Kerbal Space Program - A kerbonauták utazása

Hosszú idő után végre kijött a cuki űrutazás-szimulátor teljes verziója.

Kerbal Space Program - A kerbonauták utazása

1. oldal

Minden valós vagy lehetséges civilizáció legnagyobb teljesítménye, ha képes elhagyni a bolygót, ahol született: az űrkorszak hozza el a felismerést, hogy milyen törékeny az élet a hatalmas, hideg kozmoszban. Az asztronauták, akik kívülről szemlélik a szülőbolygójukat, hirtelen rádöbbennek, hogy nem a határokért és elvekért vívott háborúk, kicsinyes konfliktusok és a még kicsinyesebb birtoklás, hanem az összefogás, a tudomány fejlődése és a nagy utazás a végső cél. A Civilization-játékok egyik lehetséges befejezése ez, és talán a legmegindítóbb is.

Benne vagyunk mi is már egy fél évszázada ebben a korszakban, de úgy tűnik, sokunknak nem egészen világos, mennyire is nagy ez a teljesítmény. Megalkotni a gépezeteket, amelyek szembeszállnak a természet legalapvetőbb törvényeivel, elrugaszkodni az ismeretlenbe, majd megküzdeni vele sokkal nagyobb lépés, mint bármi más az emberiség történelmében a kerék feltalálása óta. Csak hogy szemléltesse valami ezeket az erőfeszítéseket, álljon itt egy szerény példaként a Kerbal Space Program. Az űrutazás teljes küldetésének szimulátora.

Ha követjük az ESA, a NASA vagy egyéb űrügynökségek tevékenységét (vagy ha csak a delíriumos mosolyú Brian Cox tantrikus szemináriumait hallgatjuk), észrevehetjük, hogy mennyire fellendülőben van megint ez az egész: landoltunk egy üstökösön, tervezzük egy aszteroida Hold körüli pályára állítását, megérkeztünk a Cereshez, több irányból közelítik a Mars-programot, és már az Europa-küldetés finanszírozása is tervbe van véve. Tarolnak az olyan filmek, mint a Gravity és az Interstellar. Remek idő ez egy ilyen játék megjelenésére. Egy saját űrrakéta építésére.

Persze, a "megjelenés" itt csupán egy átmenet 1.0-ba, ugyanis az első iterációja ennek a játéknak már csaknem négy éve elérhető, Steamre 2013-ban került fel, és azóta folyamatos frissítésekkel közelített ahhoz a formához, amelyet jelenleg teljes játékként el lehet adni. Így talán kevesen vannak, akik még nem hallottak volna róla, de ha mégis akad ilyen, számukra most jött el az ideális pillanat, hogy kipróbálják (a Steamen ingyenes demó is található).

2. oldal

Szóval honnan erednek a Kerbonauták? Van egy bolygó, ahol kis zöld lények élnek, látszólag kissé kettyósak, de mint látjuk, képesek a legbonyolultabb tudományos forradalmat elhozni, és helytállni benne. Aranyos, jópofa körítés, de ez ne tévesszen meg senkit: irdatlan hardcore tartalom rejlik alatta.

A játékmenetet még szemléletesen elmagyarázni is nehéz. Nem stratégia, nem logikai játék, nem mozgással kapcsolatos szimuláció, de minden ilyesmiből van benne. Az első feladat összerakni egy működő rakétát, amellyel kijuthatunk az űrbe. Ez még a játéknak a legalapabb, leglényegibb része, és ez is annyiféle paraméterrel rendelkezik, és olyan kreatív szabadsággal oldható meg, hogy a bukás első próbálkozásra szinte törvényszerű. Milyen komponensek szükségesek egy rakétához? Hogyan helyezkedjen el a súlyponthoz képest a motor, ahhoz képest az üzemanyagtartály, a kabin? Milyen kiegészítők kellenek? Hány támasz a minimum? Mennyi az a szám, ami már pazarlás?

Még ha a rakéta fel is emelkedik, a küldetés nem ér véget. A naprendszer felfedezhető, első körben a bolygó első holdja, a Mun van soron. Tegyük fel, hogy a rakéta eljut oda... de vajon minden rendben lesz a leszállással? Sikerült? Később visszatérve a bolygóra még mindig darabjaikra fröccsenhetnek kedvenc kerbonautáink, mert éppenséggel elfelejtettünk ejtőernyőt felszerelni a küldetés kezdetén. Nem árt ismerni az aerodinamika alapjait és valamennyit a bolygókörüli mozgásról, gravitációról, légkörről sem. Bármilyen figyelmetlenség rendkívül mókás katasztrófákhoz vezet.

A játék háromféle játékmódot kínál fel a gyakorlatozást követően: sandbox-, tudományos és karrier-mód, de ne gondoljatok, hogy ezek között nagyon éles a különbség, a játék célja és menete lényegében mindig ugyanaz, legfeljebb az elérhető erőforrások, minicélok, büntetések-jutalmak variálódnak. Vannak fix szereplők, van fix esztétika, de nincsen fix "kinézete" a játéknak. Mindig az aktuális küldetésszakaszban vált kameranézetet, amelyet egyébként szabadon tekergethetünk. Ebben van némi kényelmetlenség, sokat kell tanulni, mire mindent átlátunk és gördülékenyen kezelünk.

Látszólag borzasztó komplikált és összetett probléma-megoldási rémálom az egész, de a játék azért ügyesen strukturált, ésszerűen elrendezett, a tutorial megtanít az alapvetésekre, tehát kitartással és türelemmel le lehet szállni a Mun-ra, majd el lehet kezdeni megtervezni az első interplanetáris küldetéseket. A játékos ebből a szempontból szinte teljes szabadságot kap (legalábbis sandbox-módban), a különböző bolygók tulajdonságait figyelembe véve eldöntheti, hogy mi a következő lépés. Nehéz, de ésszerű, díjazza a logikus, összetett gondolkodást. Az embernek mindig egyszerre többféle dologra kell figyelnie benne.

3. oldal

Érdekes, hogy az ESA, a NASA, és a SpaceX is felfigyelt a játékra, tudósok szerte a világon kifejezték rajongásukat ezért a szimulátorért. Tudományos szempontból természetesen nem a legpontosabb (ennek játékmenetet könnyítő okai vannak). A bolygóköri mechanikák bámulatosan működnek, de a játék nem vesz figyelembe rengeteg, a valóságban jelenlevő hatást, az egyszerűség kedvéért. Viszont ha valaki arra adná a fejét, hogy megtanuljon mindent az űrutazásról, már csak az összehasonlítás a játékkal, a különböző tudományos elemző cikkek a játék fizikájával kapcsolatban sokat segítenek a tanulásban.

Az űrhajómodellek lehetséges kombinációinak mennyisége (és minősége) már egy olyan játékot sejtet, amelyben el lehet szórni több száz órát, de ezt még felfűszerezik a modok, a közösségi élmény, amint a népes rajongótáborhoz csatlakozunk, és milliónyi olyan meta-dolog, amely a Kerbal Space Programot kiemeli a többi játék közül. Így válik inkább egyfajta jelenséggé, mint mondjuk a Minecraft, és ennek megfelelően hiába is próbálom elmagyarázni, mi minden vár a játékosra, ugyanúgy át kell élni, hogy leessen a dolog.

Nem mondom egyébként, hogy az első pillanattól kezdve gördülékeny, mindenkit beszívó, tökéletes mestermű, mert a helyzet az, hogy rengeteg türelem kell hozzá. Technikailag sincs szerintem minden rendben, néha belassul, furcsa képhibák villannak be, ami a nagy csinnadrattával bejelentett 1.0-nál, négy év után kissé ciki – persze ettől függetlenül lehet az én készülékemben is a hiba. Ha már platformok, gondolom nyilvánvaló hogy ez nem az a kanapén hátradőlős, kontrolleres ugrabugra, tehát ennek megfelelően se konzolokra, se mobilokra nem kapható, Steamről és GOG.com-ról viszont bátran lehet töltögetni (achi vadászoknak érdemes lehet tudni, hogy a teljes verzió még mindig nem támogatja az achievementeket).

Sem lebeszélni, sem rábeszélni nem szeretnék senkit, hogy megvegye a játékot, mert igencsak speciális termékről van szó: nem való mindenkinek. Akit viszont fizikai törvények tekergetése közben kap csak el a nerdgazmus, hát... mindenféleképpen megtalálták a definitív űrprogram-szimulátort. Ha tehetitek, mindenképp próbáljátok ki legalább a demót, mert ahogy mondani szokás, megkerülhetetlen instant klasszikus, amelynek legalább a létezéséről tudni érdemes. A végtelenbe és tovább!

Értékelés: 8,5/10

Platform: PC (Windows, Linux, OSX)

Tesztplatform: PC (Windows)

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward