memória esetében ennek becsült értéke 2,5 petabájt, vagyis 1 millió gigabájt körüli. Vagyis ha agyunk a televízió digitális videórögzítőjéhez hasonló módon működne, a 2,5 petabájt 3 millió órányi, azaz 300 évnyi tévéműsor tárolására lenne elegendő. Az elmúlt időszakban a gépi memóriák kapacitása is jelentős növekedésen ment át, a Kingston SSD-k esetében például alig 10 év alatt 32 GB-ról 7,6 TB-ra (7782 gigabájt) nőtt ennek értéke, és a következő években további jelentős növekedésre számítanak a szakértők.
A DRAM-memóriákkal kapcsolatban várható, hogy a kapacitásnövekedést hozó DDR5 az egyre szélesebb körben alkalmazott mesterséges intelligenciák területén hozza el a legelső áttöréseket. Ezek ugyanis óriási számítási-teljesítményt igényelnek, az általuk generált adatok kezeléséhez pedig nagyon nagy teljesítményű, gyors tárolókra és bőséges RAM-kapacitást nyújtó szerverekre lesz szükség. Ennek érdekében például a Kingston már most DRAM- és SSD-fejlesztési projekteken dolgozik mesterséges intelligenciák fejlesztésével foglalkozó cégekkel.
A Kingston SSD-technológiáért felelős vezetője, Tony Hollingsbee ugyanakkor úgy véli, jelenleg nincs valós igény az emberi agyat megközelítő méretű számítógépes tárkapacitásra, az új alkalmazások megjelenésével ugyanakkor a mostaninál várhatóan nagyobb maximális teljesítményre lesz szükség a jövőben.
Az agy és a számítógépek összevetése kapcsán érdekes probléma a memóriavédelem kérdése is. Az emberi emlékezőképességnek két fajtája van: az explicit memória az, amelyet tudatosan használunk, például amikor felidézzük, hová tettük előző nap a bejárati ajtó kulcsát, míg az implicit memória működése nem feltétlenül tudatos, vagyis tudjuk, hogyan kell járni, de nem kell gondolkodnunk ahhoz, hogy járni tudjunk. Ugyanakkor minden ember megtanul egyszer járni, és elraktározza ezt a tudást a memóriájába. Az explicit és az implicit memória tehát ugyanazt a célt szolgálja: fenntartja agyunk „operációs rendszerének” stabil működését és védi a fontos emlékeket.
A számítógépeknél nagyon hasonló elven funkcionál a memóriavédelem, amit minden modern operációs rendszerbe beépítenek. Amikor egy program memóriát igényel a működéséhez, az operációs rendszer hozzárendeli a szükséges tárhelyet, és a memóriavédelemnek köszönhetően megakadályozza, hogy a program bármilyen más memóriához hozzáférjen. Számos helyzet van, amikor ez kiemelten fontos, például áramkimaradás esetén, ami adatvesztéssel jár, és a vállalatok számára hatalmas károkat okozhat.
Ezért kezdték el vizsgálni a technológiai cégek, hogyan akadályozhatnák meg az adatvesztést áramszünet fellépésekor. Így született meg a nem felejtő DIMM-memória – a DRAM egy típusa –, amelynek célja, hogy az adatközpontokban ilyen helyzetben is biztosítsa a magas rendelkezésre állású IT-eszközök stabil működését. Emellett a vállalatok, köztük a Kingston, folyamatosan dolgoznak azon is, hogy a memóriavédelmet és a megbízható működést a személyes eszközök, például notebookok és okostelefonok esetében is biztosítsák.
