A NASA hétfőn jelentette be Holddal kapcsolatos kutatásainak legújabb eredményeit, amelyeket két tanulmányban részleteznek a Nature Astronomy oldalain. Az egyik publikáció szerint víz mutatható ki közvetlenül a holdi felszínen, az égitest Nap által megvilágított részein. A másik tanulmány szerzői pedig arról értekeznek, hogy tetemes mennyiségű vízjég rejtőzhet a felszínen a kisebb kráterekben, illetve a talajban is, amelyeket a vártnál sokkal egyszerűbb lehet kitermelni és hasznosítani a Holdon tartózkodó asztronautáknak.
Nem ez az első alkalom, hogy víz jelenlétét detektálták a Holdon, mostanáig azonban csak olyan területeken sikerült ennek létezését igazolni, ahol nem lenne egyszerű hasznosítani a vizet. A korábbi vizsgálatok alapján a holdi vízjég elsősorban a déli sarkvidék nagy krátereinek mélyén található, állandó sötétségben. Mivel a kérdéses kráterek fenekét sosem éri napfény, ezekben rendkívül hideg van, így a jég kitermelése technikailag nagyon nehéz feladat lenne.
Az új vizsgálatok szerint azonban igen valószínű, hogy a Holdon ennél sokkal barátságosabb körülmények között is lehetséges vízjeget találni, ami alapvető feltétele lenne egy állandó bázis kiépítésének. A víz többféleképpen is hasznosítható, egyrészt ivásra, öntözésre és tisztálkodásra használható, másrészt oxigénre és hidrogénre bontható, amelyek rakéta-hajtóanyagként használhatók. Mivel általánosságban bármit az űrbe küldeni nagyon drága mulatság, rendkívül sok pénzt, időt és energiát lehetne spórolni azzal, ha a szükséges erőforrások egy részét, például a vizet helyben lehetne kitermelni a Holdon.
Mivel a NASA az utóbbi években ismét elkezdett emberi küldetéseket tervezni az égitestre, amelyek keretében egy állandó bázis létesítése is tervben van, a most publikált kutatások témája sem véletlen. Az űrügynökség az új holdprogram bejelentése óta tartja, hogy ezt lehetőleg fenntartható formában akarják megvalósítani, aminek feltétele, hogy a vizet például helyben termeljék ki.
Ehhez elvileg minden adott lehet, hiszen a szakértő régóta állítják, közvetlenül a Hold felszíne alatt több százmilliárd tonna vízjég rejtőzhet. Ezt azonban egyelőre senkinek sem sikerült ténylegesen igazolnia. A holdi vízjég jelenlétére az első jelentős bizonyítékot az indiai Chandrayaan–1 szonda szolgáltatta 2008-ban, amely vízmolekulákat detektált a déli sarkvidéken. A NASA ezt követően indította el az LCROSS nevű űreszközt, amely 2009-ben belecsapódott a Holdba, és megerősítette, hogy a víz valamilyen formában valóban jelen van az égitesten. 2018-ban a NASA szakértői ugyanezen küldetés adatait használva közvetlen bizonyítékokat találtak a sarkvidéki vízjég létezésére. Az tehát nem kérdés, hogy van vízjég a Holdon, de hogy mennyi van belőle, hol található, és milyen eloszlásban, az továbbra is nagy kérdés.
Ezekre a kérdésekre az új vizsgálatok sem adnak egyértelmű választ, de fontos bizonyítékokkal támasztják alá, hogy nagy valószínűséggel a holdi talaj más részeiben is van vízjég, olyan régiókban is, amelyek kevésbé halálosak, mint a déli sark mély kráterei. Az egyik tanulmány szerzői a NASA SOFIA távcsövével vizsgálódtak, amely egy Boeing 747-re van telepítve, és repülés közben észlel. A SOFIA adatai alapján a kutatók vízmolekulák jelenlétét mutatták ki a Hold napos részein, ami meglepetés volt, hiszen nem gondolták, hogy a víz tartósan megmaradhat a felszínen, ha napfény éri. A szerzők teóriája szerint a detektált vízmolekulák sötét regolitba lehetnek ágyazva, és ez óvja meg őket az elpárolgástól.
A másik kutatásban a szakértők a NASA LRO szondájának felvételeit tanulmányozták, és azt igazolták, hogy a holdi felszínt számtalan olyan minikráter és egyéb kisebb mélyedés fedi, amelyekben elég hideg lehet a vízjég tartós megmaradásához. Ezek a piciny hidegcsapdák összesen legalább 40 ezer négyzetkilométert fednek le, és mivel körülöttük napfényes régiók találhatók, kényelmes körülmények között termelhető ki tartalmuk.
Első hallásra ezek nagyon jó hírek a NASA számára, a vízjég kitermelhetőségének gyakorlati menetével kapcsolatban ugyanakkor továbbra is rengeteg a kérdés. Bár az első vizsgálat közvetlenül mutatta ki a víz jelentlétét, nem talált különösebben nagy mennyiséget: az aktuális adatok alapján egy köbméternyi regolitból nagyjából 3 és fél deciliter vizet lehet kitermelni, méghozzá jelentős munkával. (Persze lehetséges, hogy kicsit leásva ennél sokkal több vízjég, akár egész nagy jégtömbök is rejtőznek a felszín alatt, de ezekről egyelőre nincsenek információink.) A piciny hidegcsapdák kapcsán pedig egyelőre senki sem igazolta, hogy ezekben valóban van vízjég, amit aztán ki lehet termelni.
A NASA és több magáncégek is dolgozik azon, hogy a könnyen hozzáférhető vízjég jelenlétét közvetlenül is kimutassák. 2023 végén egy Viper nevű rover érkezik a Holdra, amely célzottan vízjeget fog keresni, és mintákat is vesz belőle, ha talál ilyet. Ezt megelőzően, 2022-ben pedig az Intuitive Machines nevű magáncég tervez egy robotikus landolóegységet küldeni az égitestre, amely ugyanazt a fúrót használja majd, amellyel a Vipert is felszerelik. Ezen küldetések eredményei nagyon fontosak lehetnek az emberes holdi missziók szempontjából, és meghatározhatják, hogy milyen áron lehetséges állandó jelenlétet biztosítani a felszínen.
