A félelem városa: New York a maffia ellen – Egy visszautasíthatatlan ajánlat?

A fizetett hirdetésnek is beillő propaganda és a dokumentumfilm közötti határvonal közismerten vékony.

A félelem városa: New York a maffia ellen – Egy visszautasíthatatlan ajánlat?

58 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
58
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Egykor és most

Míg manapság az olasz-amerikai haramiabandák működésének részletei és szlengkifejezései szervesen beágyazódtak a popkultúrába, nem is olyan rég még mindent a homály köde fedett. Beszédes, hogy Joseph „Patkány” Valachi 1963-as tanúvallomása előtt pár, jól értesült újságíró, bennfentes, nagypályás maffiózó és különleges ügynök kivételével alig valaki hallotta az USA területén a Cosa Nostra kifejezést. Hasonlóképpen, az 1969-ben kiadott, komoly hullámokat verő A keresztapa is a szenzáció erejével hatott, hiszen ebben Puzo minimális torzítással ugyan, de megannyi titokról lerántotta a leplet. A társadalmat polipként behálózó maffia megfoghatatlan-kiismerhetetlen természetét jól érzékelteti, hogy a New York-ot uralmuk alá vonó és vasmarokkal irányító bandák megbuktatásán ügyködő, hivatásos bűnüldözők is sötétben tapogatóztak. Hovatovább, jószerivel folyamatosan improvizálva, egyben nemritkán a fejükkel játszva jutottak el a hőn áhított diadalig. A Netflix legújabb, saját gyártású dokumentumfilmje az ő és szövetségeseik áldozatos-állhatatos munkája előtt tiszteleg –  igaz, kissé kiforratlanul.

Kard ki kard

A félreértéseket elkerülendő: szó sincs arról, hogy az alkotás tető alá hozatalán igyekvő stáb fáradozásainak gyümölcse holmi olcsó kábelcsatornák kínálatába kívánkozó, hitvány-mesterkélt fércmunka lenne. A szerkesztői feladatokat magára vállaló Julian Hart-Tom Parsons duó és kollégáik elkötelezettsége nyilvánvaló. Mint ahogy az is, hogy láthatóan arra törekedtek, hogy a témát egyáltalán nem ismerőknek is érthetően magyarázzák el az elsőre nehezen felfogható összefüggéseket és alapfogalmakat. Erőfeszítéseiknek hála, egy egyetemi katedrára illő, logikusan felépített műben mélyedhetünk el, aminek fényét kuriózumszámba menő, rejtett felvételek és a daliás idők tanúinak visszaemlékezései emelik. Csak ülünk, peregnek a jelenetek, és lassan feltárul előttünk a soha meg nem ismétlődő fénykorukat élő klánok hajmeresztő panamáinak hiteles históriája. Heroin, cement vagy szakszervezetek: a Bonanno, a Genovese, a Lucchese, a Gambino és a Colombo család pribékjeinek egyre ment. Mivel tömény terrorra és vaskos baksisokra építő hatalmi gépezetük évtizedeken át olajozottan zakatolt.

Ám azzal együtt, hogy egyáltalán nem szórakozunk rosszul, idővel óhatatlanul is hiányérzetünk támad. Mert hiába az akadémiai igényesség, szinte teljes egészében hiányoznak az efféle produkciók velejét adó, és a főbb érintetteket egy elfeledett éra tanúiból hús-vér emberekké varázsoló sztorik. Időnként előkerül egy-két vérszegényebb anekdota, vagy sejtelmes-vigyori utalgatás, de a leginkább Nicholas Pileggi és Billy Corben  nevével fémjelzett, életszagú iskola megszokott-bevett, a végeredményt hitelesítő mesterfogásait hiába keressük. A kamera előtt ülők húsz esetből tizenkilencszer egy halvérű angol lord méla közönyével idézik fel a múltat, és gondosan mellőzik a szaftosabb részleteket.

Grál-lovagok és sárkányok

Az apró-cseprő ügyek színes-érzékletes leírásai perifériára szorulnak: helyüket hömpölygő adatfolyamok, vagy az alig-alig leplezett propagandaepizódok veszik át, és ez öreg hiba. Mivel emiatt az eleinte torokszorítóan érdekes krónika apránként egy ha nem is fakó, ám mesterkélt tanmesévé züllik az erény és a morál elkerülhetetlen diadaláról. Miközben ahogy azt Joseph D. Pistone és mások történeteiből tudhatjuk, egyik oldalon sem angyalkák ténykedtek. Azaz egyáltalán nem volt hiány meghökkentően piszkos trükkökből. Itt ellenben lehetetlen nem észrevenni azt a szándékot, hogy a komplex témát egy dualistán primitív parabolává züllesszék a jó és a rossz borítékolható végkimenetelű harcáról. Pedig a vitathatatlanul bátor-önfeláldozó kevesek pont a hibáikkal együtt, és nem oltárszentekként ábrázolva lennének igazán hősiesek, sőt, egyoldalú bemutatásuk többet árt, mint használ. Elvégre ki hiszi el, hogy a fedett hadműveletek fekete öves nagymesterének az lebegett a szeme előtt, hogy nehogy az akció során véletlenül baja essen egy hetven kiló körüli, vad-veszett őrző-védő ebnek? Senki - ergo a karakteridegen, szirupos információmorzsa súlyos kétségeket ébreszt bennünk a meginterjúvoltak őszinteségét illetően.

Megjegyzendő, hogy ezt az olvasatot is alátámasztja, hogy egyetlen percig sem merül fel, hogy az FBI-t majdnem negyvennyolc esztendőn át vezető Hoover miért söpörte szőnyeg alá a problémát. Ráadásul a készítők azt a nézőben óhatatlanul felmerülő kérdést sem teszik fel, hogy a hallatlanul hatékony szervezet későbbi döntéshozói miért vártak hetvenes évek végéig a probléma orvoslásának megkezdésével. Holott a kifejezetten a nehezen megfogható, konspiratív eszközökkel élő alakulatok ellen kiötlött, úgynevezett RICO-törvényt már 1970. október 5-én elfogadták, de széles körű alkalmazása sokáig elmaradt.

Verdikt

Ám ezen nehezen megbocsátható hiányosságai és furcsaságai dacára az A félelem városa: New York a maffia ellen egy, az átlagosnál jobb, de távolról sem kiemelkedő próbálkozás. Ha a nem várunk fékezhetetlen, non-stop adrenalinorgiát, és van annyi kritika érzékünk, hogy átlássunk a hébe-hóba túl idilli felszínen, a bő marokkal mért archív anyagokért tehetünk vele egy próbát. Ellenkező esetben viszont felejtsük el.

Összefoglalás

A félelem városa: New York a maffia ellen – Egy visszautasíthatatlan ajánlat?

A félelem városa: New York a maffia ellen – Egy visszautasíthatatlan ajánlat?

A félelem városa: New York a maffia ellen – Egy visszautasíthatatlan ajánlat?
Szerzői értékelés
58
%
Egy kissé őszintétlen, ám nem rossz dokumentumfilm.
Érdekesnek kifejezetten érdekes.
Némiképp propagandaszagú és fájóan hiányoznak belőle a hiteles-személyes sztorik.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap