Az 50 millió éves fosszília igazolja, hogy a halak csoportos viselkedése nagyon ősi jelenség. A hasonló leletek ritkán őriznek meg olyan nyomokat, amelyek egy-egy faj viselkedésére utalnak. Ahhoz, hogy lehetséges legyen, az szükséges, hogy a megkövült állatokat nagyon gyorsan érje el a vég. Hogy ez jelen esetben hogy történt, azt senki sem tudja, de lehetséges például, hogy egy homokdűne omlott a halakra, miközben azok part közelében úszkáltak, mondják a szakértők.
A kérdéses halraj az coloradói Green River formációból került elő: a mészkőtábla 259 fiatal hal maradványait őrzi, amelyek a mára kihalt Erismatopterus levatus fajhoz tartoztak. Bár a halraj viselkedésével kapcsolatban még így sok a kérdés, hiszen a lelet két dimenzióban őrizte meg egy három dimenziós jelenség nyomait, a vizsgálatok és szimulációk alapján a szakértők úgy vélik, hogy valóban egy együtt mozgó állatcsoportról van szó, amely a mai halrajokhoz hasonló szabályok szerint működött.
