Crush Your Enemies – Vissza a gyökerekhez

Zúzz szét mindent, igyál sört és nevess!

Crush Your Enemies – Vissza a gyökerekhez

Manapság a stratégiai játékok zöme több oldalnyi menüt, számtalan opciót nyújt nekünk és eléggé elment a hardcore játékosok kiszolgálásának irányába, pedig a műfaj kezdetén ez nem így volt. A Crush Your Enemies szeretné megragadni az alkalmi játékosokat is, az alapokhoz próbál meg visszavezetni minket, ehhez pedig olyanokat állít csatasorba, mint a gonosz barbárok, akik nem épp stratégiai gondolkodásmódjukról ismertek, a minimál, gyors iramú játékmenet, vagy az olykor kicsit durva, fájóan sokszor altesti poénokra építő, de alapvetően nagyon vicces humor.

A magukat csak hard rock játékstúdióként leíró, lengyel Vile Monarch kétfős magja korábban olyan játékokon dolgozott, mint a This War of Mine, aztán néhány más emberrel közösen új céget alapítottak. Saját bevallásuk szerint szeretik a rockzenét, a sört és a Mad Max-filmeket és ez bizony elég erőteljesen látszik is a játékon, na nem mintha kárára válna, sőt.

A Crush Your Enemies üdítő mivolta abból táplálkozik, hogy megszabadult mindattól a műfajra rakódott extrától, melyek eredményei az RTS-játékok hosszan tartó feladatai lettek. Itt szinte semmi más nincs, csak a jól megszokott, eredeti csapatgyűjtés és támadás. Brog, a barbárok meglehetősen hangsúlyos mell- és karszőrzettel rendelkező vezére teljesen mottója szerint él: addig üti ellenfeleit, míg már semmi sem marad, amit szétzúzhatna. A játék ködös, nagy vonalakban felvázolt története tökéletesen illik a harsány, szókimondó vezér és kövér, együgyű fia kalandjaihoz, mindig épp annyit adagol, ami elég a folytatáshoz.

A játék mobilos platformokon is elérhető és ennek hatása van a PC-verzióra is. A grafika jóindulattal sem nevezhető kifinomultnak, majdnem olyan, mint a legelső Warcraft RTS volt, de ezzel együtt nem csúnya (még időjárási elemek is vannak, mint az eső vagy villámlás), csak sugározza a mobiljátékos fílinget. Billentyűzetre egyáltalán nem lesz szükségünk a játszáshoz, minden azon múlik majd, mennyire vagyunk jók a bal egérgomb kezelésében. Klikkeléssel kiválaszthatjuk a mozgatni kívánt egységeket, ahányat épp szeretnénk és aztán megadjuk, hová menjenek. Ameddig a miénk az erőfölény, tehát nekünk van több harcosunk kéznél, minden utunkba kerülő akadály, ellenfél rövid idő alatt megsemmisül. Ez az egyszerű irányítási mód biztosítja, hogy a csapatmozgásaink sebessége csak attól függjön, hogy milyen gyorsan tudunk tervezni, de egyben a játék egyik, a hardcore játékosok számára esetleg problémássá váló jellemzője is, hiszen sosem válik a dolog ennél sokkal bonyolultabbá, mélyebbé vagy összetettebbé.

Az egyszerűség ellenére szerencsére a játék folyamatosan képes fenntartani a figyelmünket. A játékmező például kis kockákra van osztva, melyek színe mutatja, kihez tartoznak: a zöld az ellenségé, a narancssárga a barbároké, a fehér a semleges. Ez azért fontos, mert bár mindkét oldal bárhová eljuthat, ha ellenséges színű mezőhöz érkeznek, addig nem mennek tovább és nem támadnak, míg a saját színükre nem váltják az adott területet. Célszerű a lehető legtöbb kockát birtokba venni, hiszen az épp területfoglalással szórakozó csapatok nagyon sebezhetőek.

A harcok érdekességét az adja, hogy lehetőségünk van megváltoztatni a barbárok egységeinek típusát. Többféle barakk van a harcosok, íjászok, felderítők, varázslók és pajzsos katonák részére, az ezeken áthaladó csapatoknak megváltoznak a képességei és statisztikai értékei. Az íjászok például könnyen sérülnek, de nyílzáport zúdíthatnak a közeli ellenségre, a pajzsosok pedig kemények és visszaverhetik az ellenséges nyilakat a kilövés irányába.

A második kampányban megjelennek az erőforrás-menedzsment elemei is, például fát kell gyűjtenünk, vagy húst szereznünk, de alapvetően ezek sem változtatnak a menj-és-zúzz amúgy szórakoztató, de egy idő után helyenként túlságosan ismétlődőnek érezhető mivoltán. Ezen a monotonitáson olyan külön feltételekkel próbálnak változtatni az egyes térképeken, mint például a plusz időhatárok, vagy a feladat, hogy meghatározott számú katona élje túl a harcokat, esetleg csak egyféle típusú katonai csapatot használjunk, de kevés az olyan kondíció, mely igazán megizzasztana minket. Mobilos jellemző az is, hogy az extrák teljesítésével az Angry Birds csillagaihoz hasonlóan fejeket gyűjthetünk egy karóra, hogy aztán újabb szinteket nyithassunk meg.

A Crush Your Enemies legnagyobb gondja talán az AI, mely túl gyors, túl sok erőforrással indul a pályákon és túl gyorsan mozog a játéktéren át, mivel neki nem kell klikkelgetnie és kijelölgetnie a csapatok mozgásának irányát. Mire a "lassú emberi agyam" összeállított egy tervet, a gép már akár két-három támadási hullámot is elindított, így kicsit úgy éreztem magam, mint azon a dicső napon, mikor első internetes Starcraft-csatámon egy koreai nyolckarú klikkelőbajnok mutáns két perc alatt lerohant egy "ezerfős" hadsereggel, miközben én még ott tartottam, hogy megépítsem a barakkomat… Vigyáznunk kell arra, nehogy túl sok időt öljünk a tervezgetésbe, itt bizony pörögni kell, nincs idő megállásra.

A gépi fölény ellensúlyozására az egyetlen olyan dolgot használhatjuk, melyhez az ellenfél nem fér hozzá: a sört. Sörrel megvehetünk egyes tárgyakat, például a Dummy Barbariant, mely egy röhejesen festő, felfújt, lebegő lufialak, ami elterelésként szolgálhat, a Good ol’s Shroom Moonshine pedig megduplázza erőnket. Sajnos ezek nem tartanak sokáig, szegény lufikatonánk például kis túlzással attól kipukkad, ha ránéz egy ellenség, az erőnövelő pedig csak pár másodpercig hat.

A csaták közti felüdülést és a játék sármját a karakterek közti, ékes blablanyelven előadott párbeszédek adják, melyek ugyan rövidek, de sokszor hihetetlenül viccesek, még akkor is, ha – mint ahogy már említettem – olykor kissé faragatlanok. Szerintem ez és az ezzel keltett hangulat a fűszer, ami igazán elviszi a hátán a játékot, bár magának a gyors csatározásnak is megvan a saját szépsége és pihentető ereje. Jóleső rész még a kelta-skót-északi vegyesfelvágottnak ható, fülbemászó zene is.

Multiplayerben szintén kipróbálhatjuk magunkat, játszhatunk barátaink ellen, vagy egy gyors meccset egy véletlenszerű térképen, illetve normális csatát az általunk kiválasztott helyszínen. Az élő ellenféllel szembeni győzelem nyilván sokkal édesebb, mint a kis fél-csaló gép agyonverése. :) A többjátékos mód platformfüggetlen, tehát egy telefonos játékos is összeakadhat egy PC-tulajdonossal, ha úgy hozza a sors és a matchmaking.

A Crush Your Enemies egyáltalán nem tökéletes játék, de friss levegőt hoz a talán kicsit túlbonyolított RTS-ek világába. Ha túltesszük magunkat a játékot átitató humor olykor primitív vagy meglehetősen bunkó részein, az AI erőfölényén és az ismétlődő helyzeteken, remekül szórakozunk majd. Ráadásul mindezt meglepően olcsón megtehetjük, PC-n is csak 10 euró a játék, Androidon és iOS-en pedig teljesen ingyenes a single player mód, így ezeket akár demónak is használhatjuk a PC-verzió megvásárlása előtt. Tőlem megkapja a nagyon ajánlott plecsnit.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward