Hiánypótlás 2013

SMS-küldés vodkával, a csokoládé felezési ideje, teafőzés más bolygókon − néhány fontos és kevésbé fontos dolog, ami kimaradt az idei év tudományos hírei közül.

Hiánypótlás 2013

1. oldal

Évvégi összeállításunkban néhány olyan tudományos eredményt gyűjtöttünk össze, amelyek megismerése nélkül semmiképp sem ajánlatos átlépni 2014-be, mivel eme tudás hiányában komoly gondba is kerülhetünk, ha például a Halál Hídjának őrzőjébe botlunk. Hogy ezt a problémát a lehető leggyorsabban orvosoljuk, íme a legfontosabb tény, amelyet ebben az évben fáradságos munkával kiderítettek a kutatók: a felnőtt Taisu maximális terhelhetősége ügetés közben kicsit kevesebb mint száz kilogramm, vagyis nagyjából saját testtömegének 43 százaléka.

A japán Kitaszato Egyetem kutatói egy rendkívül ritka – a legutóbbi adatok szerint mindössze 65 példányt számláló – pónifajta teherbírását vizsgálták meg tudományos alapossággal. Nekik köszönhetően tehát már tudjuk, mennyi terhet pakolhatunk az aprócska lovakra, hogy azok utána képesek legyenek elérni a 3 m/s-os ügetősebességet.

Hasonlóan érdekfeszítő információ lehet, hogy a tudomány végre igazolta: a kisgyermekek mérhetően rövidebb ideig maradnak a fenekükön, mint a felnőttek. A kérdést megvizsgáló kutatócsoport eredményei alapján a felnőttek átlagosan 45 percet ülnek egyhuzamban, a kísérletek során vizsgált fiatal gyermekek azonban kevesebb mint 8 percig bírják, mielőtt helyet változtatnának, igaz, ők viszont gyakrabban ülnek le.

A Warwick Egyetem és a York Egyetem kutatói az adatátvitel területén értek el áttörést: technológiájukhoz mindössze nagyjából 100 dollárnyi könnyen beszerezhető alapanyagra és némi vodkára van szükség. A rendszer a természetben jellemző kémiai jelküldést imitálja, és fejlesztői szerint a jövőben alkalmazható lehet olyan környezetben, ahol a megszokott vezetéknélküli megoldások nem igazán működnek, például a víz alatt, alagutakban, csövekben vagy akár az emberi testben is.

A projekt érdekessége, hogy a szakértők vodkagőzzel juttatták célba üzeneteiket: az adatokat (a kanadai himnusz egyik sorát) binárisan kódolták, majd ahol 1 állt, ott szabadjára eresztettek egy apró vodkafelhőt, ahol 0, ott pedig szünetet tartottak. A vodkagőzt ventillátorral irányították a négy méterre található vevő felé, amely a levegőben található alkoholmolekulák koncentrációjának változását mérte. Ez az első alkalom, hogy molekuláris kommunikációval szöveges üzenetet továbbítottak.

A módszer némiképp humoros volta ellenére valóban használható lehet bizonyos specifikus területeken, például csatornarendszerek monitorozása során, hiszen bármiféle elzáródás rögtön észlelhetővé válik. A másik lehetséges opciót a módszer miniatürizálása jelentheti, hiszen nanoméretekben az elektromágneses hullámok használata problémás lehet, a molekuláris kommunikációval viszont nincs ilyen gond, ráadásul biokomtabilis is, működtetése pedig nagyon minimális energiákat igényel.

Egy francia kutatócsoport a játékmackók evolúciójának folyamatát igyekezett rekonstruálni. Nem ők az elsők, akik erre kísérletet tesznek, az eddigi kutatások már kiderítették, hogy a mackók a testformája úgy alakult át az idők során, hogy a gondoskodó attitűd egyre fokozottabb kiváltására legyen képes. A gyermekjáték így a hosszú végtagokkal és orral rendelkező formából rövidesen sokkal gömbölydedebb, fitos orrú, állatkölyökhöz vagy kisbabához inkább hasonlító kreatúrává alakult át. A témával foglalkozó új francia kutatás a mackók diverzitását igyekszik felderíteni, és ennek érdekében egy minden korábbinál részletesebb evolúciós családfát próbálnak felvázolni.

Egy amerikai kutatócsoport szerint a koponyánk formája és mérete komolyan befolyásolhatja zenei ízlésünket, hiszen a méret, a csontsűrűség és forma határozza meg, hogyan rezonálnak a hangok a fejünkben. A szakértők úgy vélik, hogy ez is befolyással lehet arra, hogy milyen zenéket szeretünk, hiszen ugyanazon hangokat mindannyian másképp éljük meg. A kíséreltek során éppen ezért különböző stílusú dallamokat hallgattattak meg a résztvevőkkel, akiknek aztán pontozniuk kellett, hogy mennyire tetszett vagy nem tetszett nekik a darab. Az eredmények alapján a koponya mérete és alakja leginkább arra van befolyással, hogy milyen zenéket nem szeretünk, nem pedig hogy mit szeretünk.

2. oldal

A csokoládé felezési idejének járt utána egy brit kutatócsoport, akik arra voltak kíváncsiak, meddig húzza egy átlagos kórházi osztályon egy magára hagyott desszertesdoboz. A saját zsebből fedezett projekt során kutatók három kórházban vizsgálódtak. Eredményeik alapján a nővérpultnál hagyott desszertek átlagosan 51 percig bírták, de mindössze 12 perc kellett ahhoz, hogy felbontódjanak. Érdekes módon a doboz felbontását követően először nagyon nagy sebességgel kezdett fogyni a csoki, az ütem azonban a doboz tartalmának csökkenésével lassulni kezdett. Az is kiderült, hogy a fogyasztók 56 százaléka az asszisztensek és ápolók közül került ki, és csak 15 százalékuk volt orvos.

A csoki rövid felezési idejét tekintetbe véve a szakértők azt javasolják, hogy a kórházi osztályokon fokozni kell az édességbehozatal ütemét, illetve az sem ártana, ha a gyártók nagyobb kiszerelésekre váltanának. A kutatás résztvevői azt is megjegyezték, hogy a legnagyobb kihívás a projekt során az volt, hogy ők maguk ne essenek neki az édes falatoknak.

Szintén egészségügyi vonatkozású kutatást végeztek a Nyugat-Virginiai Egyetem szakértői, akik az „ökölpacsi” higiéniai előnyeit vizsgálták a kézfogással szemben. Ahogy a kutatók írják, a kézfogás igazoltan utat nyit a bakteriális fertőzések terjedésének, és ami még rosszabb, az emberek 80 százaléka esetében alapos kézmosást követően is a veszélyes patogének maradnak a bőrön. Az öklök összeérintése mint üdvözlési forma ezért sokkal ideálisabb kórházi körülmények közt, mivel kisebb bőrfelület érintkezik, és jóval rövidebb ideig, így a fertőzés kockázata jelentősen alacsonyabbá válik.

Évről évre jelennek meg olyan tanulmányok, amelyek felforgatják saját szakterületüket. Ingo Althöfer, a Friedrich Schiller Egyetem kutatójának nemrég publikált munkája nem ilyen, de ettől nem kevésbé érdekes: csak némi legó és egy mosógép kell hozzá. Ahogy a szakértő elmagyarázza, egyszerűen arról van szó, hogy fogtak egy vödörnyi legót, beleöntötték egy Miele mosógépbe, majd 40 Celsius fokon 70 percig mosták ezeket. Mosószert vagy öblítőt nem adtak a programhoz, és kihagyták az utolsó centrifugálást is.

És hogy mire volt jó mindez? A végén megnézték, hogy hány legóelem kapcsolódott össze „magától” a mosás alatt, vagyis milyen komplexebb építmények keletkeztek a folyamat során. A metódus Althöfer elmondása szerint gyakorlatilag a komplex rendszerek viselkedésének modellezésére használt Monte-Carlo-módszer egy primtív analógiája. Megfelelő számú legós kísérlet lefolytatása után a kutatók képesek megállapítani, hogy mely elemek fognak összeállni a legnagyobb valószínűséggel. A szimulációnak többek közt nagy jelentősége van annak kutatásában, hogyan alakult ki az ősleves molekuláiból a földi élet.

A vezető kutató egyébként azt ajánlja, hogy mindenki próbálja ki otthon, milyen jó játék is ez. A mosórulett szabályai a következők: építsük meg saját kombinációinkat legóból, és próbáljuk kitalálni, milyen struktúrák fognak előbújni a mosógépből. Építhetünk továbbá olyan szerkezeteket is, amelyek véleményünk szerint túlélik majd a mosást, és rögtön tesztelhetjük is építményeinket. És a legjobb ötlet: egy mosási folyamat lefolytatása után válasszunk ki néhány komplexebb építményt, készítsünk ezekről másolatokat, majd dobjuk be ezeket is a gépbe, gyakorlatilag egy biológiai rendszer reprodukcióját imitálva ezzel.

Brit kutatásokról már ebben az összefoglalóban is esett szó, a végére azonban következzen két olyan tanulmány, amely a legbritebb témával, a teával, a teafőzés fizikájával foglalkozik. A Cambridge kutatói megfejtették a teáskanna sípolásának titkát. Ahogy írják, a dolog titka, hogy a kanna dupla falán két lyuk helyezkedik el egymástól kis távolságban, és ezek a gőz áramlási sebességének széles határai közt képesek hallható hangot generálni. A pontos áramlástani történések a fenti ábrán követhetők nyomon.

Leicester-i Egyetem kutatói hiánypótló munkájukban azoknak kívánnak segítséget nyújtani, akik más égitesteken kívánnak teát főzni maguknak. Az űrturizmus fellendülésével egyre aktuálisabbá váló probléma könnyen megoldható a mellékelt táblázat révén, amely a Naprendszer különböző égitestjeire adja meg a víz forráspontját. Ahogy az adatokból látszik, teafőzés szempontjából a leginkább a földire emlékeztető körülmények a Szaturnusz Titán nevű holdján honolnak.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward