A földművelés átformálta csontjainkat

A modern ember végtagjaiban a szivacsos állomány sűrűsége fele-negyede a csimpánzokban megfigyelhetőnek, és a korai Homo-leleteket is jóval sűrűbb csontok jellemzik.

A földművelés átformálta csontjainkat

Az ülő életmód számtalan egészségügyi problémával jár együtt, nem ez azonban az első eset, hogy emberi szervezetünk jelentős változásokon ment át az életmód átalakulása következtében. A legújabb kutatási eredmények alapján a földművelés kialakulásával, tehát mindössze 12 ezer évvel ezelőtt óriási átalakulások következtek be elődeink csontozatában, csontjaik a korábbinál sokkal könnyebbekké és törékenyebbekké váltak.

Ennek a szakértők szerint több oka is van. A letelepedett életmóddal egyrészt megváltozott a fizikai aktivitás jellege és intenzitása, másrészt átalakult az étrend is, mondja Habiba Chirchir, a Smithsonian Intézet antropológusa. A belső váz könnyebbé válása egyszerre áldás és átok, hiszen könnyebb csontok könnyebben is törnek, és hamarabb elhasználódnak, vagyis idősebb korban egyre több a probléma velük.

A kutatók régóta tisztában vannak azzal, hogy a modern ember csontozata jóval kevésbé masszív, ugyanakkor hosszabb és nyúlánkabb is, mint elődeinké volt. Korábban a többség úgy vélte, hogy a változásnak a felegyenesedett járáshoz lehet köze, egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy az átalakulás sokkal később következett be, mint bárki gondolta volna.

Chirchir és kollégái vizsgálatuk során különböző főemlős fajok kézcsontjainak szivacsos állományát hasonlították össze, azt is tekintetbe véve, hogy az adott élőlény hogyan mozog. Azt feltételezték, hogy az egész életükben mászó orangutánok keze más csontszerkezetet mutat majd, mint az öklükön járó csimpánzoké. A legnagyobb meglepetést azonban az emberi csontok okozták, amelyek drasztikusan eltérőnek mutatkoztak minden más vizsgált faj csontjaitól.

A CT-felvételeken a csontok fehéren, a levegőbuborékok sötéten tűnnek fel. Az emberi kéz csontjain alig találni fehér részeket a többi főemlős hasonló felvételeihez képest, mondja Chirchir. A szakértők ezt követőn más csontok szivacsos állományát is összehasonlították, és néhány ősi emberi csontleletet is bevontak a tanulmányozott minták közé. Az eredmények magukért beszélnek: a modern ember végtagjaiban a szivacsos állomány sűrűsége fele-negyede a csimpánzokban megfigyelhetőnek, és a korai Homo-leleteket is jóval sűrűbb állomány jellemzi, mint napjaink emberét.

A Homo sapiens csontjai a leletek tanúsága szerint az utolsó eljegesedés vége felé, a földműves életmód elterjedésével kezdtek megváltozni. A kutatók szerint az életmód átalakulásának eredményeként az erősebb, nehezebb csontokkal szemben a könnyebb váz jelentett előnyt, így egyre inkább ez kezdett dominálni a populációban.

A Cambridge kutatói négy, egy időszakban létező korai embercsoport, két gazdálkodó és két vadászó-gyűjtögető csapat csípőízületét vetették össze egymással, és eredményeik megerősítik az előzőekben vázolt teóriát. A jóval nagyobb távolságokat bejáró gyűjtögető csoport tagjai vaskosabb, sűrűbb csontokkal rendelkeztek, mint a gazdálkodók, ami a kutatók szerint azt sugallja, hogy a mozgással járó biomechanikai stressz fontosabb szerepet játszott a csontozat alakulásában, mint az étrend jellege. Ez egyben azt is jelentheti, hogy a csontokkal kapcsolatos időskori problémákra a legjobb válasz a megfelelő mennyiségű testmozgás lehet.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward