ICY – Új idők jeges szele

Lassan az válik hírértékűvé, ha valamit befejezve adnak ki.

ICY – Új idők jeges szele

Ha egy cukrászdában kihoznának elénk pár tojást, némi kristálycukrot, illetve egy kevés búzalisztet, porcukrot, csokoládét és vajat, majd szabadkozó mosollyal közölnék, hogy a dobostorta most így sikerült, de ha visszajövünk két hét múlva, akkor már van rá némi esély, hogy a szakács jobban veszi az akadályokat, akkor nyilván ledöbbennénk. Ha pedig ki is akarnák velünk fizettetni a sajátos édesség-értelmezést, alighanem a fogyasztóvédelem figyelmébe ajánlanánk az üzletet.

Ezzel szemben a játékiparban megszokottá, sőt, egyenesen természetessé lett, hogy a fejlesztők kiadnak egy közel élvezhetetlen, elemi hibáktól hemzsegő programot, majd bocsánatkérő üzenetekben biztosítják a vásárlókat arról, hogy pánikra semmi ok, pár hónapon belül olyan élményben lesz majd részük, amiről nem is álmodtak. Addig pedig legyünk türelemmel, és még egyszer köszi a pénzt. Az embernek ilyenkor önkéntelenül is eszébe jut, hogy az internet elterjedése, majd a Steam, a GOG és a többi online nagyáruház térhódítása előtt a minőség kérdéskörét lazán kezelő stúdiók tízből kilencszer csődbe mentek, vagy iszonyatos pénzeket buktak, most meg lassan az a hír, ha valami a hivatalos megjelenés idején már tényleg készen is van.

Cikkünk alanya, az ICY remek példája annak, hogy az érthetetlen sietség mekkora károkat is tud okozni. Az Inner Void stúdió csapatának posztapokaliptikus környezetben játszódó, RPG-interaktív regény hibridje ugyanis, ha eltekintünk a technikai malőröktől, kifejezetten szórakoztatóra sikeredett. A néha kissé suta szóhasználatú, de alapvetően jól megírt és élvezetes történet szerint egy fagyos pusztát járó, amnéziában szenvedő nomádot alakítunk, akinek a barátait egy nap elrabolja pár feltűnően jól felszerelt zsoldos. Mivel a fehér pokolban csakis a cimboráira számíthat az ember, a kicsiny kompánia többi tagjával együtt magától értetődő módon az emberrablók nyomába kell erednünk.

Ahogy az efféle történeteknél lenni szokott, hamar kiderül, hogy egy az egész vidék sorsát meghatározó kalandba csöppentünk, és csakis rajtunk áll, hogy a különféle eltérő célokkal és világnézettel bíró érdekcsoportok közül végül kihez is csapódunk. A hangulatos, és több komoly választási lehetőséget is kínáló sztori mellett a játékmechanikára sem lehet panaszunk. Mivel egy hóval borított, kegyetlen vidéken kell érvényesülnünk, állandóan oda kell figyelnünk arra, hogy a csapatunknak legyen mit ennie és hogy ne fagyjunk meg az éjszaka alatt. Külön jó pont jár a készítőknek azért, mert a véletlen találkozások és meglepetésszerű események miatt simán megeshet, hogy hiába teszünk meg mindent a túlélésért, végül mégis legyűr minket a mutánsokkal teli, fagyos puszta.

Sajnos azonban, bármennyire is jól hangzik mindez, a gyengécske megvalósítás miatt nem fogjuk tudni istenigazából élvezni az ICY-t. A hibákat hosszasan lehet sorolni. A csaták mindennemű taktikát nélkülöznek. Ha folyamatosan a közelharci támadás gombot nyomjuk, akkor hacsak nincs a halál közelében a csapatunk, elképzelhetetlen hogy veszítsünk. A különféle fegyverek és vértek teljesen fölöslegesek, a játék elején megkapott cuccokkal simán túl lehet élni mindent. A képzettségek java részének sem sok hasznát vesszük. Igazából amennyire két végigjátszás alatt meg tudtam állapítani, csak a gyógyításra, a vadászatra, a tárgykeresésre és a haladás sebességét befolyásoló felfedezésre érdemes tenni, minden másnak alig van kihatása a játékmenetre. A megfélemlítést hét óra alatt háromszor ha használtam, a meggyőzést pedig kétszer, minimális eredménnyel. Az pedig egyenesen a vicc kategóriába tartozik, hogy ha nem kattintunk elég gyorsan a képernyő jobb alsó sarkában lévő vadászat vagy keresgélés gombok egyikére, akkor a csapat új irányt vesz.

Ez elsőre nem hangzik túl tragikusnak, de mivel a mozgást nem lehet megállítani és minden megtett lépésnél levonódik valamennyi az ellátmányból, ha éppen szűkösek a készleteink amikor mellényomunk, garantált az éhhalál. Ezen kívül olyan, egészen bizarr hibákkal is találkozhatunk, mint hogy egyes eseményeknél egy pillanatra az egyik opció következménye ugrik fel, majd csak utána látjuk, hogy mibe is keveredtünk, vagy hogy néha egybemosódnak a menük.

Mindezek miatt sajnos a legnagyobb jóindulattal sem tudom a gyenge közepesnél jobbra értékelni a véleményem szerint ennél mindenképpen többre hivatott, de gyatrán kivitelezett játékot. Ha egy kicsivel gyengébb lenne a történet, akkor egyértelműen a nem ajánlott kategóriába esne, így viszont a Falloutra várva egy próbát megérhet a túlélésre kihegyezett játékok rajongói számára. A többiek viszont kerüljék el.

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward