Későn érők és bűnözők – Megdöbbentő filmes karrierek

Spiclivé lett kokaincsempész, tengerbiológusi álmokat dédelgető, drogfüggő sztár, és hatvan felett kiteljesedő ápolónő. A szórakoztatóipar számos, ma már megkerülhetetlen alakja soha sem hitte volna, hogy egyszer híres lesz.

Későn érők és bűnözők – Megdöbbentő filmes karrierek

Mr. Kék lehiggad

Eddie Bunker nem kért, és nem adott kegyelmet. A drákói szigorú nevelőotthonokból menetrendszerűen megszökő, és hobók közt elvegyülő suhanc már-már betegesen meggyűlölte az általa képmutatónak tartott hatóságokat, és elhatározta, hogy kizárólag a saját szabályai alapján fog élni. A kezdetben a tápláléklánc legalján tengődő, piti karrierbűnöző-tanonc lassan kikupálódott, és hamisítóként, bankrablóként, illetve kábítószer-kereskedőként próbált meggazdagodni. De valósággal üldözte a balszerencse: hiába tervezte meg gondosan lépéseit, újra és újra a rácsok mögött kötött ki. Makacs jellemét viszont ez sem törte meg. Puszta kivagyiságból kést ragadó, általános félelem övezte, rafinált zsiványként elérte, hogy senki se merjen vele kötekedni. Ráadásul, hírnevét tovább növelte, hogy nem csak a fenyegető fellépéshez elengedhetetlen testépítésre fókuszált, hanem szellemi szükségletei kielégítésére is különös gondot fordított. Éjt nappallá téve falta a könyveket, és hamar felötlött benne, hogy kissé kibővítve-átgondolva izgalmakban dús élete egyik-másik kalandja érdekelhetné az olvasókat. Első zsengéi magától értetődően leközölhetetlen fércművek voltak, ám mert bőséges szabadideje tekintélyes hányadát kedvenc írógépe előtt töltötte, 1973-ban, negyvenévesen megjelenhetett első bestsellere, az A vadállatban is van szánalom. Bunkert ekkor gyakorlatilag kicserélték: mivel módja nyílt arra, hogy tiszta lappal folytassa, 1975-ős szabadulásakor önként és dalolva beállt a sorba.

Ennél jobb döntést nem is hozhatott volna. A kisebb-nagyobb megszakításokkal tizennyolc esztendőn keresztül raboskodó, negyvenkettedik évében járó ex-sittes némi jó modort erőltetve magára hamar több barátot is szerzett magának filmes körökben, és egyik kapu a másik után nyílt ki előtte. Gyakran felkérték, hogy vegyen részt egy-egy forgatáson, és könyveivel is szépen keresett. Népszerűségét jól jelzi, hogy mások mellett Quentin Tarantino is őszinte tisztelői közé tartozott, és a Kutyaszorítóban Mr. Kékjeként igényt tartott értékes szolgálataira.

Ahogy azt a 2005-ben, szabad és vagyonos emberként elhunyt Bunker esete is jól illusztrálja, sosem késő befutni. Cikkünkben ezért ezúttal későn érő, vagy sötét múltjukat maguk mögött hagyó művészeké a főszerep.

Lássuk hát a történeteiket!

Jobb későn, mint soha

Bryan Cranston már gyermekként megtanulta, hogy mit tesz az emberrel a mellőzöttség, hiszen apja, Joseph Louis Cranston a küszködő fantaszta tankönyvi példája volt. A forgatókönyvíróként és színészként is megbukó férfi nem volt hajlandó elfogadni a tényeket, és mikor fia tizenegy lett, egyszerűen maga mögött hagyta a családját, hogy kötöttségek nélkül folytassa tovább. Ez bárki mást elrettentett volna attól, hogy ezen az úton induljon el, de a kalandvágyó Cranstont a legkevésbé sem tartotta vissza nyomorgó-megkeseredett apja kálváriája. Ám a történelem kezdetben megismételte önmagát. Rendes megkeresések híján az Univerzális Élet Egyházának levélben felszentelt papjaként jutott szerény jövedelemhez, és ha kellett, pincérként, vagy biztonsági őrként dolgozott, hogy kiegészítse anime-szinkronizálással és egyéb apró munkákkal megkeresett, siralmas tiszteletdíjait. Ellenben harmincnyolc éves korától kezdve kitartása úgy-ahogy kifizetődött. Ugyan változatlanul erős jóindulattal B-listás senkiként tartották számon, de már nem rossz sci-fikben, vagy rettenetes vígjátékokban kellett kvázi nevesített statisztaként búslakodnia azon, hogy hova jutott: nívós produkciókban is feltűnt egy-egy pillanatra.

Persze ez még hosszú távon kevés lett volna az üdvösséghez, ám 2000-ben, negyvennégy évesen révbe ért, mert a hét évadot megérő Már megint Malcolm teszetosza Hal-jeként sokan a szívükbe zárták. Ennek kezdetben nagyon örült, de olyannyira egybeforrt a karakterrel, hogy a többség bajosan tudta elképzelni egy komolyabb filmben, vagy sorozatban, és komoly esély volt arra, hogy bohócként fogják elkönyvelni. A csattanót nem nehéz kitalálni. Az egykori sitcom-sztár 2008-ban, ötvenkét évesen a Breaking Bad Walter White-jaként mutatta meg, hogy kritikusai nagyobbat nem is tévedhettek volna, és ha akarja, egy feszes-torokszorító drámában is megállja a helyét.

Joe Pesci sem hitte volna, hogy lesz belőle valaki. Előbb táncosként és énekesként kerülte el a világhír, és komikusi álmokat is dédelgetett. Ám hiába állt össze a Maffiózókban Phil Leotardót megformáló Frank Vincenttel, duójuk sosem tört ki a kicsiny, dohányfüstös klubokból. 1976-ban végül felcsillant előtte a remény: Ralph De Vito kifejezetten őt akarta egyetlen filmjébe, a The Death Collectorba. De bánatára a gyengén megírt, feledhető krimi nyom nélkül merült el az érdektelenség szürke mocsarában. Viszont Pesci olyannyira kitűnt alibiző-antitalentum kollégái közül, hogy Martin Scorsese személyesen kérte fel arra, hogy bújjon az önpusztító középsúlyú ökölvívóbajnok, Jake LaMotta testvérének, Joey-nak a bőrébe. Ez telitalálatnak bizonyult. A teljesen ismeretlen, harminchét éves férfi egyből jelölték a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjra, ám azt csupán tíz évvel később, a Nagymenők pszichopata Tommy DeVitojáért zsebelhette be.

Miközben Pesci még a legrosszabb éveiben is megélt választott hivatásából, Harrison Ford kényszerből ki kellett, hogy tanulja az ácsmesterséget. Mivel mielőtt harmincöt évesen Han Solóként egy generáció ikonjává lett volna, színészként keresett jövedelme a hideg vízre sem volt elég. A tények sokkolóak. 1975-ben egy tárgyalótermi drámában állt pár percre kamerák elé és 1976-ban egy lőtéri kutyát sem érdeklő, a pionírok küszködései körül forgó tévéfilmben gondolkozhatott el azon, hogy vajon ilyen lovat akart-e. Még a sorsfordító 1977-es esztendő sem sok jóval kecsegtetett számára. A Csillagok háborúja mellett egy alkoholista katolikus pap a sátáni erőkkel vívott küzdelmeit bemutató, már a maga korában is méla közöny fogadta horrorban és egy, a kritika által gyalázatosnak értékelt dramedy-ben szerencsétlenkedett.

Negyven, ötven, hatvan

Az eleinte a tengerbiológia iránt érdeklődő Samuel L. Jackson sokszor megbánta, hogy nem tanult tovább. Minden idők legtöbb pénzt hozó csillaga a negyedik x előtt finoman fogalmazva sem dúskált az említésre méltó felkérésekben. Sőt, igazolva, hogy a baj nem jár egyedül, előbb a heroin, majd azt túl veszélyesnek találva a sokkalta költségesebb kokain rabjává lett. De családja összefogásának köszönhetően leszokott a szerekről, és nem sokkal azután, hogy kiengedték a rehabilitációs klinikáról, Spike Lee Dzsungellázának Gatorjaként brillírozott. A szörnyű emlékeit felhasználó Jackson olyannyira parádésan játszotta el az egy kis anyagért rokonait is meglopó, piti-jellemtelen karaktert, hogy méltó jutalma nem maradt el. Negyvenhárom évesen a cannes-i fesztiválon a zsűri őt választotta meg a legjobb mellékszereplőnek. Ez sínre tette és két évvel elteltével, Quentin Tarantino Ponyvaregényének debütálásakor végleg a legnagyobbak közé került, és ott is maradt.

Azzal, hogy a türelem rózsát terem, valószínűleg Morgan Freeman is egyetért. Hiszen, annak dacára, hogy már egészen fiatalon eljegyezte magát a színészettel, sehogy sem sikerült komolyabban felhívnia magára a figyelmet. A megélhetésért éveken át egy gyermekműsorban vegetáriánus vámpírként, és hasonló figurákként bohóckodó tehetséget szégyenszemre csak 1987-ben, azaz ötvenéves korában kapták fel, mert az A hamis riportot követően nem lehetett többé mellőzni. Ugyan a film a borzasztó reklámkampány miatt teljes bukás volt, ám a Leo Smalls-t alakító Freemant érdemei elismerése végett megannyi elismerésre jelölték, és a legmagasabb ligába lépve folytathatta karrierjét.

A későn érők koronázatlan királynője, az 1980-ban, negyvenegy évesen elváló Kathryn Joosten sem siette el a dolgokat. Az ápolónőként dolgozó nő nem hagyta, hogy új helyzete padlóra küldje, és csapás helyett lehetőségként fogta fel azt, hogy felbomlott a házassága. Hallatlan merészséggel a színjátszás felé fordult, de ötvenhárom évesen az számított a pályája csúcsának, hogy jelmezbe bújva Disneyworldben ugrabugrált, és turistákat szórakoztatott. A képességeiben makacsul bízó Joosten évekig reménykedett abban, hogy kisebb meghallgatásokra járva egyről a kettőre fog jutni. Aztán illúziói elmúltával 1995-ben Hollywood-ba költözött, és bár kapott pár felkérést, merész döntése objektív szemmel nézve totális csőd volt. Azonban 1999-ben Fortuna végre rámosolygott. Egészen 2002-ig rendszeres szereplője volt az Az elnök embereinek, és ismeretségének köszönhetően egyre gyakrabban csörgött a telefonja. Végül, 2005-ben, hatvanhat évesen a Született feleségek Karen McCluskey-jaként az egész világ megismerte, és 2012-es haláláig rajongói szeretetében, illetve méltán megérdemelt díjesőben fürödhetett.

A besugó, a gyűlölködő és a bandatag

Bunkerhez hasonlóan Tim Allen is közel járt ahhoz, hogy a társadalom örökre kivesse magából, mivel a huszonöt éves komikust 1978-ban, kábítószer-csempészés közben fülelték le a Kalamazoo Battle Creek reptéren. Tekintve, hogy a stand-upos körökben már némi hírnévnek örvendő, viszont országosan még ismeretlen előadóművésznél nem kevesebb, mint hatszázötven grammnyi kokaint találtak, az akkoriban hatályos törvények értelmében szinte biztos volt, hogy egy cellában fog megöregedni. Allennek semmi sem volt drága azért, hogy futni hagyják, ezért vádalkut kötött. A megállapodás egyszerűbb nem is lehetett volna: ha bűnösnek vallja magát, egyben feladja az összes, vele kapcsolatban álló neppert, árulása jutalmaként a bíróság különösen elnéző lesz vele. A komédiás zokszó nélkül elfogadta a feltételeket, és miután letelt a rá kirótt huszonnyolc hónap, nekilátott, hogy újra kivívja a maga helyét a showbiznisz ege alatt.

A kokaint Mark Wahlberg sem vetette meg, ám bajba nem a kábítószer, hanem a sorozatos, rasszista indíttatású vandálkodás sodorta. 1986. június 15-én, tizenöt évesen három komájával együtt ocsmány szitkokat fröcsögve kövekkel dobálta meg a hazafelé tartó, fekete Jesse Colemant. Míg másnap pár új cimborával kiegészülve inzultálta az egy osztálykiránduláson részt vevő fiút, és annak kísérőit. Tetteiért felfüggesztett börtönbüntetést kapott, de ez sem térítette jobb belátásra. 1988 áprilisában a leendő sztár egy bottal ájulásig verte vietnami származású Thanh Lamet, és nem sokkal később Hoa Trinht is teljes erejéből szemen ütötte. A vád eleinte gyilkossági kísérlet volt, ám az enyhébb minősítésért cserébe mindent bevalló Wahlberget „csupán” testi sértésért ítélték el, és elvileg két évig tartó büntetéséből csekély másfél hónapot kellett leülnie.

A leginkább a Maffiózók Paulie Gualtieri-jeként brillírozó Tony Sirico számára sem véletlenül nem jelentett kihívást az, hogy az erőszakosabb oldalát mutassa. A rablásért és illegális fegyvertartásért hűvösre tett haramia a saját bevallása szerint is részt vett kisebb-nagyobb bandaháborúkban. Ezen felül, bár ezt hivatalosan sohasem erősítették meg, többen úgy tartják, hogy a hatvanas-hetvenes években külsősként a rettegett Colombo család egyik kápójának, a Zöldszemű becenéven futó Jimmy Clemenzának a klikkjéhez tartozott.

Machete nem gyilkol

Végül, felsorolásunk aligha lenne teljes Danny Trejo nélkül. Az 1944-ben született férfi ifjabb éveiben mindkét végén égette a gyertyát: nagyivó, drogos, a rá ferde szemmel nézőket laposra verő vagányként összesen tizenegy esztendőt töltött fegyintézetekben. Szerencséjére azonban 1972-ben a San Quentinben raboskodva ráébredt, hogy hiába ő a helyi boxbajnok, ha nem száll ki, előbb-utóbb vagy megölik, vagy megvetett senkiháziként fog meghalni. Az anonim alkoholisták tizenkét lépésből álló programjának segítségével erőt vett szenvedélybetegségein, és addigi életétől végképp megundorodván, vezeklésképpen megfogadta, hogy azon lesz, hogy másokon segítsen. Szabadulását követően sokáig építőipari brigádvezetőként kereste a kenyerét, majd, mikor lehetősége nyílott rá, problémás, kábítószerfüggő fiatalokra specializálódott szociális munkásként próbálta egyenesbe hozni a hozzá bizalommal fordulókat.

A második nagy fordulatra egészen 1984-ig kellett várnia. Az egyik, a Szökevényvonaton dolgozó védence egyre nehezebben tudott ellenállni az őt kokainnal kínálgató kollégáinak. Trejo azonnal a forgatás helyszínére sietett, ahol összefutott az annak idején vele együtt ülő Edward Bunkerrel. Az író emlékezett rá, hogy a mesterien öklöző Trejo-val anno senki sem mert ujjat húzni, és felkérte, hogy illő tiszteletdíjért cserébe mutasson pár kunsztot Eric Roberts-nek. Ő belement az alkuba, és innentől kezdve nem volt megállás. Új barátainak, és jellegzetes, ijesztő külsejének köszönhetően előbb kisebb-nagyobb epizódszerepekben tűnt fel, hogy aztán a Szemtől-szembenben és a Desperadóban komolyabban is megcsillogtassa tudását. A többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem. Egyre több és jobban fizető felkérés futott be, és apránként Hollywood egyik legnépszerűbb karakterszínészévé avanzsált. Ráadásul, eközben a siker sem szállt a fejébe. Rendületlenül tartja magát a legsötétebb óráiban tett esküjéhez, és hírnevét arra használja, hogy a legkülönfélébb céllal elindított jótékonysági programok szószólójaként adományokat gyűjtsön, vagy kamaszoknak mesél a börtön pokláról.

Ezzel cikkünk végére értünk. Ha ti is ismertek ilyen, vagy ehhez hasonló példákat, kérjük, osszátok meg őket velünk a kommentek között!

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward