Ico & Shadow of the Colossus Collection - HD változat

A PlayStation 2-es éra talán két legelismertebb játéka most új köntösben teszi tiszteletét a PS3-on.

Ico & Shadow of the Colossus Collection - HD változat

1. oldal

Eddig nem igazán foglalkoztunk az egyre gyakoribbá váló HD-s feldolgozásokkal, remake-ekkel, de mentségünkre legyen mondva, 2011 (különösen annak eleje és vége) igencsak elkényeztetett bennünket kiváló játékokkal, így mindig volt más, újabb fejlesztés, amiről írhattunk. Most viszont úgy tűnik hagynak nekünk egy szusszanásnyi időt a fejlesztők, hiszen még pár hétig nem igazán jelenik meg igazán felsőkategóriás játék. Remek alkalom ez arra, hogy elővegyük néhány klasszikus program felújított változatát és megnézzük, méltó módon bántak-e a fejlesztők ezekkel az alkotásokkal.

Ico

Tíz évvel ezelőtt a Team Ico nevű japán csapat elkészítette azt a játékot, ami a PlayStation 2 egyik legelismertebb (még ha anyagilag nem is a legsikeresebb) címe lett. Az Ico-ról, erről a puzzle elemekkel megfűszerezett, 3D-s platformjátékról van szó, ami zseniális történetmesélésével, hangulatával és ötletes játékmenetével lenyűgözte a kritikusokat és a játékosokat egyaránt. Lássuk miről is szól ez a program? A címben szereplő Ico egy kisfiú, aki bizarr módon szarvakkal jött a világra, ami rossz ómennek számított a falujában, ezért amikor elérte a megfelelő kort, egy kastélyba vitték, és ott bebörtönözték. A szerencsének köszönhetően nem kellett sokáig raboskodnia azon a helyen, mivel sikerült hamar kiszabadulnia a kőszarkofágból, amibe bezárták. Nem meglepő módon ez a fiú az általunk irányított karakter, akivel nem is lehet más célunk, mint kijutni ebből a szörnyű kastélyból. Ám mielőtt erre lehetőségünk adódhatna, összetalálkozunk egy rejtélyes fiatal lánnyal, Yordával. Hozzá kapcsolódik a játék egyik legfontosabb, és igencsak egyedi játékeleme, ugyanis Ico-val ellentétben ő nem egy agilis, talpraesett szereplő, így hősünkkel folyamatosan segítenünk kell őt, hogy túljusson a játék által elénk gördített akadályokon. Tulajdonképpen két feladatunk van a játékban. Egyrészt Ico-t irányítva ügyességünket próbára tevő, időnként logikai feladványokkal megspékelt platformrészeket kell teljesítenünk. Ugyanakkor, mivel Yorda nem tud nagyot ugrani, vagy magasra felmászni, a pályákon lévő tárgyakat, gépezeteket használva nekünk kell segítenünk őt az előrehaladásban. Na és persze ne feledkezzünk meg a sötét szellemekről sem, amik időnként megjelennek a semmiből, és megpróbálják elrabolni a lányt, amit nem hagyhatunk, mivel az a játék végét jelenti.

A rejtélyes történet és az ötletes játékmenet még a mai nap is megállja a helyét, ám a grafika érthető módon igencsak megkopott az elmúlt évtizedben. Így éppen kapóra jött, hogy a Sony kezelésbe vette, és a HD korszakba repítette a játékot. A HD-s konverziókra idén láthattunk már pozitív és negatív (khm…Resident Evil) példát is, így kissé félve vártuk a játék új verziójának megjelenését, ám nagy megkönnyebbülésünkre az Ico nem okozott csalódást. A fejlesztők nem csak megnövelték a felbontást 720p-re, hanem a környezetet és a karaktereket borító textúrákat is feljavították némileg. Nem kell persze teljes konverzióra gondolni, hiszen nem írtak új motort a játékhoz, így az alacsony poligonszám miatt továbbra is találkozni fogunk szögletes felületekkel, viszont kétségtelenül „tisztább” kép fog a szemünk elé tárulni az új játékban. Az élesebb látványvilág pozitív hatással van a fény- és bloom effektek megjelenítésére is, amik az Ico 2001-es verziójának nagy erősségei voltak, és amelyek most még szebben mutatnak a játékban. Ami a HD-s változat további újításait illeti, mindenképpen említésre méltó, hogy azon szerencsések, akik rendelkeznek 3D-s televízióval, a főmenüben bekapcsolhatják a sztereoszkópikus 3D opciót, és így háromdimenziós megjelenítés mellett játszhatják a játékot. A manapság megjelenő programokhoz hasonlóan az új Icóba is bekerültek a játék közben megszerezhető trófeák, ezekből összesen 16 darab gyűjthető össze. Ami a negatívumokat illeti, nem egyszerű fogást találni az Icón, talán az irányításon lehetett volna finomítani egy keveset, mivel a platform részeknél néhány esetben nehézkessé válhat a főhős kezelése. Ezt leszámítva viszont ugyanolyan élvezetes és magával ragadó a program, mint az eredeti változat, a stílus rajongóinak kötelező darab.

2. oldal

Shadow of the Colossus

Ritkán fordul elő, hogy egy fejlesztőcsapat egymás után két olyan játékot készítsen, amelyeket évek múltán is kultikus tisztelet övez. Márpedig a Team Icónak sikerült végrehajtani ezt a tettet, ugyanis a 2001-es Ico után a 2005-ban piacra dobott Shadow of the Colossus (SotC) is kiemelkedő kritikai siker lett, és még ma is nagy tisztelet övezi a játékosok körében. Ennek fényében nem túl meglepő, hogy az Ico HD változatának lemezére felkerült a SotC feljavított verziója is. A két program hasonló „kezelést” kapott, így az Icónál korábban leírt technikai jellemzők itt is érvényesek. A magasabb felbontás mellett javított textúrák és fényeffektek jellemzik a Team Ico alkotását, és nem maradt ki a 3D-s megjelenítés lehetősége és a trófea támogatás sem. Utóbbiból 31 darab gyűjthető össze a játékban. Kétségtelen, hogy nem vetekedhet a mai felsőkategóriás programokkal a Shadow of the Colossus látványvilága, ám hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem ragadott minket magával a hegyekkel és pusztaságokkal tarkított játékvilág, nem beszélve az igazán lenyűgöző kolosszusokról. A hangulat megteremtéséhez kiváló alapot nyújt az elsőosztályú zenei felhozatal, ami az elmúlt hat évben semmit sem veszített „erejéből”. Továbbra is felemelő érzés fogja el az embert, amikor az első kolosszussal történő csatározás során beindul a SotC védjegyének számító The Opened Way című szám.

Ami a történetet illeti, az egy Wanderer nevű fiúról szól, aki mindenáron megpróbálja visszahozni az élők sorába korábban elhunyt szerelmét, Monót. A játék kezdetén hősünk egy furcsa templomba érkezik Mono holttestével, ahol egy titokzatos hang elmondja neki, hogy csak egyetlen mód van a lány feltámasztására, ha legyőzi a vidéket uraló 16 kolosszust. A veszély ellenére Wanderer vállalja a feladatot, így elindulhatunk felkutatni a hatalmas szörnyeket. Bár a SotC-t az Ico szellemi utódjának is szokták nevezni, játékmenetükben alaposan eltér a két program. Néhány izgalmas jelenet ellenére az Ico azért egy nyugodtabb platformjáték volt, míg a Shadow of the Colossus tulajdonképpen egy akció- kalandjáték, bár kétségtelen, hogy itt is találkozni fogunk platformelemekkel. Utóbbiak főleg a kolosszusokkal történő összecsapások esetében jellemzőek, hiszen ahhoz, hogy legyőzzük ezeket a lényeket, fel kell másznunk rájuk, és megtalálni a gyenge pontjaikat. Megmászni egy háztömb méretű szörnyet ugyanakkor korántsem egyszerű dolog, különösen akkor, ha az folyamatosan mozog és megpróbál lerázni minket magáról. Az egyik legnagyszerűbb dolog a SotC-ban, hogy minden kolosszus teljesen egyedi, más-más taktikával tudunk felülkerekedni rajtuk. A játék elején még csak lomha óriásként jelennek meg ezek a lények, ám később már repülő kolosszusokkal is össze fogunk futni, amikre bizony fel kell ugranunk, és a levegőben kell megküzdenünk velük. Ne feledkezzünk meg lovunkról Agróról sem, aki nélkül gyakran még feljutni sem tudunk a szörnyekre. Ráadásul, mivel a SotC helyszínéül szolgáló hatalmas sziget teljes egészében bejárható, a közlekedést is alaposan meggyorsítja derék hátasunk. Összességében elmondhatjuk, hogy akárcsak az Ico új verziója, a Shadow of the Colossus HD feldolgozása is kiválóan sikerült. A nagyszerű hangulat és az élvezetes játékmenet már adott volt, ám ehhez most már pofásan festő látványvilág is párosul, így semmi akadálya sincs annak, hogy kipróbáljuk ezeket a klasszikus alkotásokat.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward