Hearthstone: Heroes of Warcraft - nem jön a joker

Kicsit egyszerű, de gyors, élvezetes és bizony tagadhatatlanul Warcraft.

Hearthstone: Heroes of Warcraft - nem jön a joker

I. oldal

A Blizzard az utóbbi években mintha kicsit belassult volna. Míg a World of Warcrafttal rendkívül jó időben csapta le az MMO piacot, addig rá néhány évvel nem tudta meglovagolni a MOBA-műfaj felfutását hozó áramlatot, annak ellenére sem, hogy karnyújtásnyira volt tőle a Warcraft 3 alatt futó DotA. Ehelyett a League of Legends vált a legnépszerűbb MOBA-játékká (és egyben mára már a legnépszerűbb PC-s online játékká is), a DotA-ra pedig lecsapott a Valve. Míg a Blizzard igyekszik behozni lemaradását ezen a fronton a készülő Heroes of the Stormmal, addig némileg váratlanul beszállt egy olyan műfajba, melyet szintén már hosszú-hosszú idő óta létező és rendkívül népszerű konkurensek uralnak.

Ez pedig nem más, mint az online gyűjtögetős kártyajátékok műfaja. Persze a Blizzardtól azért nem annyira idegen a zsáner, elvégre a cég készített (valójában készíttetett) már gyűjtögetős kártyajátékot (igaz, az offline volt) a World of Warcraft TCG-ről van szó. A Hearthstone-t elindítva viszont hamar rájövünk majd, hogy a kettőnek szinte semmi köze egymáshoz azon kívül, hogy mindkettő a Warcraft világát veszi alapul, és ugyanazok illusztrálták a lapokat (megtaláljuk a magyar Boros-Szikszai páros munkáit is). A Hearthstone-nak ugyanis egy nemes feladata van: hogy lekössön arra az öt percre, amíg a WoW-ban vársz a következő arénára, vagy arra, hogy összeálljon a raid, esetleg míg behív a következő DOTA 2 meccs… Tulajdonképpen bármikor el lehet ütni vele fölös 5-10 percet.

A Hearthstone első ránézésre némileg egyszerű, és később sem mutat olyan mélységeket, mint legnagyobb konkurensei, ettől függetlenül azért itt is bőven elkülönülnek a kezdők és a profik, tehát fejlődni lehet és van is hova - ebből a szempontból tehát a Blizzardtól megszokott “könnyű megtanulni, nehéz mesterének lenni” filozófiával van dolgunk.

A Hearthstone egy 1v1 játék, melynek két alapvető játékmódjában - a Practice-ben (M.I. ellen) és a Playben (játékos ellen) - vagy az alap kártyákból összerakott basic paklival, vagy az általunk összeválogatott saját paklival szálhatunk harcba. Akárhogy is, maximum 30 kártyánk lehet a pakliban, mely közül először a kezdő játékos három lapot húz fel (majd a következő körben egyet), míg a másik játékos négyet (ez egyébként a kezdőt mana- és laphátrányba is teszi, ami nem a legszerencsésebb szerintem). A kártyáinkon kívül van egy hősünk a Warcraft-történelem nagy alakjai közül, melyek megtestesítenek egy-egy karakterosztályt is egyben. Ezek a Mage (Jaina Proudmoore), a Priest (Anduin Wrynn), a Warlock (Gul'dan), a Paladin (Uther the Lightbringer), a Warrior (Garrosh Hellscream), a Druid (Malfurion Stormrage), a Hunter (Rexxar), a Rogue (Valeera Sanguinar), és a Shaman (Thrall). Mindegyik hős rendelkezik 30 életerővel, egy saját képességgel, illetve, ha fegyvert adunk neki, akkor támadni is tud. A cél természetesen az ellenfél hőséről lepusztítani mind a 30 életerőt, és így megnyerni a játékot.

II. oldal

Az egyik legnagyobb különbség a Hearthstone és számos konkurense (mondjuk a Magic) között szerintem a manarendszerben fedezhető fel. Ez némileg egyébként a HKK-hoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy itt minden körben kap a játékos egy manát, és a maximum mana is nő eggyel, egészen 10-ig. Nem kell landeket letenni erőforrásnak, és így persze nincsenek kategóriák sem a lapok megidézéséhez. A játékmenet ezen kívül is elég egyszerű: nincsenek a műfajban megszokott és bejáratott fázisok, a körök pedig teljesen aszinkron módon mennek. Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem cselekedhetünk az ellenfél körében, és nincs a körök végén gyógyulás sem. Minden kör alatt akármilyen sorrendben elsüthetjük a varázslatokat, letehetjük a kártyákat, vagy támadhatunk (akár a lényekkel is rögtön, ha rendelkeznek Charge képességgel), össze-vissza.

Ha a körnek vége, az ellenfél jön és az általunk okozott sebzés a lényeken megmarad, így tehát nem kell őket egy kör alatt leburnölnünk, gyakorlatilag bármennyi körön át lehet ütni őket. Maguk a lények több képességgel rendelkeznek: például a már említett Charge lehetővé teszi, hogy még abban a körben támadhassanak, mikor kihoztuk őket, az Enrage növeli a sebzésüket ha megsérültek, míg mondjuk a Stealth-szel rendelkezőket nem lehet támadni, amíg először ők nem támadtak. A Taunt-os lények a legtöbb taktika sarokkövei, és ez nagyon komolyan meghatározza a Hearthstone játékmenetét. Ha ugyanis Taunttal rendelkező lény van az asztalon, akkor egészen addig nem támadhatjuk az ellenfél hősét (kivéve képességekkel, pl.: tűzlabda), amíg a lényt előbb meg nem öltük. Ennek megfelelően egy sok sebzéssel és sok életerővel bíró tauntos lap akár fordíthat is a játékon, ugyanis vagy úgy tudjuk leszedni az asztalról, hogy felnyársalunk rajta három-négy másik lényt (és közben egy dekával nem jutottunk előrébb a célunkhoz, vagyis az ellenfél hősének sebzéséhez), vagy úgy, hogy ellövünk rá egy olyan lapot, ami megszabadítja ettől a képességétől - ilyen lehet például a Silence, vagy a Polymorph/Hex.

Persze akadnak még rendkívül erős képességek, melyek akkora sebzéstöbbletet adnak egy-egy lénynek, hogy Taunt nélkül is érdemes rájuk fókuszálnunk (ezt hívják a profik Soft, avagy “puha” Tauntnak), ilyen lehet például a Windfury, a Poison, a Spell Damage, vagy a már említett Enrage. Persze az ilyen képességekkel rendelkező lapok mellett számos olcsó kártya is van, illetve olyanok, melyek kifejezetten támogatják a gyors kiépülést, a zergelést. Ez főleg a zárt béta korai szakaszaiban okozott sok fejtörést, ugyanis akkor még kevesebb olyan lap akadt a játékban, amivel eredményesen lehetett letakarítani az asztalt, most azért már jobb a helyzet, minden karakterosztály rendelkezik egy-két ilyennel. Ettől függetlenül a zergelés továbbra is elég erős taktika, sok profi is használja. Azt pedig azért érdemes elmondani, hogy a kiegyensúlyozás a szokásos Blizzard-vonalon zajlik: mindig van egy-két karakterosztály és deck build, ami kifejezetten imba, majd jön a nerf, és két másik veszi át a helyét.

Végül pedig ott van az utolsó játékmód, az Arena. Ez a frissen bontott paklikkal játszott meccseknek felel meg, és a nevezéshez kreditre van szükség - vagy játékbeli aranyra, vagy valós pénzre. Aranyat egyébként meccsek nyerésével, illetve a “napi questek” teljesítésével szerezhetünk (például győzzünk háromszor druidával vagy hunterrel), de ha nem szeretnénk ezzel vesződni, akkor 1,79 euróért bármikor bevásárolhatjuk magunkat az arénába. Kezdéskor három véletlenszerű karakterosztály közül kell választanunk, majd a játék hármasával adogat fel lapokat, melyek közül mindig egyet kell szelektálnunk, míg össze nem áll a 30 kártyás pakli. A “sima” játékmódokkal ellentétben itt nincs limit azon, hogy egy típusú kártyából mennyi kerülhet a paklikba (még a Legendary-szintűekből sem), ez a limit egyébként átlagos, ritka és epic lapok esetében kettő, legendásaknál egy.

III. oldal

Mint az sejthető, itt nagyon sok múlik a szerencsén, hiszen nem tudjuk, milyen lapokat fogunk kapni. Egy tapasztalt játékos azonban jellemzően ki tudja hozni még a rosszabb felhozatalból is a legjobbat, így vereségeinket nem lehet pusztán a balszerencsénkre fogni. Akárhogy is, addig játszhatunk frissen összeállított paklinkkal, míg nem nyerünk 12, vagy nem veszítünk 3 mérkőzést. Hét nyert meccs után garantáltan visszakapjuk a nevezési díjat, míg 12 győzelmet követően mindenféle extra jutalomban lesz részünk: kaphatunk csomagokat, ritka kártyákat, aranyat, vagy Arcane Dustot is. Kevesebb nyerésnél kevesebbet kapunk, de még nyeretlenül is üti a markunkat valami. Az Arcane Dust ismerős lehet a WoW-ból, mint a disenchant után maradó melléktermék, és ez nem véletlen: a Hearthstone-ban a nem kívánt lapokat össze tudjuk törni, és a varázsporból újakat készíteni. Erre az egészre gyakorlatilag azért volt szükség, mert teljesen hiányzik a játékból a klasszikus TCG-k egyik legfontosabb része, a lapok cserélgetésének, eladásának és egymástól vásárolgatásának lehetősége. A törésen lenne mint kiegyensúlyozni, ugyanis radikálisan kevesebb port kapunk, mint amennyi egy azonos ritkaságú kártya elkészítéséhez kell. Egy legendás lapot például 1600 egységnyi porból készíthetünk el, de csak 400-at kapunk, ha összetörjük. Az átlagos lapoknál ezen értékek 40 és 5 egység.

Tipp: Ne költsétek a pénzeteket 100 aranyért vásárolható booster kártyacsomagokra, az Aréna belépő (150 arany) többet ér.

Összességében elmondható, hogy a játékot alapvetően azoknak tervezték, akik vélhetően most kóstolnak bele először a műfajba - ez jellemző a Blizzard-játékokra egyébként, a World of Warcraft is olyan közönséget tudott bevonzani, akik korábban egy MMO-t sem próbáltak. Ebben az egészben pedig nagyon sokat segít a rendkívül hívogató, színes grafika és a fülbemászó zene, ami valamiért folyamatosan a visszatérésre csábít. A táblát díszletek övezik egyébként, négy különböző témájú környezettel (Stranglethorn, Stormwind, Orgrimmar és Pandaria), de természetesen ez nincs kihatással a játékmenetre. Viszont minden pályán nyomkodhatunk a díszleten, ha unatkozunk, és mindegyik csinál valami jópofa kis animációt, amivel ideiglenesen leköthetjük magunkat, míg ellenfelünk gondolkodik. Itt is tettenérhető a szokásos Blizzard-féle odafigyelés az apróságokra. Ha már a gondolkodásnál járunk, természetesen nincs végtelen időnk lépéseink levezénylésére, 90 másodpercig várathatjuk partnerünket, ami lehet kicsit hosszú is.

A Hearthstone: Heroes of Warcraft tehát egy viszonylag egyszerű, nagyon könnyen tanulható, rendkívül élvezetes és addiktív játék. Nem rendelkezik a klasszikus TCG-k mélységeivel, hamar kiismerhető és eléggé szerencsefüggő - persze valahol minden kártyajáték az, de az egyszerűsítések miatt ez itt felerősítve jelenik meg. Ez az egész szimplicitás viszont nem feltétlenül baj, és ahogy már a cikk elején is írtam, pontosan ez volt a Blizzard célja. Bármikor beugorhatunk egyet Hearthstone-ozni, és garantált szórakozásban lesz részünk, a különböző szinteken játszók pedig jól elkülönülnek, így a játék mindig a nekünk megfelelő kihívást nyújtó ellenfelet hozza. Ráadásul mindezt megtehetjük akár néhány villamosmegállónyi idő alatt is, hiszen a játék hamarosan elérhető lesz Androidra és iOS-re is. Mivel minden platformon ingyen van, egy próbát mindenképp érdemes tenni vele, de már most figyelmeztetek mindenkit: függővé tesz!

Értékelés: 8/10

Platformok: PC, OSX, iOS, Android

Tesztplatform: PC

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward