Kiskarácsony, nagykarácsony - ünnepi játékválogatás

Mi a közös egy cyberpunk thrillerben, egy izomtrikós detektív kalandjaiban, és egy különleges, dátumhoz kötött platformerben? Hát természetesen a karácsony!

Kiskarácsony, nagykarácsony - ünnepi játékválogatás

Az ünnep alkalmából úgy döntöttünk, hogy egy rövidke válogatásban megemlékezünk pár ilyen vagy olyan okból emlékezetes karácsonyi játékról. Fölösleges szószaporítás helyett lássuk is őket!

Bár Japánban a buddhizmus, illetve a sintoizmus a fő vallások, és a különféle felekezetekhez tartozó keresztények aránya a felmérések szerint 1 és 2,3% között ingadozik, a karácsonyt a szigetországban is megtartják, még ha máshogy is, mint mifelénk. Az ünnep vallási tartalma jóformán teljesen háttérbe szorul, a hangsúly az ajándékokon és a Kentucky Fried Chicken fogásain van, mert a japán családok hagyományosan a Harland David Sanders által alapított gyorsétterem-hálózat ételeit fogyasztják ilyenkor. A játékipar egyik legjelentősebb országában természetesen több, karácsonykor játszódó program is készült az évek során, amik közül az egyik legérdekesebbet nem kisebb személy, mint a Metal Gear franchise világhírű atyja, a pályája elején álló Hideo Kojima jegyzi. A Snatcher címre keresztelt cyberpunk kalandjátékban, ami a karácsonyt ünneplő Neo Kobe Cityben játszódik, a játékos az amnéziában szenvedő Gillian Seedet alakítja, aki egy különleges alakulat tagjaként az emberekre megszólalásig hasonlító, azok helyét titokban átvevő snatcherek ellen veszi fel a harcot. Gillian helyzetét nagyban megnehezíti, hogy robotsegítőjén, Metal Gearen kívül senkiben sem bízhat, hiszen nem tudhatja, hogy tényleg egy emberrel beszél-e vagy csupán egy úgy kinéző gyilkológéppel, ami mindent megtesz, hogy titka ne derüljön ki. Hogy mennyire veszélyesek, azt jól mutatja, hogy az egyik informátor Télapónak álcázza magát, hogy minél nehezebben lehessen azonosítani, és beleolvadjon az ünnepi tömegbe.

Az amúgy is bonyolult helyzetet még inkább megnehezíti, hogy az események a jelek szerint összefüggésben állnak az emberiség történelmének legnagyobb katasztrófájával, az Eurázsia népességének nyolcvan százalékát kiirtó és az érintett területeket lakhatatlanná tevő Lucifer-Alpha kódnevű biológiai fegyver elszabadulásával. Gillian pedig, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre merül a paranoid konspirációkkal teli, furcsa világ mélyére, úgy döbben rá, hogy semmi sem az, aminek gondolta. A cyberpunk legjobb hagyományait kivető játék Japánban osztatlan sikert aratott, népszerűségét jól mutatja, hogy rádiójáték és RPG-spin-off is készült belőle. Azonban, mivel Európában és Észak-Amerikában csak a Sega Genesis rendkívül rosszul fogyó kiegészítőjének, a Sega DC-nek a használatával lehetett futtatni, ezekben a régiókban az eleve behatárolt közönség miatt nem kerülhette el a bukást.

A leginkább bullet hell címeiről ismert CAVE alkotása, a Deathsmiles II: Makai no Merry Christmas, bár shoot 'em uptól kissé szokatlan módon részletesen kidolgozott történettel bír, és valamennyi karakter háttérsztoriját megismerhetjük a programhoz adott kézikönyvből, nem a narratívájával, hanem a non-stop akcióval lopta be magát a játékosok szívébe. A karácsonykor játszódó lövöldében hat angyal közül választhatjuk ki, hogy kivel is próbáljuk meg megállítani az egykor a jók közé tartozó, de a gonoszok oldalára átállt Satan Clawst, akinek feltett szándéka, hogy szenteste megsemmisíti Gilverado városát.

A sikerfilmek alapján készült játékoktól joggal veri ki a víz az emberek java részét, hiszen többségük még az adathordozó és a tok, vagy a digitálisan terjesztett példányok esetén az internet-előfizetés letöltés idejére eső árát sem éri meg, nem hogy azt a horribilis összeget, amit a megjelenésekor elkértek érte. Sajnos a karácsonnyal foglalkozó filmes adaptációk esetében is elmondható, hogy ennek a kategóriának nem véletlenül van veszett híre.

A kereskedelmi tévék kínálatából kirobbanthatatlan Reszkessetek betörők! mindent elsöprő sikerét követően egy percig sem volt kérdéses, hogy a játékváltozatnak a korszak összes fontosabb platformjára meg kell jelennie, hiszen biztosra lehetett venni, hogy gyermekek milliói várják majd, hogy Kevin McCallister bőrébe bújva megleckéztessék a két banditát. Ezért a megbízott fejlesztők nem igazán foglalkoztak olyan apróságokkal, mint a játékélmény, vagy a minőség, hanem teljesen nyilvánvalóan abból indultak ki, hogy a többség aligha néz majd alaposabban utána annak, hogy mit is vesz meg, így teljesen fölösleges azzal strapálniuk magukat, hogy valami értékelhetőt tegyenek le az asztalra. Emiatt a PC-re, NES-re, SNES-re, Game Boy-ra, valamint a Sega Mega Drive-ra, Master Systemre és Game Gearre kiadott játékok, amikben magától értetődő módon Harry és Marv kicselezése volt a dolgunk, igen kevés gyereknek szereztek örömet. Még a legérdekesebb alapkoncepiójú és legjobban sikerült Sega-gépekre kiadott variáns, amiben egy meglepően fejlett tárgykészítési rendszer segítségével kell borsot törni a Vizes Banditák orra alá, is meglehetősen negatív kritikákat kapott.

Az 1992 és 1995 között megjelenő Mega magazin szerzője, Amanda Dyson „groteszkül túlárazott”, szánalomra méltóan rossz alkotásnak nevezte a programot, a MegaTechnél pedig gondosan kiemelték, hogy csakis a legfiatalabbaknak érdemes tenniük vele egy próbát. Azok sem jártak jobban, akik beruháztak az 1992-ben debütált második rész alapján készült Lost in New York egy kópiájába, sőt, alighanem a mai napig bánják ezt a döntésüket. A ritka igénytelen játékról alighanem mindent elmond, hogy az Electronic Gaming Monthly 1992-ben a legrosszabb folytatás, 1996-ban pedig a legrosszabb filmes játék kitüntető díjával jutalmazta a fejlesztők ritkamód igénytelen munkáját, és az Angry Video Game Nerd websorozatban is terítékre került az antijáték.

A 2006-os Home Alone pedig, ahogy azt ez a kizárólag saját felelősségre megtekinthető videóis ékesen bizonyítja, feltette a pontot az i-re.

A Die Hard játékok összképe is inkább nevezhető sötétnek, mint fényesnek, de kétségbevonhatatlan, hogy a Roderick Thorp 1979-ben megjelent “Nothing Last Forever” c. regénye által ihletett filmek alapján készült programok között akad pár, egészen pontosan két jól sikerült darab. Az 1996-os, először a játéktermekben hódító, majd Sega Saturna és PS2-re is kiadott Die Hard Arcade-nek ugyan viszonylag kevés köze van John McClane kalandjaihoz, mert az elnök lányát kell benne megmenteni a terroristáktól. De ennek ellenére, a játékosok imádták az alkotást, ami a Sega legnépszerűbb, az Egyesült Államokban gyártott arcade-gépe lett.

A szintén ebben az esztendőben piacra dobott, az első három film sztorijára épülő Die Hard Trilogy is belopta magát a közönség szívébe, ami a remek kivitelezés mellett annak is köszönhető, hogy mindhárom részt más módon dolgozták fel. A Nakatomi toronyházban TPS-módban menthetjük meg a túszokat, a Washington Dulles nemzetközi repülőtéren egy akár fénypisztollyal is teljesíthető railroad-shooter keretein belül kell megtizedelnünk a rosszfiúkat, a sorozatot trilógiává építő, kakukktojásnak számító részt feldolgozó, az előző kettővel ellentétben nem karácsonykor játszódó játékban pedig az autóvezetésé a főszerep.

Kevesen tudják, hogy a kilencvenes évek egyik korszakalkotó sikerjátéka, a Lemmings lényegében egyetlen kurta óra alatt született meg. A DMA Design egyik munkatársa, Mike Daily ugyanis úgy vélte, hogy 8*8 pixeles méretben lenne a legjobb megalkotni pár karaktert, és hozzávetőlegesen hatvan perccel azt követően, hogy ez az eszébe jutott, összehozott egy demót, amin kicsiny emberkék végeláthatatlan, tömött sorokban meneteltek egy puska és egy mindenkit kegyetlenül összezúzó tíz tonnás súly felé. Ezen mindenki jót kacagott és a férfi kollégái egyéb halálnemekkel, például egy hatalmas szájjal, vagy két, a kis alakokat kilapító kézzel egészítették ki az animációt. Miután betegre nevették magukat, a cég egyik munkatársa, Russell Kay hangosan nevetve kimondta azt, amit mindenki gondolt: a halálba menetelő, butácska kreatúrák koncepciójára fel lehetne építeni egy játékot. A többi pedig történelem. A Lemmings jött, látott, és mivel az évek során a különféle verzióiból tizenötmillió egységet értékesítettek, tagadhatatlan, hogy győzött is. Az 1991 és 1994 között több változatban is kiadott Christmas Lemmingsben is az a dolgunk, hogy megmentsük önnön ostobaságuk drámai következményeitől a mikulássapkát viselő, havas tájakon masírozó parányokat.

A Nights Intro Dreams sajnos nem tudta elérni a Lemmings sikerét, holott a maga kategóriájában semmivel sem maradt el az egyik legnépszerűbb puzzle-alkotástól. A számtalan, a legjobb játékokat összesítő válogatáslistán felbukkanó platformer, amiben a három főhősnek, Clarisnak, Elliotnak és Nightsnak meg kell menteniük az álmok világát a rémálmok birodalmának gonosz urától, Wizemantól, kezdettől fogva arra volt ítélve, hogy egy relative szűk kör kedvence legyen, hiszen a Sega tragikusan hamar kivéreztetett konzoljára, a Sega Saturnra jelent meg, amiből még tízmillió egység sem talált gazdára. Azonban a speciális, mindössze két pályát tartalmazó, ünnepi demó-kiadása a konzol birtokosainak számához mérve sokakhoz eljutott, mert azt különféle játékokhoz, illetve magazinokhoz adták ajándékba. Az alkotás különlegessége, hogy az figyeli a játékgépbe épített órát, így az, hogy miképpen is néznek ki a szakaszok, attól függ, hogy hol is járunk az évben, illetve hogy mennyi az idő. Amennyiben pedig karácsonykor ülünk le a konzol elé, a környezet ünnepivé alakul át. A tárgyakat rejtő dobozok ajándékcsomagokká változnak, az ellenfelek a manókra jellemző öltözékekben parádéznak, és mindezeken túl még maga a Mikulás is felbukkan ebben a gép megbuherálása nélkül minden esztendőben csak limitált ideig játszható kalandban.

Ismertetőnk végére értünk. Amennyiben úgy érzitek, hogy méltatlan módon kihagytunk volna egy karácsonyi játékot a felsorolásból, feltétlenül osszátok meg velünk a hozzászólások között, hogy mely alkotások váltak örök emlékké bennetek.

Az iPon munkatársai nevében boldog, örömökben gazdag és mindenek előtt békés karácsonyt kívánunk valamennyi kedves olvasónknak!

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward