Carmageddon: Reincarnation – Vérszegény ámokfutás

A Carmageddon újraélesztése fél siker lett, az alany él, de fogalma sincs arról, hogy hol van és mi is történik most körülötte.

Carmageddon: Reincarnation – Vérszegény ámokfutás

1. oldal

1997-et írtunk, amikor a Stainless Games hatalmasat robbantott a PC-s játékpiacon. A Carmageddon nemcsak grafikailag volt rendben, de az első olyan autós játék is volt, ahol a hatalmas pályákon oda mehettünk (jó, vezethettünk) ahová akartunk, nem volt lekorlátozott versenypálya és egyéb határok sem voltak. A játék brutalitása is sokkolta az akkori világ egy részét, nemhiába volt az Egyesült Királyságban és Németországban zombis/robotos patch, amely lecserélte az eredeti civileket. Humánusabbnak tartották a fantázia szülötteit elgázoló autószörnyek versenyét, mint a járókeretes nénis verziót, ki tudja miért. Azt persze tudhatjuk a médiából, hogy a videojátékok mindennek az okai, és a gyerekeket/felhasználókat gyilkosokká képzik át, úgyhogy mindenki nézzen körbe, hogy az elmúlt 18 év alatt hány ilyen embert termelt ki a Carmageddon a közelében. Egyet sem? Rendben, akkor továbbléphetünk.

A Carma a folytatások és a különböző portok után mondhatni tetszhalottá vált, a Death Track próbálkozása alig néhányaknak maradt meg az emlékezetében, az Interstate '76 pedig inkább a történetről szólt, bár autós harc is volt benne bőven. Azért is érdekes, hogy a PC-ről majdhogynem eltűnt ez a műfaj, mert a Twisted Metal még a Carmánál is előbb jelent meg és szép történelmet tudhat maga mögött konzolon, 2012-ben vették elő utoljára PS3-on. Humor ugyan kevés van benne, de a teljesen elborult szereplők és a játék története simán utoléri a Carmageddont, sőt, néhol rendesen be is előzi. A PC-s tábornak hosszú éveket kellett várnia viszont, aztán eljött (természetesen) a Kickstarter, és vele a Carmageddon: Reincarnation is, bár hozzátenném, hogy jó 3 évet vett igénybe a fejlesztés.

Meg kell, hogy mondjam, a játék hatásosan indít, mert nem más a kezdő muzsika a menü bekúszása után, mint a Fear Factorytól a Zero Signal. A hangfalak kiképzése után kezdődhet is az ámokfutás, a régi elődhöz hasonlóan Max Damage és Die Anna a két alap karakter. Apró különbség van csak közöttük, már ami a járgányaikat illeti, Maxé strapabíróbb, Annáé gyorsabb. A következő lépésnél szemezgethetünk a versenyek közül, amiket Tier-ekre oszt a játék. Egyre nehezebbek a feladatok, az ellenségek pedig egyre keményebbek, úgyhogy zöldfülűeket nem engednek csak úgy tovább. Bizonyos mennyiségű pontot összegyűjtve fogunk „szintet” lépni és újabb sor versenyt unlockolni.

2. oldal

A legegyszerűbb dolgunk akkor van, ha bármi elég a győzelemhez. Végigrohanhatunk a pályán, checkpointokat gyűjtve és a célba érve máris nyertünk. A másik opció, hogy minden egyes gyalogost lemészárolunk a pályán, ezzel vívva ki a győzelmet. Persze aki egy kicsit is komolyan veszi a Carmageddon szellemiségét annak a harmadik verzió fog a legjobban tetszeni, ahol is minden autó megsemmisítése a cél. Ez a „3-as” versenymód csak a kezdet, később olyan futamok is megnyílnak, ahol random megjelenő körökbe hajtva kell pontokat gyűjteni, vagy simán a versenyköröket kell teljesíteni. Persze itt sem teljesen egyszerű az élet, hiszen ha lemaradnánk, pontokat tudunk rabolni a többiektől. Nemes egyszerűséggel ronccsá törjük az élen haladót, és máris megkaptuk a pontjait.

Mindenki mást is szabadon kivégezhetünk, ha pontokra vágyunk, de ha őszinték akarunk lenni, ehhez még jutalom sem kell feltétlenül, puszta szórakozásból is megtennénk. Így törünk a csúcsra, és ebben az elmaradhatatlan power-upok is segítségünkre lesznek. Újdonság, hogy felszedésük után el is tárolhatjuk a legtöbbet, majd a Q-val a legjobbkor aktiválhatjuk. A véletlenszerűség persze még így is megszívathat minket jócskán, hiszen nem tudni melyik kis hordó mit rejt, és míg az egyik klasszikus, a ’Solid Granite Car’ hihetetlen pusztítást képes véghezvinni, a ’Bouncy Wheels’ már kevésbé mondható szerencsés "fejlesztésnek". Ráadásul rengeteg ökörséget is belepakoltak a készítők a játékba, úgyhogy zongorázhatunk a billentyűzeten, hogy melyiket használjuk, miközben a W-ről le sem vesszük az ujjunkat, a padlógáz ugyanis kötelező.

Hasonlóan új elem az 'upgrade token', amivel autóink képességeit fejleszthetjük. Így szerezhetünk jobb páncélzatot, erősebb motort satöbbi, de unlockolhatunk keréktárcsákat és skineket is kedvenc járgányunkhoz, a megfelelő feladatok végrehajtásával. Ez is egyfajta szűk keresztmetszet, mert fejlesztés nélkül a későbbi versenyeken nagyon hamar elvérzünk, hiszen nem mindegy, hogy egy kis homokfutóval ütközünk, vagy egy ormótlan dömperrel. Az autólopás szintén megmaradt, sőt a játék előzékenyen jelzi is, hogy az adott futamban melyik jármű kerülhet gyűjteményünkbe, ha használhatatlan ronccsá törjük.

3. oldal

Mint már említettem, a megjelenés is úgy húzódott éveken át, mint a jobbféle rétestészta, de a lelkes korai hozzáféréses teszterek nem csak emiatt voltak kiakadva. Jöjjön a feketeleves. A játék pályái nagyságban még rendben lennének, de komplexitásban szörnyen sivárnak tűnnek. Mintha az első részből emelték volna át az egészet, és az elmúlt majd két évtized csak némi grafikai fejlődést hozott volna. Ráadásul azon sem dobtak annyit, mint amilyen gépigényt kér a játék. Az optimalizálás szót pedig úgy tűnik hallomásból is alig ismerik a készítők, ugyanis „atomerőmű” PC-ken is akad, időnként pillanatokra megáll a játék (ez versenyeknél pláne remek érzés), így sima játékmenetről nem beszélhetünk, az élmény pedig gyalogosként a motorháztetőn végzi. A random kifagyások, kidobások a játékosok jelentős részének olyannyira gyakran tarkítják a játékmenetet, hogy sokan visszaküldenék a programot early accessbe. Sajnos csak megerősíteni tudom ezeket a hangokat, mivel átlagban 2 kifagyás és/vagy 3-4 pár másodperces megállás egy kb. 10 perces versenyen nem jó arány, és még finom voltam. A vezetés is darabosnak, nehézkesnek érződik, olyan mintha a vezethetőség valami mellékfunkció lenne, és tessék-lássék belepakolták a játékba, pedig erről kéne szólnia mindennek. Végezetül a másik sokat emlegetett elem a pályák betöltése, ami akár perceket is igénybe vesz és darabokra töri a játékélményt ezen a téren is.

Sok jó ötlet van a Carmageddon új részében, de csiszolatlan, olyan érzést kelt, hogy az újraélesztés ugyan sikerült, de a delikvens csak kábán pislog, hogy hol van. Abban nincsen vita, hogy túl korán jött ki a játék, nehéz elképzelni, hogy a fejlesztőknek ez ne tűnt volna fel. A közösségi támogatás és az előrendelések ilyenkor mindig kapnak egy olyan pofont, ami elkerülhető lenne, ha mentalitásában változtatna a piac egy jó része. Bármennyire is a pénzről szól ez az iparág is, erősen kétlem, hogy ez bármilyen szempontból is segítené a szegmens résztvevőit. Utólagos bizalmat visszaszerezni nem könnyű, hiába nagy a tábor. Hogy ne teljesen sötét hangulatban zárjam soraim, a Carmageddonért lelkesedők figyelmébe ajánlom a hivatalos képregényeket, amik bitang jók lettek, valamint aki a kézügyességét tenné próbára, papírból is elkészítheti a játék ikonikus járgányait.

Platform: PC

Értékelés: 4,5/10

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward