Kraken csak egy van

Egy új, genetikai alapokon nyugvó kutatás eredményei erősen valószínűsítik, hogy a Föld óceánjaiban található óriáskalmárok, vagyis a legendák krakenjei mindannyian egyetlen faj tagjai.

Kraken csak egy van

Nemrégiben olyan felvételek járták be a világsajtót, amelyek elsőként mutatják meg a legendás krakent, a Biblia leviatánját, vagyis egy óriáskalmárt természetes környezetében. Az állatcsoportot Japetus Steenstrup holland természettudós írta le először 1857-ben, és az Architeuthis dux, vagyis a polipok legfőbb vezére nevet adta a fajnak. Az eltelt másfél évszázad alatt nem kevesebb, mint 21 lehetséges faját azonosították a szokatlanul nagyra nőtt állatoknak, sokszor csak némi szövetmaradvány alapján kiáltva ki egy-egy újabb faj felfedezését. De mennyi lehet ezek közül valóban önálló faj?

A szakértők többsége szerint valószínűtlennek tűnik, hogy ennyiféle változata létezne az óriáskalmároknak, és úgy vélik, hogy ezek többsége valójában három faj képviselője lehet, amelyek az Atlanti-óceán északi medencéjében, a Csendes-óceán északi vizeiben, illetve a Déli-óceánban honosak. Akadnak persze olyanok is, akik szerint minden óriáskalmár egyetlen faj tagja, amely nagyon különböző körülmények között képes megélni, így globálisan elterjedt, ahogy a mellékelt térkép is mutatja.

Egy nemzetközi kutatócsoport, Inger Winkelmann, a Koppenhágai Egyetem szakértőjének vezetésével most genetikai érvekkel igyekszik végképp eldönteni a vitát. Összesen 43, a Föld legkülönbözőbb pontjairól származó egyed szöveteiből vettek mintát, majd szekvenálták és összehasonlították az állatok mitokondriális genomját.

A kutatócsoport úgy találta, hogy a vizsgált egyedek genetikai diverzitása meglepően alacsony: a világ legtávolabbi sarkaiban élő egyedek mitokondriális DNS-e is csak legfeljebb a bázisok egy százalékában különbözik egymástól, ez pedig kisebb eltérést jelent, mint amit az óriáscápa kivételével bármilyen szélesebb körben elterjedt tengeri faj esetében megfigyeltek.

A bizonyítékok tehát erősen arra utalnak, hogy a 21 potenciális faj valójában egy és ugyanaz, vagyis kraken csak egy van, de legalábbis egyféle. A genetikai diverzitás ilyen mértékű hiánya azonban nagyon érdekes kérdéseket vet fel. Hogyan lehet az, hogy egy floridai vizekben élő óriáskalmár mitokondriális DNS-e gyakorlatilag megegyezik a Japán közelében úszkáló egyedekével? És hogyan lehetséges, hogy az egymás közelében élő egyedek semmiben sem hasonlítanak jobban egymásra, mint óceánok távolában élő társaikra?

A szakértők szerint egyrészt elképzelhető, hogy az állatok felnőtt korukban nagy területeket járnak be, ennek azonban a kémiai elemzések ellent mondanak. A másik lehetőség, hogy lárva állapotban, vagy nagyon fiatal korukban tesznek meg több ezer, több tízezer kilométert az óceáni áramlatokban passzívan sodródva, így terjedve szét a földi óceánokban. Nem ők lennének az első faj, amely ezt teszi. Ahogy aztán egyre nagyobbak lesznek, letelepednek egy táplálékban gazdagabb területen.

Winkelmann továbbá úgy véli, hogy az óriáskalmárok valami hasonlón mehettek át, mint az óriáscápák, vagyis jelenleg létező egyedeik egyetlen szűk csoport leszármazottai, amelyek aztán valamilyen hatásra elterjedtek az egész világon. A kérdések kielégítő megválaszolásához persze a sejtmag genomjának vizsgálatára is szükség lesz, így ez lesz a kutatók következő lépése, akik remélik, hogy egy újabb összehasonlító vizsgálat talán választ adhat az óriáskalmárokkal kapcsolatos számtalan fennálló rejtélyek többségére.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward