A Tejútrendszer „utórezgései”

Galaxisunkban még mindig észlelhetők egy körülbelül 100 millió évvel ezelőtt bekövetkezett rejtélyes ütközés hatásai.

A Tejútrendszer „utórezgései”

Korábban beszámoltunk arról, hogy a szomszédos Androméda úton van galaxisunk felé, és idővel összeütközik a két csillagrendszer. Egy új kutatás eredményei azonban rámutattak, hogy feltehetőleg nem ez lesz az első ilyen alkalom, a Tejútrendszerben még mindig észlelhetők ugyanis egy körülbelül 100 millió évvel ezelőtt bekövetkezett hasonló ütközés „utórezgései”.

A Fermi Nemzeti Részecskegyorsító Laboratórium kutatói nagyjából 300 ezer csillagot katalogizáltak a Sloan Digital Sky Survey (SDSS, Sloan Digitális Égboltfelmérési Program) során. A projekt résztvevői a teljes égbolt 35 százalékát térképezték fel egy új-mexikói optikai távcső segítségével, és közben valami érdekesre lettek figyelmesek: egyes közeli csillagok, amelyek északi és déli irányban „kilógnak” a Tejútrendszer fősíkjából, mintha nem lennének szinkronban egymással.

Ezek az égitestek másodpercenként 220 kilométert megtéve keringenek galaxisunk lapos központi tömege fölött, de nem teljesen egyenletes a pályájuk. Nagyjából 20‒30 km/s-os sebességgel fel-le „hintáznak” előrehaladás közben. Ezt a galaxis fősíkjától északra és délre eső csillagok is megteszik, így a feltevések szerint mozgásukban és eloszlásukban valamiféle szimmetriának kellene mutatkoznia, ha a csillagrendszer kezdetei óta fennálló jelenségről lenne szó.

A kutatók meglepetésére azonban sem a csillagok eloszlása, sem azok mozgása nem volt olyan szabályos, mint várták. Először azt gondolták, hogy talán a csillagközi por lehet az anomália oka, vagy talán a megfigyelt csillagok kiválasztási módjából adódik a furcsaság.

Végül a következő magyarázatra jutottak: a Tejútrendszer nagyjából 100 millió évvel ezelőtt összeütközött egy kisebb galaxissal (esetleg nagy mennyiségű sötét anyaggal), és csillagrendszerünk azóta is „rezeg”, mivel még nem csengtek le az akkor fellépő erőhatások következtében beindult mozgások. Ez megmagyarázhatja azt is, hogy miért nem szimmetrikus a csillagok eloszlása a fősík alatt és felett.

Bár továbbra sem állítható száz százalékos biztonsággal, hogy valóban egy ütközés utózöngéiről van-e szó, a kutatók abban egyetértenek, hogy további 100 millió év elteltével teljesen lecseng a hatás, addigra a csillagok visszatérnek egyensúlyi helyzetükbe, és ott is maradnak, feltéve hogy közben nem történik egy újabb ütközés.

Csillag- és bolygórendszerünk tehát valószínűsíthetően már „túlélt” egy galaktikus ütközést alig 100 millió évvel ezelőtt, amikor a Földön már népes élővilág tengette mindennapjait, dinoszauruszokkal, madarakkal, növényekkel és persze egyre több emlős fajjal. Különösebben tehát nem kell aggódnunk az Andromédával való ütközés miatt sem, hiszen bár a jóslatok szerint a Naprendszer az esemény következtében még távolabbra lökődhet a galaxis középpontjától, a Föld akkori lakói ebből valószínűleg semmit sem fognak érzékelni az égbolt látványos megváltozásán kívül.

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward