A hepatitis C-vírus felfedezői kapták az idei orvosi Nobel-díjat

Harvey J. Alter, Michael Houghton és Charles M. Rice kutatásai kulcsszerepet játszottak a globális szinten problémát jelentő, májzsugorodáshoz és májrákhoz vezető fertőzés elleni küzdelemben.

A hepatitis C-vírus felfedezői kapták az idei orvosi Nobel-díjat

A máj gyulladása, vagyis a hepatitisz hátterében elsősorban vírusfertőzések állnak, bár ez alkoholizmus, környezeti toxinok és autoimmun betegségek nyomán is kialakulhat. Az 1940-es évekre világossá vált, hogy a fertőző májgyulladásnak két fő típusa van. Az egyik a hepatitis A, amely szennyezett vízzel és élelmiszerrel terjed, és általában nincs hosszabb távon hatása a betegre.

A másik típus viszont, amely vérrel és más testfolyadékokkal terjed, sokkal nagyobb fenyegetést jelent, mivel krónikus állapotok, májzsugorodás (cirrózis) és daganatok kialakulásához vezethet. A májgyulladás ezen fajtája különösen alattomos, hiszen a látszólag egészséges alanyok évekig hordozhatják a vírust a súlyosabb tünetek megjelenése előtt. A vérrel terjedő májgyulladás súlyos, gyakran halálos állapotok kialakulásához vezet, a betegségben világszerte több mint egymillióan halnak meg évente.

A fertőző betegségek sikeres kezelésének kulcsfontosságú előfeltétele a kórokozó azonosítása. Baruch Blumberg az 1960-as években azonosított is egy vírust, amely vérrel terjedő hepatitiszt okoz. Ezt a kórokozót ma hepatitis B néven ismerjük, és felfedezése hatékony diagnosztikai tesztek, illetve hatásos vakcinák kifejlesztéséhez vezetett. Blumberg 1976-ban orvosi Nobel-díjat kapott felfedezéséért.

Galéria megnyitása

Ugyanebben az időszakban Harvey J. Alter, az amerikai NIH kutatója vérátömlesztés során megfertőződött betegekben vizsgálta a májgyulladás viselkedését. Bár a hepatitis B-re kifejlesztett vértesztek csökkentették az ilyen fertőzések számát, Alter igazolta, hogy továbbra is nagy számú transzfúziós fertőzés történik. Közben a hepatitis A-ra is kifejlesztettek diagnosztikai teszteket, és világossá vált, hogy sem az A, sem a B vírus nem tehető felelőssé a maradék májgyulladásos esetekért. Alter és kollégái megmutatták, hogy egy másik, még ismeretlen, szintén vérrel terjedő kórokozó áll a háttérben. A betegek vérével csimpánzokat fertőztek meg, majd további kutatásokkal igazolták, hogy a fertőzést egy vírus okozza.

Az újfajta vírus azonosítása elsőrendű fontosságúvá lépett elő, de a hagyományosan vírusdetektálásra használt módszerekkel bő egy évtizedig nem jártak sikerrel a szakértők. Michael Houghton, a Chiron nevű gyógyszercég kutatójaként kollégáival hosszú évekig dolgozott azon, hogy a fertőzött csimpánzok véréből izolált DNS-töredékek révén vizsgálja a vírust. A töredékek többsége persze a csimpánzokhoz tartozott, de a kutatók feltételezték, hogy ezek között ott vannak a vírus genetikai anyagának darabkái is.

A kutatók abból kiindulva, hogy a betegek vére antitesteket is tartalmaz a vírus ellen, ilyen vérmintákat használva próbálták azonosítani a vírus klónozott DNS-ét. Végül egyetlen, a betegmintákra pozitív klónt találtak, amely a kutatások alapján a Flavivirus-család egy új vírusához tartozott. Az új vírust hepatitis C-nek nevezték.

Galéria megnyitása

A kórokozó felfedezése tehát megtörtént, de továbbra is kérdés volt, hogy a vírus valóban képes-e önmagában májgyulladást okozni, vagy ebben más tényezők is közrejátszanak. Charles M. Rice, a Washington Egyetem kutatója más kutatócsoportok munkatársaival együtt dolgozva feltárt egy korábban ismeretlen régiót a hepatitis C genomjának végén, amelyről úgy sejtették, hogy fontos lehet a vírus replikálódása során. Rice egyúttal olyan varianciákat is megfigyelt, amelyekről úgy vélte, hogy gátolhatják a sokszorozódást.

A szakértő ezt követően génmérnöki módszerekkel előállított egy olyan hepatitis C-vírusgenomot, amely tartalmazta a replikációt segítő régiót, és nem hordozta az inaktiváló varianciákat. Miután ezt a vírus RNS-t csimpánzok májába injektálták, azok vérében rövidesen megjelentek a vírusrészecskék, a májban pedig olyan patologikus változások indultak meg, amelyek összehangban voltak az emberekben megfigyelt krónikus májgyulladással. Ez volt a végső bizonyíték arra, hogy a megmagyarázhatatlan vérátömlesztéses fertőzéseket valóban okozhatja önmagában a hepatitis C-vírus.

A kórokozó felfedezése nyomán nagy érzékenységű vérteszteket fejlesztettek ki, amelyekkel a világ jelentős részén gyakorlatilag teljesen felszámolták a májgyulladás transzfúzió útján való terjedését. A célzott antivirális gyógyszerek kifejlesztés révén pedig a hepatitis C rövidesen gyógyíthatóvá is vált. Napjainkban a nemzetközi erőfeszítéseknek köszönhetően lassan, de biztosan haladunk afelé, hogy a hepatitis C teljesen eltűnjön az emberi populációból.

Galéria megnyitása

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap