Gyermekjáték – Egy hamvába holt reboot receptje

Ostoba döntések, sablonos karakterek és gyengécske effektek – efféle alapanyagokból valóságos művészet valami hellyel-közzel ehetőt főzni.

Gyermekjáték – Egy hamvába holt reboot receptje

44 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
44
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Manapság rengetegen vélik úgy, hogy a szakácsművészet jövőjét annak múltjában kell keresnünk, és ehhez igazodva gombamód szaporodnak az egy bevált receptre építő, de azon egy kicsit csavaró fogások. A sajátos trend elől közel lehetetlen kitérni, mivel valóságos egész pályás letámadásról beszélhetünk. A séfek az arab konyha őszinte-múlhatatlan rajongói mellett a fanyarabb-borzongatóbb specialitásokra esküvőket is megcélozták, az élénk képzelőerővel tető alá hozott nemzetközi csemegék, vagy a japán finomságok szerelmeseiről nem is beszélve. Sőt még egy, az elmúlt évszázadok során kissé ellaposodó, ám változatlanul sokak kedvencei közé sorolt angol nyalánkságot is megpróbáltak feldobni néhány modern elemmel. Igaz, arról a kísérletről jobb nem is beszélni, mert a pocsék végeredmény milliók gyomrát feküdte meg.

Ennyi jól-rosszul az új haspókok kényes ízléséhez igazított harapnivaló láttán rajtunk is könnyen erőt vehet a vágy, hogy mi is átszabjuk az elmúlt pár évtized egyik-másik nagy dobását. Ha pedig elszántuk magunk, és megfogadtuk, hogy belevágunk a nagy kalandba, keresve sem találhatunk jobb választást az 1988-ban hódító Gyermekjáték-menüsornál.

Lássunk is hát neki a lakoma elkészítésének!

Hors-d’œuvre

A nyitány messze a legfontosabb, mivel ennek okos újraértelmezésével megmutathatjuk, hogy többek vagyunk egy beképzelt, magát Bocuse d'Or-nyertes virtuóznak tekintő, súlyos tévképzetektől szenvedő kisegítő kuktánál. Arra kell hát törekednünk, hogy megtartsuk a méltán népszerű irracionális félelem-rizottó jellegzetességét, de semmi szín alatt sem érthetjük be hitvány rutinmunkává silányodó szolgai másolással.

Az alapokon ezért nem ajánlott változtatni: étkünk fő hozzávalója újfent ijesztő külsejű baba legyen, viszont a természetfeletti elemeket ezúttal inkább hagyjuk a mélyhűtőben. Helyettük egy kevés olajjal üvegesre pirított technológiai lidércnyomással és pár deci, extra szűz torz-beteges barátság-értelmezéssel tegyük feledhetetlenné az első falatokat, felvillantva ezzel egy sötét-hihető rémálom képét. Így az alaphelyzet ismerős marad: az elvetemült Chucky újfent fékeveszett mészárlásba kezd. Ám az, hogy ezúttal nem okkult erőket uraló sorozatgyilkosként, hanem egy tulajdonosa iránt érzett iszonytató-mérgező szeretetétől hajtott, meghibásodott játékként öli az embereket, jelzi, hogy nem harmincegy évvel korábbi maradékból dolgoztunk.

Plat principal

A laktató ételsor szíve-lelke az „olyan hülye, hogy levegőt is csupán akkor tud, venni, ha azt ismételgeti, hogy kilégzés-belégzés” fantázianevű pecsenyekompozíció. Ehhez a bizarr játékon kívül 10-12, faék egyszerűségűnek is csupán a tények indokolatlan megszépítésével nevezhető karakterre van szükségünk. Ügyeljünk rá, hogy még klisének is felszínesek legyenek, mert az összetettebb személyiségűek hizlalnak, és az is fontos, hogy szellemi kvalitásaik alapján joggal kételkedhessünk abban, hogy képesek egyszerre pislogni és beszélni.

Az antipatikusokat és a jelentékteleneket kéjes élvezettel vágjuk apróra egy tompa pengével, a többieket ellenben kíméljük meg, és gondosan ügyeljünk rá, hogy vicc szintjén se merüljön fel, hogy komoly bajuk eshet. Mindez fokozottan igaz a főszereplőkre: ha nem akarunk kockáztatni egy siket, beilleszkedési gondoktól szenvedő kisfiúra és az ifjúkori ballépéseit az idősebb férfiakhoz való vonzódásával kompenzáló anyjára tegyük a voksunk. A többiek fele problémás alsó-középosztálybeli kölyök legyen, és ha módunkban áll, a kontraszt kedvéért 2-3 napig pácoljuk őket korukhoz abszolút nem illő dialógus-lében. Különösen jó hatást kelt, ha egy maximum a kilencedik évét taposó srác rendszeresen emlegeti az alsós rap-rajongók körében mérsékelten releváns, huszonkét éve halott Tupac Shakurt.

Ezután a szeleteket szórjuk meg csípős-abszurd cselekmény-fűszerkeverékkel. Ezt ha akarjuk, mi magunk is elkészíthetjük. A pikáns aroma lelke a valóság makacs tagadása és a tények semmibevétele, egy leheletnyi, de mindenen átütő Taigetosz-pozitív életképtelenséggel. Ehhez adunk még két rész a sztorit továbbgördítő, arckarmolós-igénytelen véletlent, egy negyed teáskanál gúnyos-hörgő kacajra ingerlő mázlifaktort és figyelünk, hogy józan ész véletlenül se kerüljön az őrleménybe. Legyünk merészek: ebből az unikumból sosem elég, a több a jobb. Ha jól végeztük a dolgunk, sütés után egy olyan omlós-zamatos horrorszereplő-gárdát szervírozhatunk, melynek tagjai akkor sem hiszik el, hogy baba veszélyt jelent rájuk, ha az böllérkéssel kergeti őket. Hasonlóképpen azt látva sem merül fel bennük, hogy valami nincs rendjén, és segítséget kéne kérniük, ha Chucky merő kedvességből felszecskáz egy agresszív macskát, vagy valaki levágott arcával tér haza.

Galéria megnyitása

Garnir

Meghívottainkat „nagyon egyedi világlátásom van, és senki sem ábrázolja olyan elementáris humorral a társadalom visszásságait, mint én” pürével kényeztetjük. Egy marék a tizedik osztályban merésznek-bátornak ható, a kapitalizmus kizsákmányoló természetére rámutató szatírakezdeményt meghámozunk, felkockázunk majd puhára főzünk és pépesítünk. Ha ez kész, mikor már nem forró, de még nem hűlt ki, megbolondítjuk egy csipet durvára őrölt, a nagyvállalatok kétszínűségére rámutató, mérhetetlenül újszerűnek vélt szimbólumgazdag gondolat-kezdeménnyel. Végül az igazi ínyencek kedvéért kockára szeletelt, ironikusnak szánt, a fiatalok erőszak-kultúrájára és a csonka családban való felnövés árnyoldalaira rámutató utalgatással fokozzuk a hatást. Fontos, hogy ezekből az elemekből ne kerüljön olyan sok a tányérokra, hogy használatuk érdemi kérdéseket vessen fel. Ám okvetlenül érjék el azt a szintet, hogy egy másodéves, Che Guevara pólós bölcsész evés után lelkesen dicsérjen minket a blogján.

Boisson

A realitásokkal szembenézve nem árt tudatosítanunk magunkban, hogy vendégeink java két részre oszlik majd. Nem elhanyagolható százalékuk az estélyen való részvételt bátorságpróbának tekintő kiskamasz lesz, és rajtuk kívül főleg egy-két nosztalgiázni vágyó lakoma-rajongó tűnik majd fel a színen. Ergo akkor járunk el a legbölcsebben, ha egy-másfél liter körüli korsókat helyezünk az asztalra, és színültig töltjük azokat artériás vérre hajazó, hamisított pillepalackos bor-utánzattal. Hiszen egyrészt a meghökkentő-ijesztő színű folyadék bőséges utántöltése megalapozhatja az atmoszférát. Másrészt a tiniknek jó eséllyel nincsen viszonyítási alapjuk, míg a veteránok olyannyira eltompultak a bűnös élvezetek féktelen habzsolása során, hogy máshogy közel lehetetlen hatni rájuk. A saját érdekünkben ezért gondosan ügyeljünk arra, hogy a literenként maximum kétszáz forintba kerülő lőre senki poharából se fogyjon ki. Mivel ha hagyjuk, hogy az érintettek nyakló nélkül kortyolgassák a hamar a fejükbe szálló kotyvalékot, előbb-utóbb meggyőzik magukat arról, hogy a poharukban csörgedező, ételfestékkel színezett lakklemosóra hajazó fertelem kifejezetten jó. Vagy alsó hangon nem is annyira rossz, mint elsőre hitték.

Dessert

A gasztronómiában a látvány és a találás is fontos – de mi egy kis kreatív kifinomult-posztmodern poénkodással tréfásan megkerülhetjük ezt a kőbe vésettnek tűnő szabályt. Kerítsünk pár tucat kókuszdiót, filctollal rajzoljunk rájuk kezdetleges arcokat, majd közöljük, hogy ezek ellenségeink nyakból lemetszett fejei. Optimális esetben a vörös bor-imitációnak köszönhetően senki sem kezd el okoskodni. Ha azonban valaki azzal szabotálná erőfeszítéseinket, hogy kijelenti, hogy ilyen olcsó megoldás még egy az egyes ételeket fillérekből összeütő, koszos kis út menti büfében is kínos lenne, ne essünk pánikba. Szórjunk szét egy kis mazsolát, aztán túljátszott rémülettel sikoltozzuk azt, hogy gyilkos halálbogarak szabadultak el, és sűrűn kacsintva biztassuk arra az egybegyűlteket, hogy harapják ketté a bestiákat. Amennyiben még performanszunk után is hallunk némi mormogást, fikarcnyit se foglalkozzunk a pampogókkal és vigasztaljon az a tudat, hogy az Asylum üzemeltette vendéglőkben még ennyire sem figyelnek a külsőségekre.

Bon appétit!

Összefoglalás

Gyermekjáték –  Egy hamvába holt reboot receptje

Gyermekjáték – Egy hamvába holt reboot receptje

Gyermekjáték – Egy hamvába holt reboot receptje
Szerzői értékelés
44
%
A Gyerekjáték-franchise rebootja.
Az alapötlete szellemes és ha véres-beles egyszer megnézhető horrort keresünk, el lehet vele ütni másfél órát.
A karakterek idióták, a szociális kommentár elképesztően felszínes-erőltetett és egyik-másik effekt harminc éve is kínos lett volna.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward