Félmillió évvel korábban jelenhettek meg az első emberfajok

Egy Etiópiában fellelt, 2,8 millió éves állkapocscsont kifejezetten emberi vonásokat hordoz, és 500 ezer évvel idősebb, mint az eddigi legkorábbi Homo-lelet.

Félmillió évvel korábban jelenhettek meg az első emberfajok

Egy kutatócsoport egy 2,8 millió éves emberinek tűnő állkapocscsont darabjára akadt rá Etiópiában. A lelet érdekessége, hogy 500 ezer évvel idősebb, mint az eddig ismert legrégebbi Homo-maradványok, vagyis arról tanúskodik, hogy nemzetségünk első képviselői jóval korábban jelentek meg, mint eddig hitték a szakértők.

A modern ember, a Homo sapiens elődeinek fejlődése 5−7 millió éve vált külön a csimpánzok és a bonobók evolúciójától. A különválás utáni évmilliókból csak nagyon töredékes leletanyag maradt fenn, így a kutatók számára nehézséget okoz a fejlődés fontosabb láncszemeinek azonosítása. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a Homo-nemzetségben több evolúciós zsákutca is akadt, és a leletek esetében nem mindig egyértelmű, hogy azok egy kihalt emberfajhoz, vagy a modern ember őseihez tartoztak.

A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a Homo erectus a közvetlen felmenők egyike. Ez a faj 2 millió évvel ezelőtt bukkant fel Kelet-Afrikában, és nagy agyával, illetve felegyenesedett testével sok tekintetben hasonlított a modern emberre. A leszármazási vonal lehetséges részének tűnik egy régebbi faj, az Australopithecus afarensis is, amely 3−4 millió éve létezett, és bár felegyenesedve járt, alig egy méter magas volt, és kis aggyal rendelkezett. A két faj közti fejlődési űrt talán a Homo habilis hidalhatta át, bár a szakértők egy része úgy véli, hogy a 2−3 millió évvel ezelőtti időszakban még legalább két másik korai Homo-fajnak is léteznie kellett.

A már említett állkapocscsont-töredék talán ezek egyikéhez tartozhatott. A leletet 2013 januárjában találták meg Etiópia északkeleti részén. A csontba ágyazódott fogak aprók, ami a Homo-fajok egyik jellegzetes vonása, és a csont parabolikus íve is inkább a Homo-fajokat jellemzi, mint az Australopithecusokat, mondja Brian Villmoare, a Nevadai Egyetem paleoantropológusa, a leletet felfedező kutatócsoport vezetője.

A csapat egyelőre nem adott nevet a feltételezett új fajnak, mivel előtte szeretnék előkeríteni az egykori emberős további maradványait is, hogy biztosak legyenek a felfedezés hitelességében. A lelet kapcsán más kutatók is úgy vélik, hogy az kifejezetten emberszerű vonásokat hordoz, vagyis jó esély van rá, hogy valóban egy eddig ismeretlen Homo-fajról, és talán az első ilyen faj egyik képviselőjéről van szó.

Villmoare és társai a lelet leírásántúl egy másik tanulmánytis közzétettek, amelyben a Homo-nemzetség kialakulásának lehetséges okait vázolják fel. Elgondolásuk szerint a folyamat hajtóereje az lehetett, hogy 2,8 millió évvel ezelőtt a lelet fellelésének régiójában az éghajlati változások eredményeként az addigi erdős vidék füves pusztává alakult át. Az itt élő élőlényeknek két választásuk volt a radikális átalakulás idején: vagy kihalnak, vagy alkalmazkodnak az új körülményekhez. A kutatók úgy vélik, hogy az egyik alkalmazkodó csoportból alakulhatott ki az első Homo-faj, amely vadászni kezdett, és az életmódváltás eredményeként egyre nagyobb agyat és ügyesebb testet fejlesztett ki.

Fajunk kialakulásának története ugyanakkor sok szempontból egyre zavarosabbá válik: a legújabb fordulat egy, a hatvanas években fellelt lelet újraelemzésének köszönhető. A leletet, amely egy állkapocsdarabból, egy kéztöredékből és egy koponya néhány darabjából áll, Louis és Mary Leakey találta meg a tanzániai Olduvai-szurdokban. A kutatócsoport Homo habilisnek, vagyis ügyes embernek keresztelte el az új fajt, arra hivatkozva, hogy a közelben évekkel korábban fellelt kőeszközök bizonyára ezekhez az egykor élt emberekhez tartozhattak.

A következő évek során aztán a legkülönbözőbb leletekre sütötték rá a Homo habilis elnevezést. Utólag áttekintve a káoszt azonban világosnak tűnik, hogy az ide sorolt leletek annyira sokfélék, hogy nem tartozhatnak egyetlen fajhoz. A zűrzavar módszeres felszámolására tett első kezdeményezés részeként Fred Spoor, a University College London paleoantropológusa és kollégái újra elővették a névadó leleteket, és elemzésnek vetették alá azokat.

Az állkapocs vizsgálata során kiderült, hogy annak deformációit apró törések okozták. Amikor a szakértők ezeket egy számítógépes modell segítségével „kijavították”, a csont sokkal primitívebb alakot vett fel, mint amit a kutatók vártak: az emberfajokat jellemző parabolaív helyett inkább az Australopithecusok U alakú állkapcsára hasonlít. A koponyacsontok hasonló rekonstrukciója ugyanakkor a vártnál nagyobb agyméretet sugall, amely hasonló a Homo erectuséhoz.

A Homo habilis fajba sorolt más leletek egészen 2,3 millió évvel ezelőttig datálódnak, ezek a korai csontok azonban nem alkothatnak egy fajt a Leakey-csapat által feltárt maradványokkal, mondja Spoor. Az új eredmények Lieberman szerint egy dolgot bizonyossá tesznek: a korai Homo-fajok nagyon változatosak lehettek, egyelőre azonban egyikről sem vehető bizonyosra, hogy a Homo erectus közvetlen elődje volt.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward