A krátert először a Mars körül keringő MRO szonda fényképezte le februárban alacsony felbontású, nagy régiókat áttekintő kamerájával. A területről készült korábbi felvételek elemzése után úgy tűnik, hogy a becsapódásra valamikor a fotózás ideje és 2016 szeptembere között került sor. Amikor az elemzők megtalálták a sötét foltot a felvételen, az MRO nagyfelbontású, színes HiRISE műszerével is lencsevégre kapták azt. Ezt az áprilisban készült felvételt tették most közzé a NASA munkatársai.
A kráter körül elterülő feketés-kékes anyag különösen látványosan jelenik meg a Mars vörös talaján. Bár az MRO évente több ezer új sötét foltot észlel a bolygón, ez a kráter az elemzők szerint jelentősen nagyobb a legtöbb új becsapódásnyomnál. Ez egyben azt is jelenti, hogy viszonylag ritka esemény hozhatta létre, amelyre lehet, hogy csak egyetlen egyszer került sor a szonda 13 évvel ezelőtti megérkezése óta.
A kutatók becslése szerint a becsapódó égitest mintegy másfél méter átmérőjű lehetett. Egy ekkora objektum a Föld légkörében darabokra esett volna szét vagy teljesen elégett volna, mielőtt eléri a felszínt, a Mars sokkal ritkább atmoszférájában viszont ez nem történt meg. A kutatók elmondása szerint ugyanakkor a Mars esetében is jellemző, hogy a beérkező objektumok nagy magasságban széttörnek, amire számos kráterlánc a bizonyíték a felszínen. Ez a becsapódó égitest viszont vélhetően keményebb lehetett a szokásosnál.
Hogy a kráter körüli színes anyag pontosan micsoda, azt egyelőre nem tudni, mert nem állnak rendelkezésre friss spektroszkópos mérések a területről, de a kutatók szerint lehetséges, hogy a kékes árnyalatot a felszín alól kikerült jégnek köszönheti az új struktúra. Ennek összetétele valószínűleg egy darabig még kérdéses is marad, mert az MRO saját spektrográfja, a CRISM évekkel ezelőtt kifogyott a hűtőanyagból, így felbontása túl alacsony ahhoz, hogy egy ekkor krátert elemezzen. A műszer képén a becsapódásnyom legfeljebb egy pixelt tenne ki, így a további elemzés a jövő szondáira és felszíni űreszközeire várhat.
