Knee Deep – A fura, a frusztrált és a cinikus

A készítők jól ötvözték a 90-es évek nyomozós kalandjátékainak és a mai történetmesélős interaktív játékoknak az elemeit, így mindkét korból a legjobbat kapjuk.

Knee Deep – A fura, a frusztrált és a cinikus

1. oldal

A Prolouge Games története 2013-ban indult, amikor is az alapító Colin Dwan felállt jól fizető állásából és úgy döntött, megvalósítja régóta dédelgetett álmát és olyan játékokat fog jövendőbeli csapatával készíteni, amiben a történetmesélés, valamint a hangulat kapja a legtöbb figyelmet. Sokszor hallottuk már ezt a sztorit, de Dwan és csapata első játékukkal bebizonyították, hogy az első pillantásra fura koncepciót képesek szerethető játékká összegyúrni. A készítők ötvözték a 90-es évek nyomozós kalandjátékainak és a manapság is népszerű történetmesélős interaktív játékoknak az elemeit. Érdekes időutazásban lehet így részünk, ha a Knee Deep első fejezetére szánunk az életünkből pár órát, és még csak 88 mérföld per órás sebességre sem kell felgyorsulnunk...

A nyomozói munka, -vagy amatőrök szempontjából nevezhetjük rejtélyek, gyanús esetek kibogozásának- mindig is népszerű és kedvelt témája volt nemcsak a filmeknek és a sorozatoknak, de a videojátékoknak is. Ha még emlékeztek, ott volt például a Police Quest sorozat, a Lucasarts kalandjátékai (The Dig, Full Throttle), a Sherlock Holmes karakterével készült mozifilmek és sorozatok, vagy a 90-es években futott Twin Peaks. A nyomozós kalandjátékokon és filmeken túl a Knee Deepet a Telltale Games nevével fémjelzett interaktív történetek is bizonyosan megihlették.

A sztori egy floridai kisvárosban, Cypress Knee-ben játszódik, ami szerencséjére vagy szerencsétlenségére egy mocsár mellett terül el. A jobb napokat is látott település egyik látványossága, az őslakos indiánokkal kapcsolatos szórakoztató központ, melyet 30 évvel ezelőtt még senkinek nem jutott volna eszébe rasszista jelzővel illetni, de változtak az idők. A városkában jó ideje pusmogtak egy lecsúszóban levő hollywoodi sztár itt forgatott visszatérő filmjéről, de újabban úgy tűnt, ebből nem lesz semmi. Bizonyosságot pedig abban lelhetünk csupán, hogy a víztornyon lógó felakasztott holttest, a zsebében talált iratok szerint bizony nem másé, mint a már korábban említett kopottasan tündöklő egykori sztáré. A halálesetek mindig is nagy figyelmet kaptak, a média bármely válfajáról is legyen szó, így nem meglepő, hogy a kaland legelső percétől kezdve ez válik a történet katalizátorává.

2. oldal

Ezzel a felütéssel kezdődik a „noir-swamp” kaland, melyben egy személyben alakítjuk egy színházi előadás nézőjét, valamint a 3 szereplőt is. A játék egyik megkapó ötlete ugyanis az, hogy az egész történetet színházba oltva kapjuk meg, a színpadok és helyszínek között mozognak főszereplőink. Nagyon érdekes vizuális megoldással éltek, forgó színpaddal és a karaktereket mozgató „lifttel” történnek meg váltások. Egyedi látvány nyújt, amikor szereplőink az egyik helyszínről átsétálnak a következőre, és a világ „áthajtogatja” magát a karakter fogadására. A díszletek önmagukban is szépen kidolgozott helyszíneket adnak, de külön említést érdemel a játék zenéje. Mivel a közeg nagyon is valóságos, ezért a dalok megírásánál, nemcsak a zene hangulatában, de a hangszerek kiválasztásában is igyekezett a két zeneszerző, Steve Pardo és Chris Wilson minél hitelesebb hangzásvilágot elérni. Ez szerintem olyannyira sikerült, hogy azon kaptam magam, hogy a nyitó oldalon hallható főcímdalt már sokadjára hallgatom végig, de még nem nyomtam rá a ’Start Game’ gombjára.

A 3 főszereplő nemcsak jellemében és motivációjában tér el, de hátterük, foglalkozásuk is más és más. Itt is találkozik a múlt és a jelen, hiszen Romana Teague testesíti meg a minden-lében-kanál fiatal bloggert, akinek a nagyon is jól menő filmes oldala hírnevet, a nemrég elkövetett baklövése pedig egy dühös és a nagy sztorit követelő szerkesztőt hozott az életébe. Utóbbi épp egy elbaltázott, és mint kiderült, hamis információn alapuló blogpost után takarítja a romokat Romana botlása után. Jack Bellet a helyi újság firkásza, aki épp egy válás és a gyermekelhelyezési per közepette kapja a feladatot, hogy göngyölítse fel a haláleset körülményeit, lehetőleg minél érdekesebb cikkek formájában. K.C. Gaddis magánnyomozó pedig élete zsákutcába jutásán merengve egy lépésre áll az öngyilkosságtól, amikor is telefonhívást kap, megbízója pedig a véres ügy megoldását bízza rá. Így útra kel hű kutyájával, és Cypress Knee-be érkezik, hogy nyomozati jelentéseivel az egyszerűnek tűnő ügy végére járjon.

3. oldal

A játék legfőbb erőssége a történet és az ügy 3 féle motivációból fakadó felderítése. Ehhez szorosan kapcsolódik a nyomok összegyűjtése, valamint ezek alapján minden szereplő részéről a saját munkakörének megfelelő összegzések elkészítése. Itt a korábban is említett nyomok és összefüggések által kikristályosodó lényeget Romana blogpost formájában tárja a világ elé. Jack cikkeket küld a főszerkesztőjének, Gaddis pedig jelentéseket küld megbízójának.

Az eltérések azonban nemcsak a motivációban jelennek meg. Az összegzések ugyanis háromféle fogalmazási stílusban (spin) készíthetőek el, de csak egy kerül publikálásra. Nem mindegy tehát, hogy az adott karakterrel az összegyűjtött információt milyen módon továbbítjuk, ugyanis a fogalmazás stílusa, valamint a különböző mellékszereplőkre gyakorolt hatása nagyon is eltérő lesz. És akkor még azt is figyelembe kell vennünk, hogy hőseink főnökei más és más elvárásokkal vannak jelen a képletben. A dialógusok is fontos szerephez jutnak, hiszen ha egy bizonyos témára fókuszálunk, úgy értékes információkhoz juthatunk, de akár mellékvágányra is vezethet minket az értékesnek tűnő nyom. A beszélgetések egyszeri lehetősége súlyos dilemmák elé állít minket, valamint abban is döntenünk kell, hogy egy fordulópontnál akár 3-4 információ közül vajon melyiket tartjuk publikálásra érdemesnek. Ez az újrajátszhatóság tekintetében pozitívum, mert bár a főszál ugyanaz marad, az interakcióink és a dialógusok új, érdekes apróságokat fedhetnek fel a történetből előttünk.

A három részesre tervezett játék olyannyira magáévá tette a színházas történetmesélés koncepcióját, hogy a teljes játék megvételével -a játék oldala alapján- igazából egy három felvonásos darabra veszünk jegyet. Érdekes a főszereplők bőrébe bújni, és mint kiderül, még közös múltjuk is van, nemcsak egymással, de a várossal is. Feltűnik a színpadon még egy összeesküvés elmélet is, egy vallásos szekta, és az ősök dühös szellemeire figyelmeztető tüntetők egy kis csoportja, megannyi furcsasággal karöltve. Az FBI kérdéseinek kereszttüzében pedig minden eszközt be kell vetnünk, hogy felfedhessük az egyre inkább szakadék felé rohanó gyorsvonatra hajazó történet szálait, és rájöjjünk, hogy vajon ki és mi is áll a háttérben valójában.

Pontozási irányelveink

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward